Már „csak” két magyar úszóvilágrekord maradt fenn

Michael Phelps volt a névadója a McIntosh család macskájának, a Mikey nevű cica minden idők legnagyobb úszója, a 23-szoros olimpiai aranyérmes és 26-szoros világbajnok után kapta a nevét.

A család egyébként is ezer szállal kötődik a sporthoz: az édesanya, Jill Horstead válogatott úszó volt (rajtkőre lépett az 1984-es Los Angeles-i olimpián is, 200 pillangón a kilencedik helyen végzett), így talán nem csoda, hogy a két lány, Summer és Brooke is a legjobbak között szerepel saját sportágában. Bár az mindenképpen furcsa, hogy Summert ígéretes műkorcsolyázóként tartották számon fiatalabb korában, míg nővére ugyanezt úszóként mondhatta el magáról, mára viszont Brooke páros műkorcsolyázóként versenyez (párjával, Benjamin Mimarral március végén a 11. helyen végzett a szaitamai világbajnokságon), a 16 éves Summer pedig a múlt héten döntött meg két világcsúcsot a kanadai bajnokságon: előbb az ausztrál Ariarne Titmus rekordját (3:56.40) írta felül 400 gyorson (3:56.08), néhány nappal később pedig Hosszú Katinka riói olimpián 400 vegyesen úszott világcsúcsát (4:26.36) adta át a múltnak (4:25.87).

Így a háromból két olyan világrekord maradt, amelyet jelenleg is magyar úszó tart, hiszen Hosszú 200 vegyesen a 2015-ös kazanyi világbajnokságon elért eredménye (2:06.12), valamint Milák Kristóf tavalyi, budapesti ideje (1:50.34) 200 pillangón még élő rekord.

Egyelőre.

Nem kell ahhoz jósnak lennünk, hogy kijelentsük, idővel a kettőből egy lesz, mert Summer McIntosh már 200 vegyesen is közel jár Hosszú Katinkához (2:06.89), míg Milák csúcsát 200 pillangón jelenleg nem veszélyezteti senki, bár a francia Léon Marchand-t azért jó lesz szemmel tartani…

De jelenleg még két csúcs a miénk, s ebből Katinkáét érdemes feleleveníteni (a videómegosztón könnyen megtalálható az emlékezetes kazanyi finálé), és leginkább azért, mert pályafutásának legmeghatóbb pillanatait a döntőt követő másodpercek hozták, éspedig azért, mert a csodálkozó tekintet után bizony könnyekkel telt meg a magyar klasszis szeme.

Nem véletlenül: a balul sikerült londoni olimpia után Hosszú Katinka sokszor elmondta, a legnagyobb álma, hogy világcsúcsot ússzon ötvenes medencében, mert: „Kazanyban elértem a legnagyobb álmomat. A világcsúcs nekem többet jelent, mint az olimpiai aranyérem, mert nemcsak azt mutatja meg, hogy a legjobb vagyok abban a számban, hanem azt is, hogy még soha senki sem úszott nálam gyorsabban.”

Az a kazanyi világbajnokság már csak emiatt is Katinka egyik legemlékezetesebb versenye marad, ráadásul ott egy másik álmát is megvalósította, a 200 hát középdöntőjében megdöntötte (2:06.18) az akkor legrégebbi magyar csúcsot (2:06.62) – Egerszegi Krisztina 1991-es athéni kontinensviadalon úszott idejét egyébként csak 2008 februárjában írta felül a zimbabwei Kirsty Coventry (2:06.39).
De vissza a 400 vegyeshez, éspedig egészen a 2012-es olimpiáig, hiszen amikor Je Si-ven 4:28.43-as idővel nyert, hetekig az volt a téma, hogy a kínai lány jobbat úszott az utolsó ötvenen, mint a szám londoni férfi aranyérmese, az amerikai Ryan Lochte.

Az esetleges doppingolást emlegető hangok idővel elhalkultak, és jó ideig csendben maradt Hosszú Katinka is, majd beavatott minket a terveibe: „Je Si-ven utolsó száz métere elképesztően gyors volt, ha valamikor meg akarom dönteni a rekordját, háromszázig, vagyis pillangón, háton és mellen kell akkora előnyt szereznem az időeredményével szemben, hogy az kitartson a célig.”

Láttuk, hogy ezért mindent meg is tesz, tapsoltunk az uszodában egy-egy úszása során, üvöltöttünk a parton torkunk szakadtából, ám az előny rendre elfogyott – egyszer, kétszer, többször.

Győzelmeket, sok-sok aranyat persze így is gyűjtött 400 vegyesen (is) Hosszú Katinka, ám a vágyott világcsúcs elmaradt. Mígnem felvirradt a nap Rióban, az olimpia második napja, és az előny nem fogyott el: Katinka 300-nál 3:24.50-nel fordult, míg Je Si-ven négy évvel korábban 3:29.75-tel. Ez a több mint öt másodperccel jobb első háromszáz méter lehetővé tette, hogy Katinka „csak” 31.18-as és 30.68-as ötveneket jöjjön a végén – szemben a kínai lány 29.75-ös és 28.93-as eredményével.

Már Je Si-ven 2012-es csúcsát is űridőnek mondták többen, Hosszú riói rekordját ezek után még inkább annak tartották.

Ám tudjuk, a világcsúcsok azért vannak, hogy megdöntsék őket, és Summer McIntosh szombaton meg is döntötte, mégpedig úgy, hogy háromszáz méternél még majdnem egy másodperccel járt Hosszú riói rekordja mögött…

„A korábbi Katinkát látom benne. Nagyon szépen úszik, és olyan részidőkre képes, mint én fénykoromban” – jegyezte meg Hosszú Katinka tavaly a budapesti világbajnokságon, amikor McIntosh megnyerte a Duna Arénában a 400 vegyest, Hosszú pedig a negyedik lett.

„Mindig is felnéztem Katinkára, elképesztő úszónak tartom, lényegében bármilyen számot könnyedén le tud úszni. Szeretnék olyan sokoldalú lenni, mint ő” – mondta Summer McIntosh a 400 vegyes világcsúcsa után.

A két nyilatkozat valahogy egybecseng, egyszersmind rá is világít a versenysport egyik alaptételére, hiszen bár az idő előrehaladtával fejlődik a sportág, így folyamatosan javulnak az időeredmények, az egyik úszó megdönti a másik világrekordját, amit idővel egy újabb ír felül, ám attól az a korábbi világcsúcs még jelez valamit, s egy fokkal magasabbra helyezi a sportolót.

Nincs vita: világcsúcsot úszni csak a vérbeli klasszisok tudnak.