„Szerencsés ember vagyok” – Sebő Ágota az Eb-arany után is többre vágyott az úszásnál

Sebő Ágota férjével, a Széchenyi-díjas esztéta Almási Miklóssal kőhajításnyira lakik a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumtól. A kétszeres Európa-bajnok korábbi úszó szabadkozva fogad, hogy bizony nem „dokumentálta” sportolói pályafutását, ezért csupán néhány korabeli felvételt őrzött meg. Az 1954-es torinói Európa-bajnokságon az 1952-es helsinki olimpián 400 méteren aranyérmes Gyenge Valériát győzte le, aztán a 4x100 méteres gyorsváltóval is nyert.

A BVSC elődjében, a Neményi MADISZ-ban kezdett el sportolni, vele is a híres edző, Sárosi Imre foglalkozott. Az elismert tréner nemcsak például Székely Évát, Gyenge Valériát edzette, más klubok versenyzői is jártak hozzá: Nyéki Imre és Tumpek György a Bp. Honvédból, Csordás György a Ferencvárosból. Sebő Ágotának ambivalens volt a viszonya a „Mestivel”: „Meg-megalázott, de igyekeztem ezzel nem foglalkozni, mert hittem a módszereiben.” Sárosi jóban volt Iglói Mihállyal, a közép- és hosszútávfutók edzőjével. „Kiötlötték a résztávos tréninget, ami nagyot javított Iharos Sándorék és az úszók eredményein is.” Már abba belefárad az ember, hogy hallgatja, mi volt akkoriban egy edzésadagja a medencében: 1000 méter bemelegítést követően 5000 métert úsztak, ezt délután torna és futás „színesítette”, vagyis a Margitszigeten még lenyomtak egy szigetkört. Ágota elmondása szerint olyannyira megkedvelte a futást, hogy amikor a hatvanas években az öttusázók úszóedzője volt, a Hármashatár-hegyen maga is futócipőt húzott...

Sárosi nem mindig úri stílusban instruálta a lányokat, Ágotát – noha látott benne valamit – például rendszeresen ezzel „biztatta”: „Maga tehetségtelen!” Aztán hozzátette, főzzön be inkább paradicsomot, mint hogy a Műegyetemre jár... Sebő Ágota ma már nevetve fűzi hozzá, manapság – ha nem is paradicsomot – néha befőz az unokáinak, lekvárt is készít.

De ne kalandozzunk el, első felnőttbajnoki címét 17 évesen, 1951-ben nyerte meg a 4x100 méteres gyorsváltóval. A csapat Vámos Adél, Gyenge Valéria, Sebő Ágota, Székely Éva összeállításban lépett a dobogó tetejére. A Népsport így írt a fináléról: „(...) Gyenge már nemcsak behozza a hátrányt, hanem előnnyel váltja Sebőt. Innen kezdve a Lokomotív-váltó biztosan, a sportköri csúcshoz közeli idővel győz.” Beválogatták az 1952-es olimpiai csapatba, már a ruhapróbán is részt vett, mégsem utazhatott. „A váltóban számítottak rám, pedig a 400 gyors jobban ment, aztán volt, hogy fordítva...” Ezzel magyarázza, hogy lemaradt a helsinki játékokról, tény, a Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató összetételű kvartett – az előfutamban Littomeritzky Máriával – győzött, 400-on pedig Gyenge Valéria, akivel nagyon jó barátságban volt. Ezen a távon egyébként Novák Éva ezüstérmet szerzett, Székely Éva hatodik lett. Hogy mennyire vetette vissza, hogy nem lehetett ott Helsinkiben? „Kicsit bosszantott, de nem foglalkoztam vele. Nem maradt bennem tüske. Az úszás nem töltötte ki az életemet, mindig is szerettem volna tanulni.”  Hogy mennyire nem sértődött meg, mutatta, már az ötkarikás játékok után rendezett magyar bajnokságon megnyerte a 200, a 400 és a 800 méteres gyorsúszást, 200-on „Sebő 1:11.6-os 100 méter után nagy fölénnyel győzött”, 400-on „Sebő erős iramban kezd, Gyergyák 100-ig tartja az iramot, de aztán visszaesik. Sebő 100 után elhúz és előnyét állandóan növelve 15 méterrel győz”, a leghosszabb távon pedig „Csala csak 150 méterig tudta átvenni Sebő iramát, onnan fokozatosan leszakadt, de a második helyet biztosan tartotta”.

Mindez 1952 szeptemberében történt, ekkor kezdte meg tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán. Felvetődik a kérdés: az ötvenes évek Magyarországán élsportolónak lenni kiváltságot jelentett, ő mégis miért ragaszkodott a továbbtanuláshoz? A másik kérdés: hölgy létére miért éppen a villamosmérnöki karon? „Összetettebb az élet annál, hogy valaki csak sportolással töltse ki. A vízben elsősorban szorgalmas voltam – nem tehetségtelen, de a talentumból kevesebb jutott.” Ugyanakkor hozzáteszi, nem engedhette volna meg magának az egyetemet, ha nem úszik. S hogy miért műszaki vonalon indult el? „A családban az unokabátyám és a bátyám is villamosmérnök lett, én erős voltam matematikából, azért választottam a Műegyetemet, viszont a rajzolásban ügyetlen. Elméleti matematikusnak kellett volna tanulnom, mert a műszaki érzékem nem volt fejlett. A facsavart úgy értelmeztem, hogy fából készül...”

A tanulás mellett jól ment neki az úszás is, 1954 augusztusában a budapesti főiskolai vb-n harmadik lett 400 gyorson. Szeptemberben a torinói Európa-bajnokságon ugyanezen a távon legyőzte a szám olimpiai bajnokát, Gyenge Valériát. „Vali nem volt formában” – jegyzi meg Ágota majd' hetven év távlatából. Az NS ezt írta: „350-ig Gyengének két méter volt az előnye Sebő előtt. Innen kezdve a frissebben, lendületesebben úszó Sebő méterről méterre dolgozta le hátrányát, 370-nél már beérte az olimpiai bajnoknőt. Húsz méterrel a cél előtt egy méter volt Sebő előnye Gyenge előtt, s ezt a továbbiakban csaknem három méterre növelte.” A boldog győztes a vízből kiszállva így értékelt: „Magam sem számítottam arra, hogy sikerül legyőznöm Gyenge Valit. A nyáron meglehetősen gyengén ment az úszás, nem tudtam a tavalyi 5:18-as eredményemet megközelíteni. 320 méter után láttam, hogy van esélyem a második helyre. Erősítettem, s amikor beértem Gyengét, éreztem, hogy még mindig elég tartalékerőm van. Az utolsó 20 méteren mindent beleadtam – és sikerült.” Az ezüstérmes sportszerűen reagált: „Megérdemelted!”

Váltóban is a győztes együttes tagja volt, bár a korabeli tudósítás szerint „Sebő gyengén úszott és már az első 50 méteren mindent leadott és a másodikon további két méter hátrányt »szerzett«.” Tegyük hozzá, a szakvezetőség úgy döntött, a fináléban Temes Judit és Szőke Kató mellett az időfutamban a legjobb két időt elérő sportoló úszik. Ezért délután Gyenge és Sebő is kissé fáradtan ugrott a vízbe. „Nincs mit tagadni, borzasztóan ment a váltóban, véletlen, hogy két számban is aranyat nyertem. Négyszázon eleinte nem is tudtam, hol úszik Vali, még a krallozását sem láttam, akkor kezdtem el reménykedni, amikor a látóterembe került” – mondja Sebő, miután idéztem neki az NS tudósítását. Nem lehet azt mondani, hogy a „Mesti” kitörő örömmel fogadta volna Sebő 400-as győzelmét: „Hát mit csináljunk, ilyen az élet” – reagált Sárosi. Ezt követően a férfi gyorsúszóknak kellett vigasztalniuk Ágotát, aki tisztában volt vetélytársa rossz formájával: „Itthon a BVSC uszodájában keresztbe úsztunk, rendre megelőztem Valit, Sárosi ilyenkor mindig azt ordította neki: »Hagyja magát megverni?!«”

A melbourne-i olimpia előtt az 1956. júliusi magyar bajnokságon a Bp. Törekvés színeiben megnyerte a 4x100-as gyorsváltót (Székely Éva, Sebő, Gyenge, Littomeritzky), mégsem lehetett tagja az Ausztráliában 7. helyen végző váltónak (Littomeritzky, Szőke Kató, Temes Judit, Gyenge). Sebő Ágotát nem jelölték az utazó csapatba, sokáig úgy volt, hogy elhagyja az országot, a bátyja emigrált, ő maradt, és diplomázott, 1958-tól a MÁV Vezérigazgatóság Gépészeti és Járműfenntartási Főosztályának munkatársa, majd főmunkatársa lett, itt dolgozott 1989-es nyugdíjazásáig. Kevés hölgy mondhatja el magáról, hogy elektromos mozdonyt tud vezetni, Sebő Ágota igen. „A diploma mellé vontatási vizsgát is kellett tennem. Életem egyik legborzasztóbb élménye fűződik a gyakorlati oktatáshoz: egy alkalommal egy öngyilkosjelölt lépett a sorompók közé, szerencsére egy teherautósofőr rájött, mire készül, hihetetlen lélekjelenléttel odaszaladt, rávetődött, és megúszták élve.”

Az Újpesti Dózsa ifjúsági úszóinak trénere lett, Rajki Béla felkérte, legyen a szakosztály vezetőedzője, de visszautasította a megtisztelő ajánlatot. Dr. Török Ferencét viszont nem: az egyéniben már olimpiai bajnok öttusázó két évvel a mexikóvárosi olimpia előtt felkereste, élete utolsó ötkarikás szereplésére úszásban készítse fel. Ágota elvállalta, mi több, Balczó András, Móna István és Bodnár János is a keze alatt dolgozott – a fiúk 1968-ban csapatban aranyérmet nyertek.

Ágota fantasztikus szellemi és fizikai kondícióját az úszásnak és a futásnak köszönheti, 85 éves koráig még konditerembe is lejárt, mostanában, ha kedve tartja, felpattan a szobabiciklire, de jobban érzi magát másfél óra sétálás után. Életét így summázza: „Szerencsés ember vagyok.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. július 8-i lapszámában jelent meg.)