Egerszegi Krisztina: Jó látni a mosolygós arcokat

– Tényleg ott van minden héten az uszodákban?
– Igen, valóban így van – erősítette meg Egerszegi Krisztina. – De ezen ne csodálkozzon senki, hiszen az elején elmondtam, nagyon érdekel a program, az, hogyan valósul meg a gyakorlatban, s ha elvállalom a nagyköveti szerepkört, csak úgy van értelme, ha hatékonyan benne vagyok az egészben.

– Már a kezdetektől vesszőparipája volt, hogy a program kapcsán olyanok is eljuthatnak az uszodába, akiknek erre egyébként nem lenne rá lehetőségük – Putnok ilyen település. Mennyire elégedett ezzel a látogatással?
– Az Úszó Nemzet Programnak valóban nem az a lényege, hogy abból, aki részt vesz benne, versenyúszó legyen, nekem tényleg sokkal fontosabb, hogy olyan gyerekek jussanak el az uszodába és barátkozzanak meg a vízzel, akik amúgy nem tehetnék meg. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek ne féljenek a víztől, hanem szeressék meg – sokszor félünk attól, amit nem ismerünk, márpedig ebben a programban, kiváltképp az elmaradott térségekben sok kisgyerek nem került eddig kapcsolatba az úszással, az uszodával, így van benne félelem. De nemcsak Putnok ilyen település, kifejezetten örülök annak, hogy az Úszó Nemzet Programban egyre több hasonló helyszín van: jó látni, hogy azok a gyerekek, akik egyébként nem jutnának el a medencébe, mennyire örülnek, hogy itt lehetnek. Jó látni a mosolygós arcokat, s jó úgy összegezni, hogy látogatásaim során talán egyszer figyeltem fel pityergő kisgyerekre. Más kérdés, s erre Putnok az egyik példa, hogy talán valahogy a szülőket is meg kellene szólítanunk ahhoz, hogy minden kisgyerek ott lehessen az uszodákban – a lehetőségük már megvan rá.

– A program újszerű, de a bázisa egyre nő: hogy látja, jó irányba haladnak?
– Mindannyian tanuljuk a programot, még az az oktató is, aki korábban már foglalkozott úszásoktatással: úgy lesz egységes a rendszer, ha megmarad az oktatói szabadság, de mégiscsak van egyfajta egység, amely mentén haladunk.

– Továbbra is hallatja a hangját nagykövetként – akár a helyszíneken, akár a program kapcsán szervezett egyeztetéseken?
– Szájer Péter felelős a szakmai oldalért, ő az, aki figyeli az oktatást, hogy miként zajlik egy-egy óra. Mi is figyelünk persze, csak talán kicsit más szemmel – azokon az alkalmakon, amikor csak kettesben látogatunk el valahová Darnyi Tamással, én vagyok, aki leírom az észrevételeimet, ám azt mindig megjegyzem, nem biztos, hogy jól láttam. Nem vagyok kishitű, de a szakma mégsem az én területem, hiába úsztam. Azért az jó érzéssel tölt el, hogy általában beigazolódik, jó meglátásaim vannak.