Úszás: ma már földmunkagépekkel melózik a vb-érmes Kozma Dominik

„Fontosak az érmek, de szerintem nemcsak azokra kell büszkének lenni, hanem főleg a mindennapi munkára – mondta el az interjúban Kozma Dominik. – Húsz éven át minden áldott nap hajnali négy negyvenkor felkelni, lemenni az uszodába és csinálni. Az úszás nem olyan sport, amit napi egy-két óra edzéssel le lehet tudni, mert utána is, este is, ünnepnapokon is, mindig oda kell figyelni, nem lehet kiengedni. Ez az igazi teljesítmény, ami nem mindig látszik abból, hogy milyen érem kerül a zsákba, kerül-e egyáltalán.”

A 4×100 méteres gyorsváltóval elért vb-bronzéremre Kozma máig nagyon büszke, a történelmi siker szerinte elsősorban annak köszönhető, hogy Budapesten összeálltak számukra a csillagok: „Vitt minket magával a hangulat, és azt is be kell vallani, hogy voltak a mienknél erősebb váltók, amelyek alulteljesítettek. De éppen ezért értelmetlen összehasonlítani különböző világversenyeket, mert mindegyik teljesen más: az ellenfelek, az infrastruktúra, még az időjárás is. Nem mindegy, hogy Rómában nyitott medencében úszol, miközben tombol a tornádó, vagy Pekingben egy zárt uszodában. Mindenhol más a víz, van, ahol gyorsabb, máshol lassabb, ennek vannak kémiai okai, ezekhez nem értek, csak tudom, hogy így van, mert éreztem. Mindig az adott körülmények között kell odaállni, és megmutatni, mi van gatyádban” – fogalmazott.

Szóba került Milák Kristóf ügye is, és az, hogy sokan furának tartják az elmúlt egy évben mutatott viselkedését. Kozmának erről is megvan a véleménye: „A furák írják a jövőt – mutatott rá Kozma. – Arra mondják, hogy fura, aki szembemegy a megszokottal, de sokszor idővel az válik megszokottá, ami régebben furának hatott. Mi van, ha Kristóf a nagy könyvekben előírt felkészülésen változtatva is eléri a célját a párizsi olimpián? Az is lehet, hogy éppen új utat tapos ki, amivel ha ugyanolyan sikeres lesz, választási lehetőséget teremt a többi úszónak, hogy így is lehet csinálni, még ha ez nem is tetszik most mindenkinek. Ő egy világcsúcstartó, várjuk ki a végét.”

Dominik édesapja Kozma István válogatott labdarúgó, a Liverpool FC első magyar játékosa. Dominik szülei egyéves korában elváltak, és az édesanyjával maradt. Az interjúban Kozma kitért arra is, miért a medencét választotta a futballpálya helyett: „Gyerekként a focival is próbálkoztam, nem is voltam ügyetlen, ott volt, segített. Végül az uszodában kötöttem ki, ami általában nem feltétlenül csak a gyerek döntése, de visszanézve nem sült el rosszul.”

Az interjúból kiderült, hogy Kozma a kétkezi melót sem veti meg. Mi több: mint elmondta, mostanság földmunkagépekkel dolgozik, terepet rendez és lyukakat fúr, vagyis aktívan telnek a mindennapjai: „Mindent csinálok, ami például a betonalapokhoz kell. Egyik barátommal együtt kezdtük a vállalkozást, saját gépeink vannak, amikkel magunk végezzük a melót. Mindig is „handyman” típus voltam, szerettem ezermesterkedni, és most élvezem, hogy építünk, létrehozunk valamit. Az úszásból a kemény munka megmaradt az életemben, és új célokat tűztem ki magam elé. Szeretnék egyszer asztalosként kiteljesedni, de nem a szokványos préselt bútorlapokkal dolgozni, hanem igazi komoly fákat megmunkálni. Meglátjuk, hova fut ki az építkezős énem.”

A TELJES INTERJÚT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!