Vizes vb: negyedik hely, meg egy nyúl

A magyar úszósport egyik legféltettebb ereklyéjét szorongatta Szabó-Feltóthy Eszter: Olasz Anna kabalanyusziját, amely több mint egy évtizeden át kísérte Európa- és világbajnoki ezüstérmesünk nyílt vízi pályafutását. 

„Nem tudom, melyik a nagyobb fegyvertény, kézbe kapni ezt, vagy negyedik helyezést elérni egy világbajnoki döntőben” – szögezte le kétszázas hátúszónk, miközben rajongótáborának hála, fenomenális hangulat uralkodott a magyar csapat masszőrpadjai körül.

Olasz Anna mellett Pádár Nikolett és Sebestyén Dalma gondoskodott jó hangulatról, és leginkább főhősünk, az élete első vb-döntőjében negyedik helyen beérő Szabó-Feltóthy Eszter.

Ha nem lenne túlságosan áthallásos, akár SZFE Baráti Körnek is hívhatnánk az egybegyűlteket, de ettől inkább tekintsünk el. Fő a jókedv, márpedig Szabó-Feltóthy nem olyan típus, akit bármikor ki lehetne zökkenteni, ráadásul rendszeresen kész kifejezetten szellemes és választékos nyilatkozatokra. Pláne, ha három ilyen szempár követi figyelemmel minden szavát, mint esetünkben.

„Egyértelműen a szurkolótáboromnak köszönhetem ezt, plusz Annának a nyulat, elég jó a textúrája – mondta, miközben vad vihogás hallatszott a háttérből. – Én egyébként is szeretek a rajongóknak úszni, a közönségnek játszani, ezért nem is hajtottam az első száz métert, hogy legyen azért izgalom. Elégedett vagyok a negyedik helyemmel, lassan hozzászokom, hogy végre nem kilencedikként végzek, hanem a második legkevésbé szerencsés helyezésre léptem elő, a negyedikre, azaz az elsőre, aki már nem kap érmet – úgyhogy legközelebb igyekszem a tendenciát tartva másodiknak lenni.”

Hogy azért valami komolyabbat is halljunk: „Nem bíztam semmit a véletlenre, hajtottam az elejétől végéig, mint a veszett vad. Úgy néz ki, az állóképességem megvan, innentől a gyorsasági állóképességemen kell javítani, továbbá a rajton és a kiúszáson, ez lehet a további fejlődés.”

Molnár Dóra ugyanebben a döntőben hetedik lett: „Ez az úszás sokkal rosszabbul esett, mint a középdöntős, ettől függetlenül boldog lehetek egy világbajnoki hetedik helyezéssel. Jobb időt vártam magamtól, de edzünk tovább, és legközelebb próbálok még jobban teljesíteni.”

Nyolcszáz gyorson Késely Ajna nyolcadikként ért célba a kilenc tagúra duzzasztott fináléban. „Izgalmas érzés volt négy és fél év után ismét döntőt úszni, és bebizonyítani, hogy fel tudok állni az ezerötszáz kudarca után, azaz azért, mert egy nap rosszul sikerült, van lehetőség a javításra, csak élni kell vele” – talált azonnal pozitívumot Késely.

Délelőtt trendfordulót láttunk az 1500 gyors előfutamaiban, ezúttal Betlehem Dávidnak jött ki a lépés s lett finalista a harmadik idővel, míg Rasovszky Kristóf a 12. helyen zárt.

„Jól van kisgyerek, szépen bent leszel a darálóban, de csak így tovább – paskolta meg Betlehem fejét Sós Csaba szövetségi kapitány. – Már láttam a tempóidon, hogy nagyon egyben vagy, ahogy a falra mentél rá, ahogy tartottad a ritmust. Jó lesz ez.”

„Csaba bá, én tudtam, hogyha csak egy pillanatra elengedem, nincs esélyem – válaszolt Betlehem. – Mentem végig, néha fájt, de mondtam magamnak, most nem adom fel, most nem.”

Rasovszky Kristóf arcán azért nem a világfájdalom tükröződött, ért már el annyit ezen a világbajnokságon, hogy egy 12. hely miatt ne kezdjen tépelődni:

„Macskás voltam reggel, ezt éreztem végig. Talán mentálisan fáradtam el, azért nem ment úgy az úszás sem, persze az sem kizárt, hogy így, a második hét végére már fizikailag sem vagyok úgy, hogy fejben jól bírjam. Bár azért egy délelőtti 14:59 nem olyan idő, ami miatt a kardomba kéne dőlnöm. Fukuokában a nyolcszáz volt ilyen, itt az ment, plusz jött az országos csúcs is, itt meg az ezeröt lett gyengébb, de együtt tudok ezzel élni.”

Majd még mosolyogva hozzátette: „És az aranyérmemet nem cserélném el ezért a döntőért.”

Mondjuk, ez eszünkbe sem jutott.