Sárkány Zalán: Ki kell bírni!

–  Az áprilisi országos bajnokságon elárulta, vállfájdalommal küzd, van, hogy egyáltalán nem „érzi” a vizet, adódik a kérdés: hogy van?      
– Továbbra is küzdök a vállammal – válaszolta Sárkány Zalán, akit a livignói magaslati edzőtáborban értünk utol. – Dolgozunk keményen, hiszen már csak öt hét van az Európa-bajnokságig, de így, hogy továbbra is fáj a vállam, nem olyan egyszerű. 

– Kiderült már, mi okozza a fájdalmat?     
– TOS-szindróma. Nem mennék bele részletesebben, de összenyomódnak az idegek és az erek, úgyhogy fájdalomcsillapítókkal, injekciókkal és ­gyógytornával próbáljuk csillapítani a fájdalmat: erősítem azokat az izmokat, amelyek képesek megakadályozni, hogy kiugorjon a vállam. 

– Mennyire képes türelemmel viselni a fájdalmat, közben meg menni előre?      
– Ha csak az úszás volna, nehezebb lenne, frusztráltabb is lennék. Ám szerencsére mostanra kialakult körülöttem egy stáb, benne gyógytornásszal, masszőrrel és persze a mentáltréneremmel, utóbbival ezen is dolgozunk: ha mondjuk a gyorsasági feladatok nem úgy mennek az edzéseken, ahogyan szeretném, azt nem viselem könnyen, néha ki is akadok, és ha nem lenne mellettem olyan, akivel ezt is meg tudom beszélni, meg azt is, mit kell tenni, hogy még jobb legyen, sokkal rosszabb lenne. Azért annak örülök, hogy ez a nehezített körülmény most jött szembe velem, s nem közvetlenül az olimpia előtt. Emellett erőt ad az is, hogy hiába a hátráltató tényező, az edzések jól mennek – menni is kell előre!

– Újra és újra meglep, mennyire higgadt, fiatal kora ellenére milyen éretten gondolkozik.      
– Ebben azért szerintem szerepet játszik az is, hogy már csak egy évem van az egyetemből, s ahogyan haladok előre a szemesztereken, az azzal is jár, hogy másként nézek a világra. A párizsi olimpia után éreztem, fel is kellene nőni a feladathoz, nem járni tovább a gyerekcipőben – egyébként akkor kezdtem el sportpszichológussal dolgozni, ez segített abban, hogy nemcsak sportolóként, emberként is érettebben tekintek mindenre. Már nem csak a hiszti van… 

– Utóbbit elképzelni sem tudom, azt viszont igen, mekkora csata zajlik a medencében minden egyes nap – jól érzi magát Betlehem Dávid mellett?      
– A medencében nagyon motiváljuk egymást. Hasonló számokra készülünk, bár Dávidnál azért a nyílt vízi úszás van előtérben. Párizs óta a közös edzéseken már képes vagyok mellette, néha előtte úszni, s csak nagyon ritkán mögötte, ehhez a változáshoz kellett az is, hogy Amerikában, viszonylagos csendben készüljek év közben. De az, hogy a világversenyek előtt, egymással nap nap után versenyezve, Szokolai László irányításával készülök, mindenképpen jó. 

– Hányszor hallotta azt a mondatot, hogy „Lassan itt az ideje, hogy Sárkány Zalán a rövid pálya után az ötvenes medencében is megmutassa, mit tud!”?     
– Nyilvánvalóan ez az én célom is, ez jelentős mérföldkő lenne a pályafutásomban, ám a vállproblémám miatt talán ezúttal nincs velem szemben olyan nagy elvárás – magam legalábbis nem feltétlenül most várom ezt a lépést, viszont ha a nagy képet vetítem magam elé benne az olimpiával, mindenképpen ez a cél. Los Angelesben szeretnék nagyot dobni, ám ehhez kellenek a köztes versenyek, amelyeken az ember kap valamiféle visszajelzést. Ilyen lesz az Európa-bajnokság is. A vállfájdalommal együtt. Ha így is képes leszek jó eredményre, az az olimpiára nézve csak jót jelenthet. 

– Kizárólag az olimpiában gondolkozik? Lehet mindig olyan messzire nézni?     
– Természetesen mindig a következő feladat a fontos, de néha ki lehet tekinteni, kicsivel távolabbra is nézni, hogy eszünkbe jusson, miért is csináljuk. A köztes versenyek mindegyikén tanulunk, ha meg jó eredményt érünk el, akkor örülünk. 

– Három számban, négyszáz, nyolcszáz és ezerötszáz gyorson indul Párizsban. A nehézségeivel is kalkulálva, mi a célja az Eb-n?      
– Lehet, hogy pihentetnem kellene a vállamat, de kompromisszumot kötött a testem és az agyam, ezt ki kell bírni, és Párizsban a lehető legjobb formában a lehető legjobb eredményt szeretném elérni. Három szám, három lehetőség, márpedig, ha lehetőség van, eredmény is lehet – meglátjuk, melyikben. Most nincs kedvenc számom, Los Angelesre viszont már meglesz az igazi, az a táv, amelyen kijöhet a teljesítmény, amelyre sok éve vágyom.