Kós Hubert: Én is Kós Huberttől várnám az érmeket

– Új helyzet van: azt már korábban jelezte, hogy mivel az úszóversenyek utolsó napján a száz hát és a kétszáz vegyes üti egymást, van rá esély, hogy az egyiket elengedi. Hogy melyiket, nem jelölte meg, hiszen száz háton végre szeretne nagyot domborítani, kétszáz vegyesen meg címvédő, ráadásul az előző két Eb-n ön nyerte ezt a számot, és persze említette azt is, hogy nem ugrana el egy csatától Léon Marchand-nal. Csakhogy a francia klasszis a sérülése miatt ettől a számtól is visszalépett. Változott ezzel Kós Hubert terve is?
– Tudtam végig, hogy előállhat ez a helyzet, vagyis hogy nekem a kétszáz vegyest kellene választanom, de még így sem dőlt el, melyiket úszom. Mert ha jól megy a hát, lehet, hogy a száz hát mellett döntök, hogy ott megmutathassam, miért is dolgoztam az elmúlt két, inkább három évben. Egyelőre még nem jött ki ott a munka – válaszolta Kós Hubert. – Tényleg nem dőlt még el, a verseny folyamán derül ez ki.

– De van olyan forgatókönyv is, hogy mind a kettőt vállalja?
– Nem, olyan nincs. Vagy ez, vagy az.

– Ki fog ebben dönteni? Vagy esetleg az érzéseire hagyatkozik?
– Szerintem ezt látni fogjuk, jön majd magától ez a döntés.

– Ezért beszélt az elmúlt hetekben végig tizenöt rajtról? Hogy, bár hat egyéni számban nevezett, ötön fog végigmenni?
– A tizenöt, remélem, meglesz. Mert ugye az azt jelenti, hogy öt számban bejutok a döntőbe. És remélem, döntőbe jut a váltó is, ott már én is rajthoz állok, és akkor így lesz a tizenötből tizenhat. Ez a terv.

– Március végén volt az egyetemi bajnokság döntője – mennyire volt nehéz onnan a felkészülés, mennyire „halt meg” a kemény edzések során?
– Meghalni nem haltam meg, bár nyilván nehéz volt. A sport nehéz: kemény munka, kemény edzések, korán kelések. Úgy azért nehéz jól szerepelni, ha ezeket az ember nem csinálja meg. De jól érzem magam. A vízben végre gyors vagyok, megint – nagyon várom ezt a versenyt, mert szeretek gyorsan úszni.

– Vagyis kellően motivált? Nemrég kijelentette, hogy ez az a két-három év a pályafutásában, amikor a legjobb időkre lehet képes.
– Abszolút motivált vagyok. Azért is úszom ennyi számot, mert itt, ezen az Európa-bajnokságon „kell bekészíteni” a 2027-es és 2028-as programot. De emellett azt is érzem, hogy ebben a korban nekem ezeket el is kell vállalnom, vagyis muszáj bírnom ennyi számot is. Aztán majd a végén kiderül, bírom-e vagy sem. Az lenne a jó, ha mind az öt számban, mert még egyszer mondom, vagy a száz hát, vagy a kétszáz vegyes lesz a végén, tudnék az érmekért küzdeni.

– A nemzetközi sajtótájékoztatón, ahol megemlítette: kétszáz háton már olimpiai és világbajnok, de Eb-aranya még nincsen. Mellette pedig elárulta, hogy amikor bejött az uszodába, és körbenézett, előtörtek a két évvel ezelőtti emlékek – mik voltak ezek, milyen képek villantak be?
– Az olimpiai arany. És persze mindaz, ami utána jött. Hogy miután nyertem, bementünk a városba. Hogy a győzelmem után itt maradtam az olimpia második hetére – az a hét kicsit olyan volt, mintha nem is lenne igazi. Álomhét volt. Eszembe jutottak a séták, a Trocadéro, az ottani fotózás. És ott volt velem az öcsém, Olivér is, akkor még szurkolóként, ezúttal viszont már versenyez is.

– Ez valamiféle többlet az ön számára is?
– Nagyon sokat segít nekem, hogy itt van ő is. Nemcsak a versenyre koncentrálunk, amikor együtt vagyunk, tudunk kicsit hülyéskedni, sokkal jobb így.

– Bár már hozzászokhatott az elmúlt években, Amerikában a kellő önbizalmat és magabiztosságot is megszerezte, ettől még tény, hogy majdnem mindenki Kós Huberttől várja itt, Párizsban az érmeket, persze, lehetőleg az aranyakat. Jól kezeli ezt is?
– Én is Kós Huberttől várnám az érmet, ha otthon ülnék a tévén előtt, és nézném a versenyt – ugyanúgy, mint ahogyan régen például Cseh Lacitól vártam, vártuk. Tudom, hogy kéz a kézben jár: ha jól szerepelek, utána jön az elvárás, de nem erre foguk figyelni, arra már sokkal inkább, hogy én mit várok el magamtól, és szerintem ezek nagyobbak, mint amelyeket mások várnak el tőlem.

– Ha marad önben netán elégedetlenség a végén, bevallja majd?
– Megígérem, hogy be fogom vallani. Vannak céljaim, nyilván lesz olyan, amelyik nem úgy sikerül, ahogyan azt szeretném, de ezen túl kell lépnem hamar.

– A kétszáz hát a fő száma, tegyük még mellé a százat is, hiszen ebben a kettőben rendre versenyez. De melyik az a szám, amelyikben leginkább szeretné saját magát meglepni?
– A kétszáz pillangó. Az egy olyan szám lenne, amelyik tökéletesen beilleszkedne az olimpiai programomba, és ahogy már többször mondtam, ez az Eb egy teszt is, itt van alkalmam kipróbálni azokat a számokat is, amelyeket esetleg Los Angelesben is vállalni tudok majd. Ezt néhány nap múlva megtudjuk. De egyébként ilyen még az ötven hát is, mert most már ott van az ötkarikás programban, nos, meglátjuk, az, hogy sikerül.

– Egyéni csúcs van ebben a felkészülésben, láthatunk ilyet Kós Huberttől a párizsi kontinensviadalon?
– Hogy fogok-e javítani az egyéni rekordjaimon? Ha nem, itt hatalmas katasztrófa történik…