5 kérdés - 5 válasz: Dobár Éva

– Nem okozott problémát megszokni az új környezetet, a nagyvárost?
– Egy percig sem voltak beilleszkedési gondjaim. A sport és a sportiskola – a Csík Ferenc Álalános Iskolába járok – révén is sok barátot szereztem.

– Úgy tudom, hogy az egyik nagy úszónk már fel is figyelt rád.
– Székely Éva néni akkor szokott lejárni a Komjádiba úszni, amikor edzésünk van, és gyakran érdeklődik felőlem, ami nagyon-nagyon jólesik. A könyvét is olvastam, még Tiszaújvárosban, amikor nem ismertük egymást. Egyébként is nagyon szeretem a könyveket. Legutóbb a Da Vinci-kódot olvastam.

– Nem kifejezetten tiniknek való olvasmány, persze nem is tűnsz tizenhárom évesnek.
– Hát, jó nagyra nőttem, az osztályban senki sincs ilyen magas, mint én, még a fiúk sem.

– A terveid is hasonló magasra törőek?
– Igen! Szeretnék a világ élvonalába kerülni. Most azt gondolom, a csúcs az lenne, ha egyszer olimpián érmet tudnék szerezni.

– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
– Érdekes, hogy nem a korosztályos bajnoki címeimre, vagy az országos csúcsra, hanem arra, hogy tavaly a felnőttbajnokságon a Jövő SC váltójában kezdőember voltam, így egyszerre úszhattam Risztov Évával, és csak fél testhosszal kaptam ki tőle...