– Ritka, hogy valakit egy moziélmény tesz élsportolóvá. Ugye, a te esetedben éppen így kezdődött minden?– Igen. Nyolc évvel ezelőtt láttam a Kerge kacsák című filmet, amely egy rakoncátlan hokicsapatról szól. Nagyon megtetszett a film is, a sportág is, ezért kezdtem jégkorongozni.
– A Miskolci Jegesmedvék felnőttcsapatának játékosai szerint rengeteget jelent, hogy immár a borsodi megyeszékhelyen is van fedett jégcsarnok. Te is érzed ennek előnyeit?– Persze, hiszen mi is sokkal többet és jobb körülmények között tudunk készülni, meccseket játszani. Nagyon boldog vagyok, örömmel járok az új létesítménybe.
– Mire vagy a legbüszkébb eddigi sportpályafutásod során elért eredményeid közül?– Arra, hogy annak idején bekerültem az U12-es válogatottba, most pedig a nálam egy korosztállyal idősebbek, a tizenhat évesek nemzeti csapatában számítanak rám.
– Mik a távolabbi terveid?– Felnőttként mindenképpen szeretnék a bajnoki első osztályban, azután a válogatottban szerepelni, az álmom pedig az NHL…
– Nocsak, te aztán nem vagy kispályás! Honnan származik az észak-amerikai profi liga iránti rajongás?– Amikor Kanadában voltunk, a helyszínen láttam egy mecscset. Az Ottawa Senators a New York Islanderst fogadta. Óriási élmény volt! Azóta az Ottawa a kedvenc tengerentúli csapatom.
– És melyik gárda a kedvenc a hazai mezőnyből?– Az Alba Volán és természetesen a Miskolci Jegesmedvék. És azt is elárulom, ha egymás ellen játszottak volna a Magyar Kupa vasárnapi fináléjában, a mieinknek, tehát a Miskolcnak szurkoltam volna. Sajnos, nem jött össze az álomdöntő.