Mester-M: a díjazott Kegye Tibor ma triatlonosokat és úszókat edz

reb Áldozatos munkájáért 2006 óta évente tíz pedagógust és utánpótlásedzőt díjaza Mol Új Európa Alapítvány. Az idén a három díjazott tréner egyike a 65 éves Kegye Tibor úszó- és triatlontréner volt.reb Áldozatos munkájáért 2006 óta évente tíz pedagógust és utánpótlásedzőt díjaza Mol Új Európa Alapítvány. Az idén a három díjazott tréner egyike a 65 éves Kegye Tibor úszó- és triatlontréner volt.

Kegye Tibor  •  Forrás: Mol Új Európa Alapítvány

„Az élvonalban röplabdáztam, a Testnevelési Főiskolára jártam, ám nem sok lehetőséget kaptam a csapatban, így kikoptam a sportágból. Két-három évig cselgáncsoztam, összesen pedig hat sportágból van edzői képesítésem” – mondja a tréner.

Még főiskolai hallgató volt, amikor felkérték, hogy legyen a megnyíló csepeli tanuszoda vezetője, ekkor jegyezte el magát évtizedekre az úszással és az úszásoktatással. Ebbéli minőségében szinte minden csepeli a kezei alatt tanult meg úszni, az évtizedek alatt több mint negyvenezer gyerekkel ismertette meg a sportág alapjait. Elmondása szerint egyedi rendszert vezetett be: előbb a levegővétel technikáját tanította meg a kicsiknek, majd utána jött a kar- és a lábtempó, s ezek összehangolása. Régebben egyébként nem engedte meg a gyerekeknek, hogy úszószemüveget hordjanak, mert ha szemük hozzászokik a vízhez, az örökké biztonságérzetet ad.

„Az alapoktatásból kiválogatattam a legjobbakat, és velük edzettünk. Az ezerkilencszáznyolcvanas években több országos bajnoki címet nyertek az utánpótlás-sportolóim. Azért az nagyon jó érzés volt, amikor megérkeztem egy versenyre, és az edzők szinte sorfalat álltak, úgy kérdezgették, melyik számban indul a tanítványom, mert mindegyiktől tartottak.”

A munkásságáról sokat elmond, hogy akkortájt még a nagyhírű Bp. Spartacus is hívta úszóedzőnek, ám nem állt kötélnek: „Nem akartam másodhegedűs lenni”.

Ahogyan a legtöbb utánpótlásedzővel megtörténik, tőle is sokszor elcsábították a legjobbakat, vagy egyszerűen úgy hozta az élet, hogy elment a tanítvány.

„Nehezen éltem meg ezeket a helyzeteket, szinte gyomorgörcsöt kaptam ilyenkor. Ma már, idősebb fejjel kevésbé szenvedem meg a hasonló szituációkat, könnyebben elengedem őket. Egyébként sosem ragaszkodtam görcsösen a gyerekekhez, ha úgy éreztem, egyéb területen jobban kiteljesedhetnek, átirányítottam őket másik sportágba.”

Öt éve nyugdíjazták, azóta nem foglalkozik úszásoktatással, viszont töretlen lelkesedéssel dolgozik az általa 1992-ben megalapított Csepel Dolphins-ban. Mindhárom számban edzi a triatlonosokat, tanítványai között ifjúsági csapat Európa-bajnokokat is találunk (korábban úszásoktatóként öttusázókkal is dolgozott).

„Hatvanöt évesen is aktív vagyok, naponta öt-hat kilométert futok, és az meg se kottyan. Nem szeretek tétlen lenni, és el sem tudom képzelni, hogy ne edzősködjem. Ez az életem.”