Kézilabda: Fazekas Nándor a fiáról, Gergő a papáról mesél

G. G. – utanpotlassport.hu Fazekas Nándor a kézilabda-válogatott kapuját 1998-tól 2017-ig védte. Tízszeres magyar bajnoknak és nyolcszoros kupagyőztesnek mondhatja magát, 2001-ben Bajnokok Ligája-döntőt játszhatott, 2012-ben olimpiai negyedik helyet ünnepelhetett. Feleségével három fiút nevelnek: Gergő, Máté és Áron édesapjukhoz hasonlóan a kézilabdát választotta. A „családi örökség”, a kapusposzt a legkisebbnek, a hétéves Áronnak jutott, míg Máté irányítót, Gergő pedig balátlövőt játszik.G. G. – utanpotlassport.hu Fazekas Nándor a kézilabda-válogatott kapuját 1998-tól 2017-ig védte. Tízszeres magyar bajnoknak és nyolcszoros kupagyőztesnek mondhatja magát, 2001-ben Bajnokok Ligája-döntőt játszhatott, 2012-ben olimpiai negyedik helyet ünnepelhetett. Feleségével három fiút nevelnek: Gergő, Máté és Áron édesapjukhoz hasonlóan a kézilabdát választotta. A „családi örökség”, a kapusposzt a legkisebbnek, a hétéves Áronnak jutott, míg Máté irányítót, Gergő pedig balátlövőt játszik.

Apa és (legidősebb) fia a kézilabdasport szentélyében, a kölni Lanxess Arenában

FAZEKAS NÁNDOR

„Soha nem terveztem előre, hogy sportolni fognak a gyerekeim, és nem is akartam semmit rájuk kényszeríteni. Egyszerűen így alakult... Az pedig, hogy mindhárman kézilabdáznak, azt hiszem, természetes. Kizárólag a középső fiú, Máté esetében volt kérdés, hogy nem a futballt választja-e, de végül ő is, úgymond, nálunk kötött ki. Gergő tízhónapos volt, amikor kimentünk Németországba, szinte az anyatejjel szívta magába a sportágat. Akkoriban volt a kézilabda Bundesliga a csúcson, Lübeckben ötezres csarnokban játszottunk, rendszeresen telt ház előtt. Idegenben pedig az is gyakran előfordult, hogy tíz-húszezren ültek a lelátón. És Gergő persze minden meccsen az édesanyjával a tribünön volt. Természetesen ő is, mint a legkisebbek, a szivacskézilabdával kezdte. Hamar megmutatkozott, hogy jó a labdaérzéke, de büszkén mondhatom: ez mindhárom fiúra igaz. Gergő egészen fiatal korától kezdve, amikor csak tehette, elemezte a mérkőzéseket, mind a magyar válogatott meccseit, mind a jelentősebb nemzetközi összecsapásokat, folyamatosan figyelte a világsztárok mozgását. Utólag elismerem: amikor elkezdett egyesületben kézilabdázni, hibáztam, mert amikor értékeltem a teljesítményét, rendre csak a rosszat emeltem ki, ami viszont jó volt, azt sokszor elmulasztottam megemlíteni. Ezért megesett, hogy kicsit összekülönböztünk, és azóta inkább az edzőire hagyom a minősítést, a kritikát. Szerencsére nagyon jó úton jár, keményen hajt az edzéseken, szorgalmasan dolgozik. A legnagyobb álmom az, hogy mindhárom fiam egy csapatban, netán a válogatottban játsszon. Ha lehet, egyszerre…”

FAZEKAS GERGŐ

„A németországi évekre nem nagyon emlékszem, ugyanakkor az megmaradt bennem, hogy engem egyáltalán nem vonzott a kapu, ugyanis féltem a labdától. Teljesen más az, ha az ember lő, mint ha őt találják el… Minden sportágat figyelemmel követek, de a kézilabda volt az, amely az első pillanattól megragadott. A szabályrendszere is tetszett, na meg az, hogy a küzdelem kemény és férfias. Nem is volt kérdés, ez lesz az én sportágam is. Apuval kapcsolatban a leginkább meghatározó emlékem a londoni olimpia, amelyre elkísérhettük. Már önmagában nagy élmény volt az olimpiát a helyszínen végig izgulni, de azt, hogy a válogatott kapujában az én édesapám állt, és a csapat felejthetetlen meccseket játszott, ráadásul negyedik lett, végképp elraktároztam magamban. Egyszer én is szeretnék ilyen szintre eljutni... Ezzel együtt apuval kapcsolatban egy másik mérkőzés az abszolút kedvencem: a kétezertizenkettes szerbiai Eb-n a franciák elleni csoporttalálkozó, amelyen a magyar válogatott 26–23-ra legyőzte az olimpiai bajnokot. Azt számtalan alkalommal visszanéztem már... Tudom, arra, hogy apuval egy csapatban szerepeljek, már nincs sok esélyem, de fantasztikus lenne az is, ha egyszer a testvéreimmel együtt léphetnék pályára.”

További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.