Az ifjúsági olimpiai bajnok kardvívó, Rabb Krisztián világa

Rabb Krisztián • Fotó: Mura László

Rabb Krisztián • Fotó: Mura László

Krasznai Bence –utanpotlassport.hu„A Vasas SC atlétika-szakosztályában kezdtem, kilenc évesen. Az edzések után mindig átmentem a vívókhoz, és csak néztem őket. Egyszer az egyik edző odajött hozzám megkérdezni, nem szeretném-e megpróbálni, ha ennyire érdekel. Nem kellett sokat gondolkozni rajta, egyértelmű volt, hogy ezt szeretném csinálni”− emlékezett vissza a kezdetekre a 17 esztendős ifjúsági olimpiai bajnok kardvívó, Rabb Krisztián.

Fél év telt el, amikor a csoportos foglalkozásból eggyel feljebb lépett, ahol elkezdett vele foglalkozni mostani edzője, Somlai Béla.

„Alig edzettem néhány hónapja, amikor elérkezett a londoni olimpia. A szüleimmel pár nappal a játékok előtt döntöttük el, hogy odautazunk. Szerencsénk volt, mert pont oda szólt a jegyünk, ahonnan Szilágyi Áront folyamatosan láttuk, szinte szemből. Emlékszem, Béla bácsival az asszók között még pacsiztunk is (Szilágyi mestere is Somlai Béla – A szerk.). Magával ragadott a közeg, a terem, a hangulat. Felejthetetlen emlék maradt. Áron megnyerte az olimpiát, akkor vált a példaképemmé. Az eredményhirdetés után odamentem az edzőmhöz, és azt mondtam neki, egyszer én is meg akarom nyerni az ötkarikás játékokat.”

Krisztián álma hat év múlva valóra vált: a 2018-as, Buenos Aires-i ifjúsági olimpián a dobogó legfelső fokára állt fel.

„Előre eldöntöttem, ugyanolyan lesz a fellépésem, mint Áronnak volt Londonban. Koncentráltam, és nem lehetett kizökkenteni egy pillanatra sem. Érezni lehetett, hogy ez nem sima megméretés, hasonló a közeg, mint a nagyok között. Ettől függetlenül nem gondoltam úgy, hogy ezzel elértem életem célját. Egyszerűen csak kiélveztem azt a néhány napot, amelyet Argentínában töltöttünk, a munka pedig ugyanúgy folytatódott tovább.”

Rabb Krisztián a Buenos Aires-i aranyérmével • Fotó: Szalmás Péter/MOB

De hogy jutott el az ifjúsági ötkarikás dobogó legfelső fokáig?

„Amióta az eszemet tudom, úgy élem a mindennapjaimat, hogy azok közelebb vigyenek apránként az álmomhoz. A legnagyobb szerencsém az, hogy olyan edzőm van, mint Béla bácsi, aki technikailag olyan dolgokat tanít, amilyeneket talán senki más. Azt mondják, dinamikus, gyors vagyok és a testalkatom is alkalmas a vívásra. Balkezesként pedig van némi előnyöm is, amely nagyon kemény edzéssel párosulva később is meghozhatja a gyümölcsét.”

2018 különösen jól sikerült a Vasas vívójának. Tavaly szerezte meg élete első érmeit utánpótlás-világversenyről: a kadét Európa-bajnokságon csapatban bajnok lett, majd nem sokkal később, a korosztályos világbajnokságon egyéniben bronzérmet szerzett.

Érdekesség, hogy Rabb hamarabb nyert egyéniben ifjúsági olimpiai bajnoki címet, mint magyar bajnokit.

„Az én generációm kiemelkedően erős idehaza. Ez egyáltalán nem baj, hiszen húzzuk és ösztönözzük egymást arra, hogy minél jobbak legyünk. Pontosan ezért rendkívül nehéz megszerezni az országos bajnok címet. Nekem ez idáig sosem jött még ki a lépés.”

Nemrégiben újabb lépcsőfokhoz érkezett Krisztián, ugyanis a felnőtt-világkupasorozat madridi állomásán életében először példaképével, csapattársával, a kétszeres olimpiai aranyérmes Szilágyi Áronnal nézet farkasszemet a 64 közé kerülésért.

Az ifjú bajnok végül hat tust adott világklasszis ellenfelének (15:6).

„Nem stresszeltem rá, hogy ellene kell vívjak. Örültem neki. Persze az jobb lett volna, ha Áronnál gyengébbel kell küzdjek. Ráadásul - mint mindig - összeszedett volt. Nagyon messze vagyok még ettől a szinttől: rengeteg rutint kell szereznem, fejben, technikailag és erőnlétben egyaránt fejlődésre van szükségem. De ahogyan eddig, ez után is beleadom tudásom és akaratom legjavát a munkába.”

Az ifjúnak nem úgy sikerült az első szezonja juniorként, ahogyan tervezte; az Európa-bajnokságon hetedik lett, míg a világbajnokságon tizennyolcadikként zárt. De jövőre mindenképpen érmet szeretne a két verseny bármelyikéről.

Egyéb korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.