„Nem akarok ütős lenni!” – saját bevallása szerint ezt kiabálta óvodás korában. Akkoriban sokkal inkább vonzotta a labdarúgás, de a heves játék közben kétszer is kezét törte, és ezt követően végül mégis a pingpong mellett tette le a voksát. Ütős lett. Döntését azóta sem bánta meg.„Nem akarok ütős lenni!” – saját bevallása szerint ezt kiabálta óvodás korában. Akkoriban sokkal inkább vonzotta a labdarúgás, de a heves játék közben kétszer is kezét törte, és ezt követően végül mégis a pingpong mellett tette le a voksát. Ütős lett. Döntését azóta sem bánta meg.
„Négy és féléves koromban kezdtem asztaliteniszezni, mindig is tetszett a gyorsaság, amivel apukám ütötte a labdát. Neki köszönhetően szerettem meg a sportágat. Szerintem amikor megszülettem, eldöntötte, hogy megtanít pingpongozni. Készült is egy fotó rólam, ahogy újszülöttként játszom egy pingponglabdával. Aztán apukám szakkört vezetett a szekszárdi Baka István Általános Iskolában, ahol egyébként a mai napig edzek. Ott sajátítottam el az alapvető technikákat.”
A 11 évesKizakisz Georgiosz Nikolaosz helyzete közel sem átlagos. Édesapjával, aki egyben edzője is, egy kétszemélyes sportegyesület keretében dolgoznak. S bármennyire tehetséges a Yorgos SE ifjú sportolója, fejlődését gátolja, hogy nincs elég társa, akivel készülhetne. Ráadásul a versenyekre sem utazhat csak úgy, legtöbbször önfinanszírozással jut el a nemzetközi megméretésekre.
„Sajnos anyagi okok miatt nem tehetjük meg, hogy több versenyzőt foglalkoztasson az egyesület, mert akkor újabb edzőket is fel kellene vennünk, na meg a versenyekre utaztatást is állnia kellene a klubnak, ami jelenleg képtelenség számunkra. Nyilván örülnék neki, ha több edzőpartnerem lenne, mert apukámat legtöbbször már legyőzöm, és jobban tudnék fejlődni, ha erősebb társak ellen is próbára tehetném magamat. Nagyon szeretem a nemzetközi versenyeket, ott tényleg erős ellenfelek ellen mérkőzhetek. Büszke vagyok rá, hogy az egyik legelső külföldi megméretésen Németországban legyőztem az esélyesnek számító hazai riválist. De a tavalyi tizenkettedik helyezésemre is szívesen emlékezek vissza. Idén augusztus végén utazom a mini Európa-bajnokságra, most éppen arra készülök gőzerővel.”
Nikosz minden lehetőséget kihasznál a fejlődésre, a Bonyhád játékosaként a felnőtt NB II-ben is próbára teszi magát. Ráadásul meglehetősen jó a mérlege a nagyok ellen.
„Jelentősen hozzájárul fejlődésemhez, ha felnőttek ellen meccselhetek. Jó érzés őket megverni, mert jelentős erő- és magasságbeli fölényben vannakvelem szemben. Hetvenhat százalékos a győzelmi mutatóm az NB II-ben, ami elég jónak mondható. Szeretném az első osztályban látni a csapatunkat, ezért hajtok.”
A Yorgos SE ifjú asztaliteniszezője azt is elárulta, miért jó, hogy édesapja az edzője is egyben. Szerinte mindent megbeszélhetnek, és az őszinteség a legjellemzőbb vonása a közös munkájuknak.
„Sosem hazudik nekem, mindig a szemembe mondja, ha valamit rosszul csinálok. Tudja, hogyan lehet motiválni, és azt hiszem, jól át tudja adni a pályafutása során felhalmozott tapasztalatait. Emellett fontos megemlítenem azt is, hogy mindig kiáll értem, és még a messze nem ideális körülmények ellenére is azt vallja, erőltetnünk kell a pingpongot, mert tehetséges vagyok, és kijuthatok az olimpiára. Márpedig ez az álmom.”
Édesapja, Kizakisz Georgiosz mellett a Mol Alapítvány is jelentős támogatást nyújt Nikosznak, aki a használt helyett új pingpongasztalt kapott, valamint egyéb sportfelszerelésekre költ a hozzájárulásból.
További korosztályos hírek ASZTALITENISZBEN a sportági aloldalunkon.