Röplabda: a 19 éves Németh Anett Amerikában felkészült a vezérszerepre

Fekete Tamás utanpotlassport.huFekete Tamás utanpotlassport.hu
Vágólapra másolva!
2019.09.03. 19:07
Címkék
„Amerikában megtanultam vezérként viselkedni, amit a magyar válogatottban is kamatoztathatok” – árulja el a röplabdázó Németh Anett, aki a hazai közönséggel együtt megélt Eb-meccsekről, tengerentúli kalandjáról, valamint a sport és a tanulás összeegyeztethetőségéről is beszélt honlapunknak.

Amerikából jött, mesterségének címere: „meghalós örömröpis”. A tengerentúliak semmihez sem hasonlítható mentalitása Németh Anett első felnőtt Európa-bajnokságon bemutatott játékában is visszatükröződött, a magyar lány félelmet nem ismerve harcolt a pályán, s vált seperc alatt a hazai közönség kedvencévé.Németh Anett első felnőtt Európa-bajnokságon bemutatott játékában is visszatükröződött, a magyar lány félelmet nem ismerve harcolt a pályán, s vált seperc alatt a hazai közönség kedvencévé.

– Már 19 évesen elmondhatod magadról, amit sok sportoló a visszavonulása után sem, hogy hazai szurkolók előtt léphettél pályára Eb-mérkőzésen.

– Igen, fantasztikus hangulatot teremtettek a szurkolók a Papp László Budapest Sportarénában, szerintem fejben ők is lejátszották a mérkőzéseinket, szinte velünk együtt lélegeztek. Ezúttal is köszönöm nekik.

Németh Anett volt a legeredményesebb játékos az észtek ellen Fotó: Szabó Gábor/Origo
Németh Anett volt a legeredményesebb játékos az észtek ellen Fotó: Szabó Gábor/Origo

Németh Anett volt a legeredményesebb játékos az észtek ellen  •  Fotó: Szabó Gábor/Origo

– Az alaphangulatot azért szépen megadtátok, az észtek elleni sikerben ráadásul rendesen benne voltál. Hogyan emlékszel vissza az Eb-debütálásodra?

– Nagy szerencsének fogtam fel, hogy a csoportriválisok közül papíron a leggyengébb ellen nyitottuk a kontinensviadalt, tudtuk, hogy ezzel megalapozhatjuk a folytatást. A többi összecsapáson, sajnos, már nem hoztunk olyan teljesítményt, mint az elsőn, de az észtek elleni győzelem akkor is emlékezetes marad, főleg a szurkolók szeretete miatt.

– A szurkolókkal elégedett vagy, de hogyan vélekedsz a saját teljesítményedről?

– Már azt nagy eredménynek könyveltem el, hogy egyáltalán a csapatba kerültem. A nyár elején még álmodni sem mertem arról, hogy ennyit játszhatok. Talán a nápolyi Universiadén tettem le annyit az asztalra (a sporttörténelmi 4. helyen végzett a magyar egyetemistákból álló csapat – A szerk.), hogy ekkora bizalmat kaptam Jan De Brandt szövetségi kapitánytól. Utólag úgy értékelném a teljesítményemet, hogy sikerült bátran játszanom, az önbizalmamnak köszönhetően pedig nemcsak egy szetten keresztül tudtam eredményesen játszani, hanem huzamosabb ideig hasznára voltam a válogatottnak.

– Ha már a bátorságnál tartunk, 18 évesen egyedül vágtál neki az amerikai kalandnak…

– Igen, az sem volt kezdetben fáklyásmenet, sokat őrlődtem, hogy belevágjak-e, elvégre Amerika nem a szomszédban van. Végül hosszas mérlegelés után belevetettem magam az ismeretlenbe, és most nagyon jól érzem magam a Coastal Carolina Volleyball egyetemi csapatában.

– Mi volt a döntő szempont, ami a legjobban motivált a nehéz döntésedben?

– Az, hogy Amerikában a röplabdát és a tanulást maximálisan össze lehet egyeztetni, míg Magyarországról ez közel sem mondható el szerintem. A campuson minden egy helyen van, a suli és a sportcsarnok, így az egyetem mellett nyugodtan koncentrálhatok a napi két edzésemre. Forman József személyében ráadásul magyar edző keze alatt dolgozhatok, ami szintén meggyőzött.

Az ütőjátékos amerikai klubjában is vezérré nőtte ki magát Forrás: goccusports.com
Az ütőjátékos amerikai klubjában is vezérré nőtte ki magát Forrás: goccusports.com

Az ütőjátékos amerikai klubjában is vezérré nőtte ki magát  •  Forrás: goccusports.com

– Az amerikai közegben miben változtál a leginkább?

– Mindenképpen mentalitásban. Amerikában megtanultam vezérként viselkedni, amit a magyar válogatottban is kamatoztathatok. Jelentősen megnőtt az önbizalmam, ez annak is köszönhető, hogy ott nincs profi röplabda, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs tét, de mégsem az dominál, sokkal inkább azt nevelik belénk, hogy szeressük, élvezzük a játékot. Ezzel párhuzamosan persze mindenki kileheli a tüdejét, és belead apait-anyait, mert itt egész egyszerűen nem teheted meg, hogy ellazsálsz egy edzést, vagy kiengedsz a meccs végén. Erre szoktam mondani, hogy amolyan „meghalós örömröpire” tanítanak minket.

– Most, hogy Bokorné Liliom Rita és Sándor Renáta is elbúcsúzott a válogatottól, talán minden eddiginél nagyobb szerep hárulhat rád a közeljövőben.

– Az biztos, hogy nem lesz egyszerű két ilyen meghatározó játékost pótolni, de sok tehetséges fiatal van, akik megpróbálják átvenni a nehéz örökséget. A magam részéről én készen állok az új kihívásokra, bármi történhet, de a nemzeti együttes nekem mindig szent ügy marad.

További korosztályos hírek RÖPLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik