A brazíliai U17-es világbajnokságon három meccséből kettőt elbukva, egyetlen megszerzett ponttal a B csoport negyedik helyén zárt, s korán búcsúzott a Preisinger Sándor vezette labdarúgó-válogatott. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az eredményekből és a kiesés módjából – a mieink kilenc kapott góljukból nyolcat az összecsapások utolsó harminc percében szedtek be – kiindulva a teljes utánpótlásképzésünk górcső alá kerül, noha az leginkább csak egyéni szinten értelmezhető: a cél minél több, minél nagyobb játékerőt képviselő focistát termelni a profisportnak. Mindazonáltal, ha már az utánpótlást boncolgatjuk, érdemes figyelembe venni azok véleményét, akik napi szinten ebben „élnek”.
Pölöskei Gábor, az MTK Budapest U19-es együttesének vezetőedzője szerint a Preisinger-válogatott másik arcát mutatta a világbajnokságon, ennek ellenére látni kell, hogy már az Eb-re jutással is bravúrt értek el a fiúk:
„Óriási ellentmondást éreztem a csapat vb-n és Eb-n mutatott játéka között. Szerintem mentálisan nagyon erős ez a társaság, a kontinensviadalon is az utolsó percekben nyerték meg a mérkőzéseiket a fiúk, és végig koncentráltak. Ezúttal éppen fordítva történt, aminek – megmondom őszintén – nem tudom az okát. Valami nem stimmelt velük, az biztos. Másik arcukat mutatták, mint amelyiket közvélemény várt. Ettől függetlenül helyén kell kezelni a történetet, mert ugyan a csoportkörből való továbbjutást tűzték ki célul, az Eb-n csodát csodára halmoztak.”
A szakvezető Preisinger Sándor azon nyilatkozatára is reagál, miszerint a magyar utánpótlás-bajnokságok nem készítik fel eléggé a játékosokat a vb-szintre.
„Igazi örökzöld téma, a Fradi és a Fehérvár esetében is mindig azt mondjuk, hogy az NB I nem készít fel a nemzetközi porondra. Én nem ebben látom a kiesés okát. Ne felejtsük el, hogy nálunk volt a legtöbb légiós a keretben, valamint az itthon maradók nagy része is már felnőttcsapatokban edződik. Nem gondolom, hogy az NB II ne lenne elégséges az U17-es vb-re való felkészüléshez. Azzal sem értek egyet, hogy a vb-n nehezebb ellenfelekkel szemben kellett volna kivívni a továbbjutást, mint az Eb-n. Nézzük csak meg a nyolcaddöntők végkimenetelét! Mindhárom csoportriválisunk kiesett, míg az európai válogatottak egytől egyig győztek. Inkább az a kérdés szerintem, hogy a külföldön játszók mennyire illeszkedtek be az új klubjukba. Mert bár örülünk, hogy többen is Nyugat-Európába szerződtek, abba már kevesen gondolnak bele, mennyire nem könnyű új életet kezdeni ilyen fiatalon távol a családtól. És ugye a legnagyobb kérdés mindig az, kapnak-e elég játékpercet ahhoz, hogy utána a válogatottban már javarészt csak a taktikai jellegű feladatokkal kelljen foglalkozniuk? Valószínűleg nem.”
Simon Miklós, a Budapest Honvéd-MFA U19-es csapatának a vezetőedzője inkább a kevésbé tanítható, fizikai paraméterekre hívja fel a figyelmet, de egyébként többet kapott a vártnál a magyar csapattól:
„Minden meccsen volt esélyünk nyerni, szerintem taktikailag a szakmai stáb és a játékosok is tudásuk legjavát adták a világbajnokságon. Apróságokon múlt a továbbjutás, és azt gondolom, kevésszer mondhattuk ezt el mostanában magyar válogatottakról. Tény, dinamikában és játékgyorsaságban van lemaradásunk, de ez javarészt a génekből is fakad. Szerintem ami tanulható, a fifika, a taktika, a magyaros foci, azt jól alkalmazták a srácok, egy-egy egyéni megingás okozta a kiesésüket. Összességében én többet kaptam tőlük, mint amit vártam, és úgy érzem, az elmúlt években fejlődött az utánpótlás, remélhetőleg ezt a lendületet tovább is visszük.”
További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.