Vízilabda: a góllövés a tudománya Petőfi leszármazottjának

A 18 éves Petőváry Luca nyár elején, éppen az ifjúsági vízilabda-bajnokság döntőjére érkezett haza hét hónapos kanadai vendégeskedéséből, majd a portugáliai junior-világbajnokságot követően a III. kerületi TVE csapatában kezdte meg az OB I-et. A fiatal kora ellenére már számos együttesben megfordult korosztályos válogatott játékoshamar beilleszkedett új csapatába és az ifik között négy forduló után huszonnégy góljával magasan vezeti a góllövőlistát. Munkatársunkkal beszélgetett.Petőváry Luca nyár elején, éppen az ifjúsági vízilabda-bajnokság döntőjére érkezett haza hét hónapos kanadai vendégeskedéséből, majd a portugáliai junior-világbajnokságot követően a III. kerületi TVE csapatában kezdte meg az OB I-et. A fiatal kora ellenére már számos együttesben megfordult korosztályos válogatott játékoshamar beilleszkedett új csapatába és az ifik között négy forduló után huszonnégy góljával magasan vezeti a góllövőlistát. Munkatársunkkal beszélgetett.

– Most jó helyen van?

– Elképesztően örülök, hogy a III. kerületbe kerültem! Először is Lukács Dénes személyében rendkívül jó szakember irányítja a munkát, másodszor olyan rutinos klasszisokkal játszom együtt, mind Kisteleki Dóra, Drávucz Rita vagy Pelle Anikó. Rengeteget segítenek, sokat tanulok tőlük edzésen és meccsen egyaránt. Szerencsére elég sok lehetőséget is kapok, már kezdőnek mondhatom magam, igyekszem vele élni. Amikor hazajöttem Kanadából, az elsődleges cél az volt, hogy OB I-es csapatban folytassam.

– Miért ment külföldre?

Petőváry Luca (4) a juniorválogatottban is megtartaná jó formáját  •  Forrás: waterpolo.hu

– Nyelvet tanulni. Tavaly októberben mentem és hét hónapot töltöttem kint. Persze, a vízilabdától nem szakadtam el. Ott is játszottam. Bár a felnőttbajnokság nem igazán erős, hiszen az ottani játékosok Európába vagy az Egyesült Államokba mennek tovább egyetemre. A játék lassabb, kevesebb a testi kontaktus. Az ifi viszont nagyjából egyszintű a magyarral. Azért a felnőttek között bajnoki ezüstérmes lettem, az ifiknél pedig megnyertem a góllövőlistát.

– Arra itthon is jó eséllyel pályázik, ha figyelembe vesszük, hogy négy meccsen már huszonnégyszer volt eredményes.

– Nekem az a célom, hogy én dobjam a legtöbb gólt. Fontosnak tartom a korosztályom bajnokságát, mert jövőre újabb világversenyek jönnek. Nem a miénk a legerősebb csapat, de igyekszem minden meccsből a legtöbbet kihozni.

– Az elmúlt három évben sok helyen megfordult.

– Mindig jön egy új lehetőség. Először a BVSC-be mentem az OB I-es játékpercek miatt, de ott mégsem kaptam szerepet a felnőttbajnokságban. A Szentes úgy keresett meg, hogy a nagyok között számít rám. Ezért váltottam. Utána jött Kanada. Azt már előre tudni lehetett, hogy az ifibajnokság döntője előtt jövök haza, így a Honvéddal egyeztem meg, hogy azt náluk játszom, viszont azt is tudtam, ha itthon maradok, akkor nem ott tervezem a továbbiakat. A III. kerület ajánlata volt a legideálisabb számomra.

 •  Forrás: waterpolo.hu

– Az ifiben összejött az ezüst, a juniorválogatottnak viszont már nem sikerült érem közelébe kerülnie a portugáliai világbajnokságon.

– Természetesen azt nagyon sajnáltuk. Iszonyatosan nehéz csoportból jutottunk tovább, és igazából minden nagyon kevesen múlott. Főleg az, hogy elkerüljük-e az oroszokat vagy sem. Végül nem kerültük, ők teljesen jogosan meg is nyerték a tornát. Nálunk csupán két 20 éves játékos volt a medencében, nagyon fiatal még az együttes. A csapaton belüli hangulat talán sosem volt még ilyen jó, ez bizakodásra okot, hogy mi is egyre jobbak leszünk.

– Édesapja, Petőváry Zsolt, amellett hogy kiváló játékoskarriert futott be, edzőként kisgyerek kora óta foglalkozik önnel. Most a válogatottnál is hasonló a felállás.

– Igen, és be kell valljam, eleinte nagyon nehezen fogadtam el a kritikáját. Fiatalabbként mindig elleneztem a mondandóját, már-már direkt az ellenkezőjét csináltam annak, amit kért. Mára azért benőtt a fejem lágya, és hiszek neki. Nagyon örülök, hogy mellettem van és igyekszem minden tanácsát megfogadni. Rájöttem, csakis a javamat akarja és azt, hogy minél jobb legyek.

– Azt is neki köszönheti, hogy Petőfi Sándor egyenesági leszármazottja.

– Igen, bár ebből a vízben nem sokat profitálok (Nevet.) Azt ne kérdezze, hogyan néz ki a családfánk, de valóban így van, vissza lehet vezetni. Csak én nem tudom. A szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban, ahová végzősként járok, tudnak erről, de magyar órákon sajnos semmilyen engedménnyel nem jár ez a rokoni kapcsolat. Azt viszont természetesen büszkén mondom, hogy ő a kedvenc a költőm.

– Suli utánra is tervez?

– Még nem vagyok biztos a terveimben. A sportban is csak kicsiket tekintek előre. Például, hogy szeretnék a góllövőlista élén végezni, a felnőttcsapattal pedig egy ötödik helyet tartok reálisnak, akkor elégedett lennék. Nem tudom, mi lesz egy év múlva.

– A nagyjából egy évvel ezelőtti eseményekre viszont, talán nem szívesen, de emlékszik. Édesapját zaklatással vádolták meg. Hogyan viselte?

– Senkinek nem volt könnyű, de őszintén szólva a hatását én annyira nem éreztem. Amikor kirobbant a botrány, mi éppen Portugáliában voltunk világtornán. Aztán, ahogy hazajöttem, már mentem is Kanadába. Ez feltétezem, jót tett nekem, hiszen így valamelyest kimaradtam belőle. Próbáltam kizárni az életemből és csak reménykedtem, minél hamarabb véget vetnek az ügynek.

– Nem is akart nyilvánosan megszólalni?

– A nővérem megtette a közösségi oldalon, én azt meg is osztottam. Egyébként senki sem keresett. Természetesen, ha kérdeznek, elmondom a véleményem. Annak örültem, hogy aki ismeri apumat, abban egy percig sem merült fel, hogy bármiféle igazságalapja lenne a vádnak. Nekem a szüleim, bár jóban vannak, de elváltak. Az egyetlen pozitívum az egészben, hogy anyukám is kérdés nélkül kiállt apukám mellett és egyszerűen jó volt látni, milyen összetartó család vagyunk.

További korosztályos hírekVÍZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.