Megtelt! – sok klub küzd a fiatalok elhelyezéseinek kihívásaival

Bármennyire is furcsán hangzik, néha azért nem érdemes toborozni egy-egy szakosztálynak, mert már így is ki lehet tenni a létesítmény ajtajára a „Megtelt” táblát. No de hogyan igyekeznek megfelelni a klubok az infrastruktúrát és az edzői kart is jócskán igénybe vevő logisztikai kihívásnak?

NAGY BÁZISBAN NAGY TALENTUMOK

Folyamatos helyhiánnyal bajlódnak a Vasas vívószakosztályában FORRÁS: VASASSC.HU

A Vasas vívószakosztályának története régre tekint vissza: tizenegy olimpiai bajnoki és huszonnégy világbajnoki cím íródott a klub históriájába. Ezt figyelembe véve nem meglepő, hogy rengeteg gyerek nevelkedik a pasaréti együttesben. Az ötkarikás aranyérmek után különösen megfigyelhető a létszámnövekedés:

„Szász-Kovács Emese és Szilágyi Áron Rio de Janeiró-i győzelme után nagymértékben megemelkedett a vívás iránt érdeklődők száma. Háromszázharminc igazolt versenyzőnk van huszonkét páston, akikkel tizenhárom mester foglalkozik. Emiatt nehezen dolgozunk a kezdőcsoportokkal, mindössze öt iskolában vagyunk jelen, ezekben az intézményekben próbáljuk megszerettetni a vívást a legkisebbekkel egy éves program keretében” – így Boros György szakosztály-igazgató.

A kard- és párbajtőrvívást oktató Vasasban edző- és helyhiánnyal egyaránt bajlódnak.

„Elképesztő logisztikai feladatot vesz igénybe, hogy zökkenőmentesen készüljünk ekkora helyen. Egy-egy edző nagyjából tizenöt-húsz gyereket tud minőségben nevelni, így szakáganként egy-két trénerre még legalább szükségünk van. A vezetőséggel szerencsére jó a kapcsolatunk, mindenben támogat minket, és a közeljövőben valószínűleg a helyprobléma is megoldódhat, ugyanis tervben van a bővítés. A filozófiánkat tovább gyakoroljuk, eszerint a nagy bázisból lehet megtalálni az igazi talentumokat!”

Az UTE sportlövőinek sikerei sok gyereket csábítanak a szakosztályba FOTÓ: TUMBÁSZ HÉDI

KÖZEL A PLAFON

Mivel a magyar sportlövők továbbra is a világ élmezőnyéhez tartoznak és a sportág egyre nagyobb szerepet kap a médiában, nem meglepő, hogy sok fiatal keresi fel az egyesületeket. Az egyik legnépszerűbb bázisnak az UTE számít, amelynek szakosztályát olyan húzónevek képviselik, mint – ha csak a legutóbbi 10 méteres Eb-sikereket vesszük alapul – a felnőtt Európa-bajnok Péni István, vagy a juniorok között győztes Hammerl Soma. Mivel a lövészetet csak tízéves korban kezdhetik el a gyerekek, gondolhatnánk, hogy addigra többségüket már „elcsábította” egy másik sportág. Lencz Erika, az UTE szakosztályvezetője azonban azt tapasztalja, sokkal nagyobb kapacitásra lenne szükség.

„Nálunk jelenleg 160-an lőnek, ebből 68-an utánpótláskorú versenyzőként vannak jelen. Ez a létszám a plafonhoz közeli. A sportágra jellemző, hogy létesítménygondokkal küszködik. Az MHSZ-idők óta rengeteg lőteret lebontottak, pedig most igen nagy szükség lenne rájuk, mert a legfőbb problémánk, hogy nincs hol edzeni. Itt nem az a helyzet, hogy délután kettőre jön harminc gyerek, aztán a következő órában cserélődik a társaság. Ugyanazok a gyerekek akár estig is a lőtéren gyakorolnak, sok esetben várni kell a lőállásokra. Rengetegen járnak messziről, mert a lakóhelyük környékén nincs lehetőség, ez a szülőknek is nagy áldozatvállalás. Egyelőre mindenkit megpróbálunk fogadni, de a lövészet nem csoportos foglalkozás, az edzők külön-külön tanítják a gyerekeket. Sportágválasztóra már nincs értelme elmennünk, mert hiába jönne kétszer ennyi gyerek, nem tudnánk velük mit kezdeni.”

A DVTK Akadémián több mint ötszáz gyerek nevelkedik FORRÁS: DVTK.EU

MENNYISÉGBŐL A MINŐSÉGBE

Ötszáztizennégy igazolt kosárlabdázóval a DVTK Akadémia napjaink legnagyobb leányutánpótlás-nevelő műhelye Magyarországon. Pedig a miskolciak sztorija nem nyúlik vissza régre…

„Nyolc évvel ezelőtt az volt a kérés, hogy találjam meg a megyében azokat a lányokat, akik alkalmasak lehetnek a kosárlabdázásra, ezzel együtt építsem ki a szakmai rendszert. Eleinte nem akartam elvállalni, túl nagy falatnak gondoltam profi szisztémát kialakítani a nulláról. Ugyanakkor nagy lehetőséget is láttam benne, végül rábólintottam. Azóta eljutottunk odáig, hogy az országban nálunk van a legtöbb gyerek, akikkel harmincnégy edző foglalkozik nap mint nap” – emlékezik vissza a kezdetekre az akadémia igazgatója, a felnőttélvonalban 32 idényen át irányító mester, Király Sándor.

A DVTK-nak jól „komponált” válogatási bázisa van: kilenc városban foglalkoztatja a kisebbeket, majd az általános iskolát követően, a legjobbak Miskolcon folytathatják a sportkarrier-építést.

„Még két városban szeretnénk dolgozni, azzal érjük el a határunkat, amely nagyjából hatszáz fiatalt jelentene. Válogathatunk a gimnázium megkezdése előtt a legügyesebbek közül, mindazonáltal gyakran előfordul, hogy sokan nem vállalják az élsportolói mindennapokkal járó heti nyolc edzést. Kollégiumokkal állunk szerződésben, a lakhatásukat így oldjuk meg. Büszkén mondhatom, hogy immár négy éve nem a bázis növelése a legfőbb célunk, hanem a minőségi utánpótlás-nevelés.”

IRGALMATLAN ZSÚFOLTSÁG

A versenyzői létszám korlátozott, ezért a valódi tehetségek bevonzására helyezik a hangsúlyt a korcsolyasportokban FORRÁS: MOKSZ

A magyar korcsolyasport népszerűsége igencsak megugrott a gyerekek körében, miután a Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Burján Csaba összetételű váltó olimpiai aranyérmet szerzett Pjongcsangban. Noha Bánhidi Ákos, a rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott csapatvezetője örvendetesnek tartja a fiatalok érdeklődését, a Gyakorló Jégcsarnok befogadóképessége erősen korlátozott.

„Hiába szeretnénk bázist bővíteni, ha nincs hozzá helyünk. Magyarországon egyedül a budapesti Gyakorló Jégcsarnokba van beépítve a nemzetközi előírásoknak megfelelő, elmozdítható szivacsrendszer. Így akinek nagy tervei vannak a sportággal, máshol nem tud edzeni – mondja a csapatmenedzser. – Irgalmatlanul túlzsúfolt a pálya, nagy tervezői munkát igényel a területek felosztása, az egyes korosztályok különböző sávokba szervezése. Határértékeken pörgünk a befogadóképességét illetően, főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy a jégtáncosoknak és a szinkronkorcsolyázóknak is ez az otthona.”

A Ferencváros mestere az épülő Nemzeti Korcsolyázó Központról szólván megjegyezte, óriási lendületet adna a sportágnak. A 2018-as év legjobb magyar edzőjének megválasztott szakember arról is szót ejtett, hogy a megnövekedett népszerűség milyen változásokat eredményezett a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest.

„Régebben egy 18 éves, súlyfelesleggel rendelkező ember simán korcsolyázhatott, ha befizette a tagdíjat. Húsz gyerekből jó, ha akadt három tehetséges, de az ügyetleneket nem lehetett elküldeni, mert az a három ügyes nélkülük nem tudta volna fenntartani az egyesületet. Az egyre növekvő népszerűséget igyekszünk arra használni, hogy tényleges felvételi rendszert alkalmazva valóban a legtehetségesebb gyerekek kerüljenek be a köreinkbe.”

Az Ocskay-akadémián nem panaszkodnak létszámgondokra, de még nem is érték el teljesen a határaikat FORRÁS: JEGKORONGAKADEMIA.HU

MAJDNEM TELT HÁZ

Évek óta az egyik legjobb hazai utánpótlás-nevelő műhelynek számít az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia. A Raktár utcai jégpályák minden nap roppant forgalmasak, a felnőttektől egészen a legkisebbekig valamennyi korosztály képviselteti magát.

„Jelenleg valamivel több mint háromszáz igazolt versenyzőt számlál az akadémia, ez a szám az elmúlt években stabilizálódott – mondja Fekti István, az akadémia sportigazgatója. – Ezen felül van még negyven előkészítő korcsolyán részt vevő fiatal, így áll össze a jelenlegi körülbelül háromszázötven fős létszámunk.”

A Volánban létszámgondokra tehát nem panaszkodhatnak, ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy teljesen elérték a határaikat. Csak majdnem.

„Azt látjuk, hogy körülbelül tízszázalékos létszámnövekedést még elbírnánk, vagyis nagyjából húsz-harminc gyereknek tudnánk férőhelyet biztosítani mind a kollégiumban, mind a klubunkban. Örömteli, hogy évről évre nagy az érdeklődés a jégkorong iránt a nagy konkurencia ellenére is. Hiszen a városban szerepel még bajnokesélyes futballklub, kiváló kosár-, illetve kézilabdacsapat és akkor még a szintén sikeres egyéni sportágakról nem is beszéltünk.”