2020. február 28.: megalakulásának 10 éves évfordulóját ünnepelte a Testnevelési Egyetemen a Mészöly Focisuli. Az impozáns rendezvény résztvevői akkor még aligha sejthették, hogy néhány hét múlva alaposan felfordul a világ rendje.
„Hát igen, nem gondoltuk volna, hogy a közel 400 fős közönség előtt megtartott eseményünk egy hónap múlva már abszolút tilos műveletnek számítana – támasztja alá Újvári Gábor, a Mészöly Focisuli SEszakmai alelnöke. – Az bennünk volt, hogy új időszámítás veheti kezdetét az egyesület életében, de hogy kénytelenek leszünk focisuliról digisulira váltani, az azért nem motoszkált a fejünkben. Lényegében viszont – úgy érezzük – jól reagáltunk a veszélyhelyzetre, és egyébként a gyerekeknek is azt tanítjuk, hogy minden helyzetre legyen válaszuk a pályán. Végül is hasznosítottuk a zárt szobákban eltöltött időt, hiszen elég élénk online programot bonyolítottunk le.”
Egy biztos, nem unatkoztak a Mészöly Digisulis gyerekek: a magyar futballtörténelem részletes boncolása után egy videókonferencia-alkalmazáson keresztül online edzhettek. A rendszer ráadásul olyan jól működött, hogy... „a jövőben is alkalmazni fogjuk, mert beigazolódott, hogy éppen ez a módszer segíti a legjobban az egyéni képzést, hiszen mindenki egyedül volt otthon, egymaga végezte el a feladatokat. Úgy gondolom, fontos észrevenni, hogy amíg a csoportos edzéseken vagy beleér a gyerek a labdába, vagy nem, addig az online edzésen mindig beleért, hiszen máskülönben nem tudta volna végrehajtani a kijelölt gyakorlatokat.”
Újvári Gábor hozzátette, lát példákat arra, hogy egyesek sokkal erősebben tértek vissza a két és fél hónapos kényszerszünetről, mint ami a leállás előtt jellemezte őket. Mindenesetre úgy gondolja, sokakat megviselt lelkileg a hosszú kihagyás, ezért a Mészöly Focisuli egész nyáron ügyeletet fog tartani, hogy aki mozogni szeretne, az hadd jöjjön és csinálja! A nyári táboraikat is úgy alakították, hogy hosszabb ideig tartanak majd az edzéseik, és hamarabb elkezdik, mint általában.
Bárhogy is alakuljon a jövő, fontos tanulságokkal, felismerésekkel szolgált az utánpótlás-nevelő egyesület digisulis korszaka.
„Minden gyerek átértékelte picit a labdarúgással kapcsolatos érzéseit: vannak, akik iszonyatos űrt éreztek a kényszerszünetben, és alig várták, hogy folytassuk az edzéseket. A másik véglet viszont azt mondta, van élet foci nélkül is, nem minden a futball. Mindkét oldal álláspontját meg lehet érteni, nálunk azért összességében jóval többen vannak azok, akik most egy szimpla edzésnek is úgy örülnek, mintha valamilyen bajnokságot nyertek volna. A gyerekek 85 százaléka visszatért, és az a 15 sem biztos, hogy lemorzsolódott.”
„A másik jelentős felismerés, hogy a szülők szemében azt érezzük, nőtt a respektünk, mert azt érezték, hogy törődünk a gyerekeikkel az elsőtől az utolsó pillanatig. Nem tettük fel a kezünket, hogy most akkor mit csináljunk a veszélyhelyzetben, hanem rögtön szervezkedtünk, segítettünk, irányítottuk őket és ezáltal természetesen a gyerekeket is.”
További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.