Se kényszer, se szünet: újra edzésben a legjobb up-korú sportolók

A koronavírus-járvány nem egyforma mértékben sújtotta a sportágakat, de az utánpótláskorú élversenyzők többsége már ismét edzésbe állhatott.

ZOMBORI GÁBOR
úszó

A legnagyobb sikerét tavaly augusztusban érte el Zombori Gábor, amikor a budapesti junior-világbajnokságon aranyérmet nyert 400 m gyorson, a váltósikereket nem számítva a magyar úszósport történetében harmadikként. A koronavírus-járvány utáni enyhítések után pedig az elsők között kezdte meg a munkát a Budafóka SE 17 éves versenyzője.

Zombori Gábor (jobbról) az elején csak arra figyelt, hogy ne fulladjon bele a vízbe • Fotó: Mura László

„Igazság szerint teljesen jól elvoltam akkor is, amikor nem tudunk úszni. Kihasználtam azt az időt, amit otthon kellett töltenünk, és persze nem csak lazsálással: rendszeresen használtam a futópadot és természetesen erősítő feladatokat is végeztem. Emellett azért jutott idő a tanulásra, az éppen aktuális KRESZ-tanfolyamra, internetes játékokra és fotózásra is, na meg többet voltam a szeretteimmel is. Maximum háromhetes pihenőnk szokott lenni a szezon végén, ez most annál is hosszabbra nyúlt, de a visszatérés nem sok mindenben különbözött a korábbiaktól. Az elején figyelni kellett arra, hogy ne fulladjak bele a vízbe, de idővel visszajött minden. Azt még nem tudjuk pontosan, hogy mire készülünk, hogy lesz-e verseny az idén, lesznek-e egyáltalán országos bajnokságok – még minden bizonytalan. Ami biztos: júniusban kapok még egy bő hetes pihenőt, attól kezdve viszont nincs megállás.”

MUHARI ESZTER
párbajtőrvívó

A Budapesti Honvéd 17 éves, ötszörös utánpótlás Európa-bajnoka, kadét–vb-aranyérmes, kétszeres felnőtt országos bajnok párbajtőrözője, Muhari Eszter már visszatért a pástra. Elmondása szerint a pihenőidőnek akadtak pozitív hatásai is.

Muhari Eszter és a teniszlabda • Forrás: hunfencing.hu

„Tulajdonképpen le sem álltam, otthon nagyon sokat dolgoztam: leginkább egy teniszlabdával gyakoroltam, online edzettem együtt külföldiekkel, és rengeteget erősítettem. Április végén már bemehettünk a Honvédba, eleinte még nem vívhattunk, azt csak a múlt héten kezdtük el. Szerintem biztosan jó formában leszek, úgy érzem, nem változott semmi – a lábmunka is megy, megvan a ritmus. Amondó vagyok, hogy jót tett a pihenő, megújult erővel térek vissza a pástra. Erre szükség is volt, hiszen a márciusi, budapesti Grand Prix-viadalon problémát okozott, hogy fájt a hátam; ez szerencsére azóta elmúlt. Hiányzik már, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba, különös tekintettel a versenyekre. Éhes vagyok már a sikerre, de egyelőre semmit nem lehet tudni a további menetrendről. Azt csiripelik a madarak, hogy szeptembertől már rendeznének eseményeket, de ez még egyáltalán nem biztos. Nagyon nehéz volt elfogadnom, hogy nem találkozhatok a barátaimmal, ugyanakkor az online oktatás például az előnyömre vált. Furcsa, hogy ugyanannyit tanulhatok, mint az osztálytársaim, az összes órán ott vagyok, ráadásul mindent értek...”

SIPŐCZ RICHÁRD
cselgáncsozó

Az U23-as és kétszeres ifjúsági Európa-bajnok dzsúdós, Sipőcz Richárd formában tartotta magát a szünetben, a küzdelmeket azonban el kellett felejtenie. A győri SZESE cselgáncsszakosztályának +100 kilós, 19 éves fiatalja ráadásul még mindig nem léphet tatamira.

Sipőcz Richárd legfőbb célja, hogy kvalifikálja magát a tokiói olimpiára • Forrás: IJF

„Nagyon várjuk már a folytatást, de egyelőre nem tudunk visszamenni a terembe. A szövetség sem ajánlja a testi kontaktot, ezt betartjuk, úgyhogy maradunk a speciális gyakorlatoknál. Rengeteget futunk, főleg hosszútávot, közben pedig erősítő gyakorlatokat végzünk, húzódzkodunk, gumikötéllel dolgozunk, súlyzózni szoktunk. A célunk az volt, hogy ne essünk ki teljesen a lendületből, ezért a dinamikát segítő feladatokat helyeztük előtérbe. Sokkal merevebb vagyok, mivel elmaradtak a nyújtóedzések, emellett azzal is kalkulálok, hogy a technikáim valamelyest tompultak. Erőnlétben viszont szinten tartottam magamat, mi több, úgy érzem, fejlődtem is. A szőnyegbiztonságot vissza kell szerezni; ha elkerülöm a sérüléseket, akkor azzal sem lesz baj. Abban bízom, hogy egy hónap alatt visszanyerem a régi formámat. Az olimpiai kvalifikációs versenyekről még nincs információnk, azt viszont tudjuk, hogy novemberben, Porecben a juniorok és az U23-asok Európa-bajnokságát egyszerre rendeznék meg. A nagyobbak között juniorként címvédő vagyok, szóval ki kell találni, hogy álljak helyt mindkét erőpróbán. Ami Tokiót illeti: az a legfőbb célom, hogy kvalifikáljam magamat, a pontszámítási szisztéma viszont képlékeny állapotban van, tehát ebben az ügyben sem tudok konkrét elvárásokat megfogalmazni magammal szemben.”

MÉSZÁROS ESZTER
sportlövő

Mondjuk úgy, élesben legutóbb a február végi, lengyelországi 10 méteres Európa-bajnokság juniormezőnyében szerepelt a Gödöllői EAC 17 éves puskás sportlövője, Mészáros Eszter. Nem is akárhogyan, hiszen egyéniben bronz-, a vegyes csapatban (Pekler Zalánnal) pedig aranyérmet szerzett. Ám ezeknél is értékesebb „trófeája” a tavaly májusban Münchenben kivívott olimpiai kvóta. Szucsák László tanítványának – noha már hangolt a tokiói játékokra – az egyéves halasztás semmilyen számítását nem húzza keresztbe. A járvány miatti kényszerszünet pedig igazából se kényszer, se szünet nem volt a számára.

Mészáros Eszter nem beszélhet újraindulásról, hiszen le sem állt • Fotó: Mészáros Diána

„Válogatottként a Fehér úti Nemzeti Lőtérre mindvégig el tudtam járni edzeni, ráadásul otthon a számítógépes program segítségével ugyanúgy gyakorolhattam, annyi különbséggel, hogy lövést nem adtam le. A lőtéren általában heti négy-öt, de megesett, hogy hét alkalommal is jelen voltam. Úgyhogy nem beszélhetek újraindulásról, hiszen gyakorlatilag nem volt megállás. A lőtéren, ahogyan korábban, most sem vagyunk sokan, így nem okoz gondot az egészségügyi előírások betartása. A munka folytatódik, mindenre, de leginkább az összetettre koncentrálunk. Persze alapesetben ilyenkor javában zajlanának a viadalok, ezek helyett most alapozunk, de a hétvégén már online légpuskás országos versenyt is rendez az UTE. A következő időszakban annyit szertnék fejlődni, amennyit csak lehet, de az is belefér, ha picit hullámzik a teljesítményem, hiszen nem most kell, hogy nagyokat lőjek. Az olimpiára sem gondolok máshogy, mint eddig. A kezdetéig szeretnék minél többet edzeni, és mindig akkor csúcsformába kerülni, amikor arra a legnagyobb szükség van.”