Labdarúgás: „Magyarországon kevés az igazán képzett utánpótlásedző”

– Önt vonzzák a különleges kihívások?– Önt vonzzák a különleges kihívások?

– Mire céloz?

– Arra, amit az UD Magyar-Német Sportegyesület hosszú távú célként kitűzött, vagyis hogy idővel minél több magyar fiatal előtt nyíljon meg a Bundesliga kapuja.

– A német élvonal mindenki előtt nyitva áll, a kérdés csak az, melyik gyerek jut el tizenhat éves koráig arra a szintre, amely az ottani helytálláshoz szükséges. Azt az UDSE sem ígéri, hogy mindenkiből Bundesliga-játékost farag, mindazonáltal azért vállaltam el a szakmai igazgatói szerepkört az egyesületnél, mert hiszek benne: kicsiben Magyarországon is megvalósítható, ami nálunk.

Theo Schneider szerint a gyerekek hozzáállása nagyban függ az edzők motiváltságától  •  Fotó: Tóth Gergő/Népszava

– Miért csak kicsiben?

– Azért, mert a rendszerszintű problémákra nincs ráhatásom. Annyit tehetek, hogy az UDSE-ben játszó fiatalok képzését felügyelem, a legtehetségesebbekkel külön foglalkozom. Egyelőre – mivel tavaly nyáron jött létre az egyesület – elég kevesen vagyunk, bár így kifejezetten családias a hangulat. Szeretek itt dolgozni.

– „Magyar tehetséggondozás német koncepcióval” – ez az egyesület jelmondata. De mit takar pontosan?

– Mifelénk úgy tartják, nagyjából négy éve van egy fiatalnak arra, hogy a gyerekfociról átálljon a felnőttek játékára. Ebben az időszakban kell neki mindent megtanítani, különben esélye sem lesz a profi pályafutásra. Öt éve élek Magyarországon, és azt tapasztaltam, hogy sajnos ez errefelé nem működik. A srácok tizenhat-tizennyolc esztendős korukra fizikailag olyan hátrányban vannak a felnőttekhez képest, amit nagyon nehéz ledolgozni. Ezt főleg az okozza, hogy a legfontosabb időszakban nem adnak ki magukból mindent az edzésen, sokszor megelégszenek hatvan százalékkal is. Na, ezt mi nem hagyjuk: aki az UDSE-ben futballozik, annak mindig a maximumot kell nyújtania, egyébként nem tudná teljesíteni az edző kéréseit.

– Amikor a magyar utánpótlásfocit hasonlítjuk össze a némettel, valamiért mindig a mentalitásbeli különbségek kerülnek terítékre. Miért van ez?

– Hadd mondjak el egy példaértékű történetet. Amikor még a Ferencváros utánpótlásában dolgoztam, egyszer az U19-es csapattal részt vettünk az egyik legrangosabb nemzetközi tornán. Olyan csapatok ellen játszottunk, mint a Dortmund, a Bayern München, a PSG. Előzetesen semmi esélyt nem adtam magunknak, de meglepetésre elődöntőbe jutottak a fiúk, amelyben kikaptak ugyan a Real Madridtól, de csak 1–0-ra, ami, ugye, nem szégyen. Aztán jött a bronzmeccs, a játékosaink már messze túlszárnyalták az előzetes célt, és annyira leengedtek, hogy beleszaladtak egy 7–1-es pofonba a Schalke ellen…

A korábban a Borussia Dortmund utánpótlásában dolgozó szakember hazánkban is lát tehetségeket, csak nem kellene veszni hagyni őket...  •  Forrás: UDSE

– Ön szerint a játékosok hozzáállását tekintve mekkora szerep hárul az edzőkre?

– Óriási. Az övék a legnagyobb felelősség. És Magyarországon kevés az igazán képzett utánpótlásedző. Ez a másik probléma, amit szinte mindenki megemlít a magyar futball elemzésekor, mégsem történik szinte semmi. Ráadásul valamiért az terjedt el szakmai körökben, hogy a gyerekekkel foglalkozni ciki. Gondoljon csak bele: ha az edző sem motivált, mit várjunk a fiataloktól? A tizenéveseknek különösen nagy szükségük van arra, hogy fel tudjanak nézni az edzőjükre. Erre a legjobb példa Jürgen Klopp, akivel együtt dolgozhattam Dortmundban. Ha az ő csapatában futballozol, egyszerűen képtelenség nem a legjobbat nyújtani.

– Ha már a dortmundi időszakát említi: ön akkor volt az U23-as együttes edzője, amikor Klopp a Bundesliga történetének legfiatalabb átlagéletkorú csapatát pályára küldve, tizenkilenc huszonhárom éven aluli játékost foglalkoztatva lett bajnok és Német-kupa-győztes 2012-ben...

– Ez így van, folyamatosan teher alatt játszva ért el remek eredményeket az a fiatal együttes. Ezért nem szeretem, amikor a magyar topcsapatok edzői azzal érvelnek, hogy nagy a tét, így nem mernek túl nagy nyomást helyezni a fiatalokra. Ezt hatalmas mellébeszélésnek tartom. A nemzetközi porondon is be kellene végre vetni a korosztályos magyar játékosokat, máskülönben hogyan is tudhatnánk meg, mire képesek? Magyarországon is fociznak potenciális sztárjelöltek, csak amíg a Bundesligában tudatosan rájuk építenek a klubok, addig az NB I-ben mintha direkt mellőznék őket. Nagy kár érte, hogy az itteni tehetségek a saját hazájukban sem tudnak kiteljesedni.

Aki felfedezte Götzét
Theo Schneider játékosként hét, utánpótlásedzőként tizenhárom évet töltött a Borussia Dortmund kötelékében. Az UEFA Pro-licences szakember megannyi kincset talált a német labdarúgásnak, ő figyelt fel mások mellett Mario Götzére is, aki a 2014-es világbajnokság döntőjében a németek győztes gólját szerezte Argentína ellen. Schneider 2015 és 2018 között a Ferencváros utánpótláscsapatainak volt a szakmai vezetője. Neki köszönhetően került fel – például – Nagy Ádám az FTC felnőttkeretébe.

További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.