Milyen lehet magyarként a világfutball egyik legerősebb utánpótlás-bázissal rendelkező klubjában, a portugál Benficában helytállni? A kérdésre jelenleg csak ketten adhatnak hiteles választ: az egyesület B csapatában szereplő Csoboth Kevin (20) és az U19-eseknél focizó Molnár Rajmund (17). Utóbbi annak a 2002-es korosztálynak az oszlopos tagja, amely Európa-bajnokságon és vb-n is megmérethette magát 2019-ben.Csoboth Kevin (20) és az U19-eseknél focizó Molnár Rajmund (17). Utóbbi annak a 2002-es korosztálynak az oszlopos tagja, amely Európa-bajnokságon és vb-n is megmérethette magát 2019-ben.
A Magyar Futball Akadémia korábbi növendéke többek között az írországi kontinensviadalon Izland ellen szerzett góljának és remek játékának köszönhetően került a portugál gigaklub akadémiájára. Jelenleg a klub U19-es csapatában lép pályára, jóllehet, a koronavírus-járvány miatt már hosszú ideje Magyarországon tartózkodik.
„Sajnálom, hogy csonka lett ez a szezon, mert éppen jó formában voltam, amikor a járvány véget vetett az utánpótlás-bajnokságoknak. Néhány hónapja már itthon vagyok, de hétfőn visszautazok Portugáliába, aminek megmondom őszintén, nagyon örülök. Megszerettem Lisszabont, hiányzik már a helyiek jókedve, mentalitása.”
Amikor fiatal reménységeink külföldre igazolnak, mindig ugyanaz a kérdés: ki milyen rövid idő alatt képes beilleszkedni, alkalmazkodni az új elvárásokhoz, körülményekhez. Úgy látszik, Rajmund ezt az akadályt már átugrotta.
„Valóban, most már otthon érzem magam, de az elején nekem sem volt könnyű. Az új csapattársaim kicsit tartották a távolságot, persze, ez érthető. Előbb le kell rakni valamit az asztalra ahhoz, hogy elfogadjanak. Amikor látták, mire vagyok képes, hirtelen megnyíltak és elkezdtek érdeklődni felőlem. Szerencsére én is barátkozós típus vagyok, szóval egy-két hónap után sikerült teljesen beilleszkednem. Ebben nagy segítségemre volt Csoboth Kevin, aki bemutatta nekem a várost és sokat beszélt velem.”
A 17 éves csatár hozzátette, nem kellett sok idő, amíg rájött, hogy a Benficában mennyire nehéz érvényesülni.
„A portugálok lazák, mosolygósak, de amikor a munkáról van szó, nem viccelnek. Egészen lenyűgözött az a nyerni akarás, amit a társaim szemében látok. Itt halálra mennek az edzéseken, és ha nem állsz be a sorba, nem fogsz játszani, mert mindenkinek legalább két posztriválisnál kell jobbnak lennie az adott pillanatban, amikor az edző összeállítja a csapatot. Nagy a konkurencia, ezzel együtt nem lehetek elégedetlen az első, szűk egy évemmel, hiszen nagyjából kétmeccsenként játszhattam, szereztem négy gólt, adtam két gólpasszt. Különösen szép emlék marad az Uniao de Leiria ellen szerzett triplám, ami után angolul kellett nyilatkoznom a helyi televíziónak. A Benficában egyébként nagyon adnak a körítésre, U17-től kezdve az összes csapat meccsét adja a tévé. Talán azért is kap nagy figyelmet az utánpótlás, hogy később ezáltal könnyebb legyen eladni a játékosokat.”
Ami Rajmundot illeti, ő nem feltétlenül ugródeszkaként tekint a portugál klubra.
„Nyilván, a Benficából sok helyre el lehet kerülni, de én itt szeretném kihozni a legtöbbet a pályafutásomból. Azon vagyok, hogy idővel bemutatkozhassak az U23-as és a felnőttcsapatban is. Edzésen már mindkét együttesben jártam. Az első csapat foglalkozásán szinte csak ide-oda kapkodtam a fejem, olyan gyorsan ment a játék, és azért az U23-asoktól is van mit tanulni. Náluk egyébként az edző korábban Debrecenben dolgozott, vele még magyarul is lehet szót váltani, szoktunk is néha beszélgetni. Persze, közben gőzerővel tanulom a portugál nyelvet, hiszen elképzelhetetlen, hogy az edző mindig külön fordítson nekem. Mindenesetre ameddig csak lehet, szeretnék a Benficában maradni. Úgy érzem, nekem a latinos foci fekszik, itt minden nap fejlődhetek valamiben. Mellesleg vagyok annyira önfejű, hogyha belevágok valamibe, akkor azt igyekszem végigcsinálni.”
További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.