Az elmúlt hónapokban alig akadt olyan verseny, amelyen ha elindult, ne valamilyen országos csúccsal ért volna célba. A 18 éves sprinter,
A Szolnoki MÁV SE-ben edződő reménység fedett pályán 60 méteren U23-as és U20-as (7.31), 200-on U20-as (23.80), szabadtéren 100-on (11.38) és 200-on (23.61) U20-as honi rekordot ért el (igaz, ez utóbbit nem sokkal később Sulyán Alexa 23.34-gyel megdöntötte). De ez még nem minden: Luca felnőttcsúcsból is kivette a részét a 4x100-as női váltó (43.58) tagjaként.
– Fel tudod sorolni, hogy milyen versenyszámokban, korosztályban és mennyivel tartasz országos csúcsokat?
– Igen, szerencsére azért még számon tudom tartani a rekordokat. Bár az biztos, hogy jó gyorsan történnek a dolgok... Néha még magamat is meglepem ezekkel az eredményekkel.
– Mi a meglepő?
– Az, hogy ilyen teljesítményekre vagyok képes. Természetesen terveztem a rekordok megjavítását, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerül. Például a fedett pályás 7.31-gyel még nem az idén számoltam. Mondjuk, jövőre, vagy még egy évvel később tartottam reálisnak. Az edzőm, Varga Ádám sem számított rá.
– Az a 7.31 – az elmúlt 25 évben a legjobb idő, amely fedett pályán magyar női bajnoki címet ért 60 méteren – és a 100 méteren futott 11.38 is a leggyorsabb idei U20-as eredmény Európában. Ez a két idő tényleg kilóg a sorból?
– Ha az európai ranglista elején látom magamat, az mindig örömmel és lelkesedéssel tölt el. Nagyon jó visszajelzés. Én is elgondolkodtam már azon, hogy melyik eredmény áll a szívemhez a legközelebb, de nem tudok dönteni, mert mindegyik különleges valamiért, hiszen az adott korosztályban még soha nem értek el ilyen időt. De van közöttük olyan, amelyik azért különösen kedves, mert a korábbi rekord nagyon hosszú ideig élt.
– Minek tudod be ezeket a sikereket?
– Leginkább annak, hogy mentálisan sokat léptem előre az utóbbi időben. Már sokkal magabiztosabban állok rajthoz és a gondolataimat is jobban össze tudom szedni. Rengeteget számított az is, hogy a felkészülésem során hét hetet tölthettem nagyon hasznos edzőtáborban. És persze az sem utolsó, hogy a futótechnikám javult, miközben látványosan erősödtem.
– Az egyre jobb eredmények után az elvárás is nő a versenyzővel szemben. Ezt hogyan fogadod?
– Folyamatosan tanulom és dolgozom rajta, hogy ne jelentsen gondot. Egyrészt magamban sem mindig könnyű feldolgozni az élményt, miután egy-egy kimagasló eredményt érek el. Másrészt tudom, hogy versenyről versenyre várják tőlem a jó teljesítményt. De ezt nem érzem nyomásnak, sokkal inkább motivál. Nem szeretnék nagyobb terhet magamra tenni annál, mint amennyit egészséges.
– Úgy tűnik, hogy a hazai mezőny is elég erős ahhoz, hogy ne engedj ki...
– Ez egy másik össztevő, amely sokat segít. Örülök, hogy többen is vannak, akikkel versenyezhetek és akikkel tudjuk húzni egymást.
– Hol szeretnéd magadból a legtöbbet kihozni az idén?
– A fő számom a 100 méter lesz, de azért 200-on is rajthoz állok még néhányszor. A korosztályomnak U20-as Eb-t rendeznek Jeruzsálemben, a 4x100-as női váltóval pedig gőzerővel készülünk a budapesti világbajnokságra. Még faragnunk kell az időnkből, de bizakodók vagyunk. Annál nagyobb motiváció nem kell, minthogy a saját hazádban vébén versenyezhetsz. Biztos vagyok benne, ennek már a lehetősége is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ilyen eredményeket értünk el az utóbbi időben.
(Kiemelt képünkön: Kocsis Luca Fotó: Ambrus László/Diákolimpia)