Remekeltek a magyar fiatalok a szerbiai U20-as birkózó Európa-bajnokságon. A hét bronzérem mellett két győztesnek örülhettünk, miután a kötöttfogásúak 77 kilós kategóriájában Lévai Levente állhatott fel a dobogó legfelső fokára, míg
a lányok 65 kilós súlycsoportjában Elekes Enikő ismételt és a tavalyi elsősége után újra diadalmaskodott.
A 19 éves Enikő már a hatodik aranyérmét zsebelte be utánpótlás-világeseményen, ugyanis korábban U15-ös Eb-n, U17-es vb-n és Eb-n, illetve U20-as vb-n és Eb-n is nyert már, ugyanakkor az aktuális címét most első alkalommal tudta megvédeni.
„A korábbiakban igazából nem is volt meg a lehetőségem címet védeni, mivel az U15-ös és U17-es korosztályban is utolsóévesként győztem a világversenyeken, így utána rögtön feljebb léptem egy korosztályt – kezdte Elekes az Utánpótlássportnak, majd így folytatta. –
Tavaly azok után sikerült megnyernem az U20-as Európa-bajnokságot, hogy egy évvel korábban kikaptam a döntőben. Ennek a fényében a tavalyi győzelem egy igazi elégtételt jelentett, és egyfajta felszabadultságot hozott el számomra az akkori siker.
Természetesen nagyon örültem a mostani aranyéremnek is, de igazából nem lehet összehasonlítani a két győzelmet. Igazából az első junior Eb-cím olyan különleges helyet foglal el a szívemben, hogy azt nehéz lett volna felülmúlni. Egyébként a verseny előtt ilyenkor azzal sem könnyű megbirkózni, hogy érzem a terhet a vállamon, hiszen számítanak tőlem a jó eredményre, miután tavaly a vébét és az Eb-t is megnyertem.
Én pedig általában pont akkor tudok igazán jól birkózni, ha nincs rajtam nyomás, és képes vagyok félretenni a külső elvárásokat.
Nyilván, a verseny előtt az edzők is elmondták, hogy csak élvezzem a versenyzést, de ezt megvalósítani már annál nehezebb. Az elmúlt évek tapasztalataiból tudom, hogy tényleg sok összetevőn múlik a siker a világversenyeken.”
Elekes a végső győzelemig vezető úton sorrendben legyőzte a moldovai Ana Cretut (10–0), a görög Nikoleta Barmpát (14–4), a lengyel Alicja Nowosadot (3–1), majd a fináléban a török Beyza Akkus (10–0) sem tudta megállítani őt. Jól jelzi Enikő fölényét, hogy a négy meccséből hármat is technikai tussal nyert meg.
„Az első két ellenfelemmel már találkoztam korábban, és akkor is technikai tussal vertem őket, így bíztam benne, hogy ez most is hasonlóan fog történni, és örültem neki, hogy végül így is lett.
Az elődöntős meccsem a lengyel lánnyal szemben viszont már nagyobb falatnak ígérkezett, mivel tavaly éppen vele vívtam az Európa-bajnoki döntőt, ráadásul idén egyszer már megvert. Ha nehezen is, de túljutottam rajta.
Majd a döntőben jött a még kadétkorú, nálam három évvel fiatalabb török lány, aki egy héttel korábban még az U17-es Eb-n indult. Alapvetően én voltam a mérkőzés esélyese, de ettől még ugyanúgy maximális odafigyeléssel kellett lehozni a döntőt.”
A Csepel TC-KIMBA reménysége elmondta, a korábbiakhoz képest idén némileg más metódus mentén készült.
„Az elején még nem éreztem a sajátomnak a másfajta felkészülést, de a végére szépen összeállt minden, és ez a legfontosabb. Az év első felében sokat készültem a felnőttválogatottal, és a „nagyok” között jóval magasabban van a mérce. Volt olyan pillanat, amikor kicsit elbizonytalanodtam, nem éreztem elég jónak magam a felnőttmezőnyben, de úgy tűnik, a saját korosztályomban még mindig jó teljesítményre vagyok képes. Bízom benne, hogy az Európa-bajnokság megnyerése olyan nagy löketet ad, amely egészen a junior-világbajnokságig kitart. Most rövid pihenő vár rám, azután pedig folytatjuk a kemény munkát a szeptember eleji, spanyolországi vébére.
Nem akarok magamra extra terhet rakni a világbajnoki szerepléssel kapcsolatban, egyszerűen csak szeretném kihozni magamból a maximumot, és jó lenne ismét érmet nyerni.
(Kiemelt kép forrása: UWW/MBSZ)