Nagy utat járt a magyar cselgáncssport azóta, hogy Tóth Lászlót 27 évvel ezelőtt először megválasztották a hazai szövetség (MJSZ) elnökének, hiszen az ő vezetésével rendkívül sikeres bő negyed évszázadot tudhat maga mögött a sportág. Ha csak felnőttszinten vizsgáljuk: ez idő alatt három olimpiai, tizenhét világbajnoki és hatvan Európa-bajnoki érem a magyar versenyzők termése. Ugyanakkor ha az eredmények kapcsán csupán az elmúlt olimpiai ciklust, illetve konkrétan a 2024-es esztendőt nézzük, már árnyaltabb, egy fokkal borúsabb a kép. A felnőtt és korosztályos Eb-ken mutatott jó szereplés mellett tavaly az olimpián, a felnőtt-, a junior- és az ifjúsági világbajnokságon sem született magyar érem, ami nyilván csalódást keltő A várakozás alatti párizsi szereplés után Bor Barna személyében új szövetségi kapitányt is neveztek ki a válogatott élére, aki miután megkezdte a munkát, így fogalmazott a sportág hazai helyzetéről:
Nagyon nagy a feladat, mivel a magyar dzsúdósportnak ki kell másznia a gödörből
– összegzett a paksiak korábbi vb-ezüstérmes klasszisa, aki az U23-as válogatott irányítását követően kapta a kapitányi megbízatást.
Mindezek fényében arra voltunk kíváncsiak: hol tart jelenleg a magyar dzsúdósport? És várható-e, hogy a közeljövőben az olimpiai bronzérmes Tóth Krisztiánhoz vagy a kétszeres ötkarikás ötödik helyezett Pupp Rékához hasonló, kiemelkedő képességű versenyzők kerüljenek ki az utánpótlásból?
A szövetség élén eltöltött hosszú idő lehetővé teszi számomra, hogy megfelelő távolságtartással tekintsek a folyamatokra, és ennek megfelelően kezeljek mindent
– adott helyzetértékelést Tóth László, aki amellett, hogy itthon a sportág első embere, az európai szövetség (EJU) elnöki, illetve a világszövetség (IJF) alelnöki posztját is betölti. – Gyerekkorom óta a dzsúdóban élek, így pontosan ismerem a sportág szereplőit. Közülük származom, és részben talán emiatt is mindig türelmes és bizakodó voltam, igyekeztem nem elhamarkodott döntéseket hozni. A sok évtizedes tapasztalatomnak köszönhetően most már megvan az a luxusom, hogy képes vagyok úgymond felülről nézni a hazai eseményeket, hiszen közben például a nemzetközi dzsúdóélet változásait, tendenciáit is szorosan figyelemmel követem.
Az eredményekből az látszott, hogy a párizsi olimpia után mindenképpen megújulásra van szükségünk. Továbbá az, hogy az egymás közötti ellentétek helyett végre az összefogásnak kell előtérbe kerülnie.
Bár a miénk egyéni sportág, csak akkor tudunk előrelépni, ha egyesítjük erőinket. Úgy látom, hogy kapitányként Bor Barna mind személyében, mind mentalitásában egyfajta friss lendületet hozott, és az elmúlt hónapok sikerei már azt mutatják, hogy valóban újra elindultunk a jó úton. Özbas Szofi két felnőtt Grand Slam-győzelme mellett az idén már az utánpótlásban is egyértelműen látszódnak olyan jelek, amelyek reménykeltőek.”
Tóth szavait támasztja alá az is, hogy korosztályos dzsúdósaink kifejezetten jól kezdték az évet nemzetközi porondon. A nyári világversenyekre válogatóul szolgáló Európa-kupa-állomásokon az ifjúságiak idén eddig halmozták az érmeket. A somorjai viadalon hét, míg a poreci versenyen hat dobogós helyezést értek el. Ráadásul Fedora Ferencnek, Csermák Dánielnek, Szabó Milánnak, Kiss Viktóriának és Radics Majának (utóbbinak már kétszer) is sikerült idén aranyérmet szereznie.
Nagy érdeklődéssel követem a mostani ifiket, magával ragadó a fiatalok szellemisége.
Látva, hogy miként dolgoznak, illetve hogyan teljesítenek a nemzetközi versenyeken, újabb kiemelkedő korosztály van a láthatáron. Ha jól menedzseljük őket, akkor néhány éven belül újabb aranykorszak következhet a magyar dzsúdósportban.
Szinte déja vu érzésem van, felderengenek bennem azok az idők, amikor a Bor Barna, Karakas Hedvig, Joó Abigél, Csernoviczki Éva fémjelezte generáció még fiatal volt, és sorozatban szállította az érmeket.
A jelenlegi fiatalok most kicsit rájuk emlékeztetnek, szerintem belőlük kerülhetnek ki a következő évtizedek meghatározó egyéniségei.”
(Kiemelt képen: Tóth László Fotó: Kardos Tamás)