Petter Northug a csúcsra ért

Mindenki Northug ellen – nagyjából ez volt a mezőny jelszava a férfi sífutók hat versenyén az olimpián. A mindössze huszonnégy éves norvég klasszis a tavalyi világbajnokságon és a jelenlegi világkupa-sorozatban is nagyon elpáholta a mezőnyt – vezet is toronymagasan benne –, gyakorlatilag csak a cseh Lukás Bauer tudott borsot törni az orra alá azzal, hogy elhalászta előle a Tour de Ski győzelmét.

A norvég rendre a parádés hajrájával aratja sikereit – a tömegrajtos versenyeken, ha együtt marad a mezőny, az utolsó néhány száz méteren verhetetlen. Ráadásul tavaly még csak szabad stílusban villogott, az idén pedig már a klasszikusban is nagyon jól ment neki.

Vancouverben a mezőnyből egyedüliként indult mind a hat versenyszámban, azonban eddig nem nagyon volt szerencséje. Az egyenkénti indítású 15 kilométeres viadalon nem volt jó a léce viaszolása, a sprintversenyben pedig csak a harmadik lett, az előtte végző két orosz ugyanis végig túl nagy iramot diktált. Az üldözéses versenyben a botja tört el közvetlenül a hajrá előtt, míg a váltóban több mint félperces hátránnyal indult, de így is bejött másodiknak. Csak a sprintcsapatversenyben állhatott fel a dobogó tetejére, természetesen kiváló hajrájának köszönhetően.

Az előző évi világbajnokságon a „símaratont", azaz az 50 kilométeres versenyt is meg tudta nyerni, de azt szabad stílusban rendezték. Hogy mire lehet képes klasszikusban, az eddig rejtély volt. Egy azonban a verseny előtt is biztosnak tűnt: ha a befutónál még ott van az élmezőnyben, akkor szinte biztos, hogy nyer. Gyakorlatilag az egyetlen esély ellene, ha folyamatosan nagy iramot diktálnak az élen állók, s több szökési kísérlettel is próbálkoznak, mert előbb-utóbb belefáradhat.

Erre esélye elsősorban Bauernek lehetett, akinek gyakorlatilag ez a fő száma, s hogy jó formában van, azt a Tour de Ski-győzelem mellett a 15 kilométeren és váltóban megszerzett bronzérme is jelezte. Rajta kívül a svédek voltak még nagyon erősek, akik az üldözéses versenyben egész jó csapattaktikát dolgoztak ki, s arany- és bronzérem lett a jutalmuk, sőt a váltót is megnyerték, de kérdés, mi lett volna, ha Northugnak nem törik el a botja.

Mindenesetre 20 kilométerig túl sok minden nem történt, legfeljebb az újonnan bevezetett menet közbeni léccserék okoztak némi izgalmat: a finn Nousiainennek például még nem voltak a helyén a lécei, ráadásul emiatti idegességében a botját is elvesztette. A francia Gaillard-nak meg ragasztószalag maradt a lécén, s emiatt meg kellett állnia, így elvesztegetett csaknem fél percet. De a kétszeres olimpiai bajnok észt Veerpalu is hasra vágódott a boxból kifelé jövet.

A táv feléhez közeledve előbb egy tömegbukás borzolta az idegeket, amelybe ráadásul egy svéd és Bauer is belekeveredett. Közben a norvég Johnsrud Sundby próbált megszökni, de a táv felénél utolérte a mezőny. Ezután a svéd Rickardsson próbálkozott hasonlóval – hasonló sikerrel.

Persze menet közben azért fogyatkozott a mezőny, de így is csaknem harmincan haladtak még ekkor is együtt. Negyven kilométerig aztán húszra fogyott a létszám. Az üldözéses verseny győztesének, a svéd Hellnernek a léccserénél akadtak gondjai. Ráadásul ezután az orosz Legkov állt a mezőny élére, és igencsak rákapcsolt, így aztán már csak tucatnyian maradtak, de köztük ott volt Bauer és Northug és a 15 kilométer győztese, a svájci Cologna is. Az orosz megpróbált meglépni, de a többiek Bauer vezetésével a nyomába eredtek.

Igaz, a végét meg épp a cseh ő nem bírta. Már csak 800 méter volt hátra, és még mindig együtt voltak. Az utolsó emelkedőn a német Teichmann állt az élre, de Northug a nyomában maradt. Ezt követően a stadionban érve megismétlődött az, ami a csapatsprintben: Northug pillanatok alatt eltüntette a német előnyét, és a célegyenesben meg is előzte őt.

Northugot tehát a csúcsra ért: első egyéni olimpiai bajnoki címét is megszerezte. Ezúttal semmilyen taktikával nem tudták legyőzni, tegyük hozzá, nem is nagyon próbálkoztak, s ez az ő malmára hajtotta a vizet. Így a záróünnepségen az ő nyakába akasztják az aranyat.

Teichmann már a második ezüstjét szerezte, mindkettőt a norvég(ok) mögött. A harmadik helyet a svéd Olsson szerezte meg, köszönhetően annak, hogy a vele versengő Cologna nagyot esett a végén.