Effenberg és Maradona illusztris társaságába került Anelka

Mint köztudott, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fordult Nicolas Anelka a Mexikó elleni mérkőzés szünetében szövetségi kapitányához, Raymond Domenechhez, emiatt aztán ki is tették őt a válogatott keretéből, egy kis késéssel, de teljesen megérdemelten. Nem hétköznapi az eset, ám korántsem példa nélküli, sőt, a történelmi előzmények még reménnyel is tölthetik el Anelkát.

A legenda szerint már az 1934-es világbajnokságról is hazaküldtek egy futballistát, mégpedig a német Sigmund Haringert, aki a bronzmérkőzésre utazván narancsot (más források szerint narancsszörpöt) fogyasztott, noha ki volt adva a szigorú ukáz, miszerint csakis tejet szabad inni addig, amíg Rómából Nápolyba nem ér a vonattal a Nationalelf. A Német Labdarúgó-szövetség később cáfolta ezt, az viszont tény, ha a nem éppen kétperces vonatúton folyamatosan tejet és narancsot/narancsszörpöt fogyasztott Haringer, sok hasznát egyébként sem vették volna a találkozón.

Némileg rosszabbul járt nála a haiti Ernst Jean-Joseph, aki az 1974-es, NSZK-beli világbajnokságon bukott le doppingvétség miatt, és az illetékes belbiztonsági szakemberek a szállodai szobában – mint ad-hoc első fokú ítélet-végrehajtási bizottság, fellebbezési lehetőség és fair play szellemének teljes mellőzésével – alaposan helyben hagyták.

Négy évvel később a skót Willie Johnston megúszta hasonló fizikai dorgálás nélkül, de szintén hazairányították, miután kiderült, hogy doppingolt. 1986-ban a nyugatnémet cserekapust, Uli Steint paterolta haza szövetségi kapitánya, Franz Beckenbauer, miután a kapus paprikajancsinak nevezte őt.

1994-ben egy újabb német játékos, Stefan Effenberg világbajnoksága szakad félbe, mert miután a remek középpályás bemutatott válogatottja szurkolóinak, máris repülhetett. Azon a tornán az első két meccsen régi önmagát idézően zseniálisan futballozó Diego Maradona is jóval hamarabb elutazhatott nyaralni, mint korábbi kerettársai, ugyanis igen hamar kiderült, mitől is játszik újra csúcsformában, lévén több tiltott szert is találtak a szervezetében.

 

 

Roy Keane-t 2002-ben még az edzőtáborból, de nem sokkal a vb előtt küldték haza, mert a középpályás egy bizonyos nyelvi és tartalmi tűréshatárt túllépve (hogy emelkedetten fogalmazzunk) bírálta a szövetségi kapitányt, Mick McCarthyt. Az 1998-as vb előtt az Egyesült Államok válogatottjának keretéből az utolsó pillanatokban hagyta ki Steve Sampson a csapatkapitányt, John Harkes-t – mint jóval később kiderült, azért, mert Harkes kikezdett egyik játékostársa, Eric Wynalda nejével. Hogy eredménnyel-e, arról nem szól a fáma, de aligha csak ártatlan szemezésről lehetett szó.

A skót kapuslegenda, Andy Goram az 1998-as nagy torna előtt nem sokkal mondta le a részvételt, miután kínos részletek derültek ki elismerésre méltóan színes szexuális életéről, amelyet visszavonult és aktív pornószínésznők mellett egy finoman szólva is túlsúlyos díva fémjelzett. A sokáig a Rangerst erősítő Goram egyébként enyhe skizofréniában szenved, lásd a celtices szurkolók „Csak két Andy Goram van" kezdetű gúnyos indulóját.

Egy korábbi sportlegben kitértünk az egyik legcifrább esetre, amely szintén a franciákhoz kapcsolódik: a spanyolországi világbajnokságon a gallok az első csoportmérkőzést követően voltak kénytelenek hazaküldeni Jean-Francois Lariost, mert kiderült, hogy összeszűrte a levet a gallok kisistenének, Michel Platininek nejével. Pedig Larios, aki korábban éveken át egy klubban rúgta a labdát Platinivel, nem akárki volt, hiszen 1980-ban az Év játékosának választottak meg odahaza. Érdekes csavarként a bronzmérkőzésen Platini nem szerepelt, így Lariost visszahívták a vezetők, és a középpályás végig is játszotta a 90 percet.

Anelka is reménykedhet?