Vizes vb 2017: A legfontosabb, hogy stabilak legyünk – Märcz

– Kapitányként a mostani lesz az első világversenye, rögtön a hazai világbajnokság. Van ennél nehezebb bemutatkozás?
– Talán egy olimpia jöhetett volna még nyitásként, de ez a szint körülbelül ugyanaz – válaszolta Märcz Tamás, akit decemberben választottak meg szövetségi kapitánynak. – Ennél már csak egy Budapesten rendezendő olimpia lenne nagyobb ugrás. A világbajnokság talán minden idők legfontosabb Magyarországon szervezett sporteseménye. Mindenki tele van várakozással, a közvélemény és a szakma is, s ugye kapitányváltás is volt. Új a csapat, bár látszik, hogy nem nagyon lehetett csak újakhoz nyúlni. Van két-három olyan játékos, aki ebben a ciklusban odaérhet a válogatottba, most azonban ezekkel a játékosokkal indulunk csatába. Ez jó keret, és annak ellenére, hogy az elmúlt egy-két világverseny nem sikerült jól, a társaság képes lehet arra, hogy jó felkészülést követően szép eredményt érjen el.

– Ez csak a győzelem lehet?
– Először azokat az ütközeteket kellett megvívni, amelyek oda vezettek, hogy a világbajnokságon szerepelünk. Az is győzelem, hogy az edzésen jól teljesít valaki, hogy a játékosok mindig jobbak akarjanak lenni az előző napi önmagukhoz képest. Ne csak azért jöjjenek le, mert válogatott edzés van, hanem akarjanak elérni valamit, akarjanak jobbak lenni, és keressenek kihívást az edzésekben. Kicsit megmosolyogtak, amikor erről beszéltem, de országos szinten azt látom, hogy a passzolást nem veszik elég komolyan, pedig a mérkőzések nagy százaléka ezen alapul. Ezért kell a részfeladatokat is nagy alázattal végezni, s ezek a részsikerek vezethetnek a mérkőzések megnyeréséhez.

– Belegondolt már abba, hogy milyen lesz négy-ötezer ember előtt vezetni a válogatottat?
– Ha a partról nem is, a tribünről már végigkövettem jó néhány margitszigeti rendezvényt. Kíváncsi leszek, a medence széléről hogyan lehet kommunikálni, mi az, amit át tudok adni.

– Elődje, Benedek Tibor az első néhány alkalommal be is rekedt.
– Ez előfordul azoknál az edzőknél, akik év közben nem üvöltenek, magamon is éreztem, hogy amikor a BVSC-ben már nem tartottam edzést, az izmokból, a hangszálakból is elszállt az erő. De ugyanúgy hallottuk Kemény Dénest is keresni a hangját, ez velejárója az edzősködésnek. Erre is kell figyelni, már a felkészülés alatt kell egy kicsit kiabálni, hogy a többezres közönség előtt is tudjam hallatni a hangom. Bár nem hiszem, hogy elég, ha egy edző távirányítással próbál dirigálni, fontos, hogy a játékosok a saját fejük után is menjenek, a kialakult játéknak megfelelően hozzák meg a szükséges döntéseket. A védekezésbe esetleg még bele tud avatkozni az edző, igazából viszont az időkérések és a negyedek közti szünet az, amikor át lehet adni néhány hasznos információt a csapatnak. Fontos az edző jelenléte mérkőzés közben, de még fontosabb eljuttatni a játékosokat a meccsre.

– Lelkileg miként lehet erre, illetve a hazai rendezéssel együtt járó nyomásra felkészülni?
– Nemcsak az edzésekre készültem fel – a világbajnokságra való felkészülés kezdetére kész volt a csapat komplett programja –, hanem arra is, hogy próbáljam minél jobban megtalálni az edzések és a pihenés arányát. Sőt, a felkészülés során folyamatosan figyelek arra, hogy az ideális edzésprogramot végezzük el. Emellett a mentális gyakorlásokra is odafigyelünk, Kenyeres András mentáltréner is velünk lesz, pontosabban január óta foglalkozik már a játékosokkal, s én is konzultálok vele.

– Az ön segítségére is volt már a szakember?
– Én már előbb ismertem, mint a játékosok, korábban is segített néhányszor. Nem véletlenül lett a stáb tagja, jó irányba tudja terelni a munkát, a kommunikációt, ami a csapategységre is kihat.

– Mennyire forgatta fel az életét a szövetségi kapitányi kinevezés?
– A rendszeresség, a napi két edzés, illetve a közte meglévő napi rutin kiesett, hiszen klubszezon közben több az üresebb időszak, amikor saját magam osztom be a feladataimat, a nyár viszont nagyon intenzív. Főleg azért, mert nem ér véget a világbajnoksággal, hiszen következik a masters-világbajnokság, amelyen játszom, illetve készülünk, majd a masters után utazunk az universiadéra, így három hónapos menetelés lesz a mostani nyár. Minden új számomra, viszont inspiráló, azt már érzem.

– A saját elképzeléseihez igazítja a csapatot, vagy a rendelkezésre álló kerethez a taktikát?
– A csapat játékát elsősorban az egyéni képességek határozzák meg. A legtöbb sorsdöntő mérkőzés az utolsó percekben egy-egy helyzeten dől el, az nyer, aki olyankor higgadtabb és jobban akarja a győzelmet. Természetesen támadásban és védekezésben is lesznek változtatások az előző évekhez képest az én elképzeléseim szerint, de ezeket minden gond nélkül kivitelezhetőnek tartom.

– Délszláv, olaszos vagy éppen magyaros stílusú csapatot szeretne építeni?
– A legfontosabb, hogy stabil legyen a játékunk, amihez vissza tudnak nyúlni a játékosok, ezért próbálunk megfelelő alaptaktikát elsajátítani, amit aztán minél precízebben, minél nagyobb sebességgel igyekszünk végrehajtani. A mozgásgyorsaságban, passzolási sebességben, lövési képességben még lehet előrelépni, s ezt öt-hat hét alatt is képesek elérni a játékosok. Ezt saját magamon is tapasztaltam, amikor harmincöt-harminchat évesen ráébredtem, hogy a nemzetközi vízilabda nagyobb sebességet vett fel, akkor nekem is sikerült gyorsulnom és felvennem a ritmust. Természetesen nem arról van szó, hogy kapkodjunk, csak azt szeretném, hogy fejben és a mozgások sebességében is gyorsuljon a csapat, s olyan fizikai állapotban érkezzünk meg a meccsekre, hogy több jó döntést hozzunk, mint az ellenfél.