Vizes vb: „Budapest egy felfedezetlen új földrész, maga a csoda"

– Lassan, de biztosan véget ér a budapesti vizes világbajnokság. A Duna Arénát és más helyszíneket felépítő kormánybiztosként, illetve a szervezőbizottság tagjaként hogyan látta, miképp vizsgázott a magyar rendezés?– Lassan, de biztosan véget ér a budapesti vizes világbajnokság. A Duna Arénát és más helyszíneket felépítő kormánybiztosként, illetve a szervezőbizottság tagjaként hogyan látta, miképp vizsgázott a magyar rendezés?

– A vébé kezdete előtt azt mondtuk, hogy minden időben és költségkereten belül felépült, Budapest készen áll. Most, a vébé vége előtt egy nappal kijelenthetjük, hogy Budapest nyerésre áll. Győztest a végén hirdetnek, most a Formula–1-gyel és a Győrben befejeződő, szintén nagyon sikeres európai ifjúsági olimpiai fesztivállal, az EYOF-fal együtt különösen kemény, olimpiával felérő terhelést kap a város. Várjuk ki a végét, de eddig Budapest és Magyarország jelesre vizsgázott. Olyan nagy közös siker kapujában állunk, amelyre minden magyar büszke lehet.

– Mennyire elégedett magukkal a létesítményekkel, a helyszínekkel?

– A helyszíneket szereti és belakta a közönség, jól festenek a televíziós közvetítéseken, külföldi vendégeink pedig egyszerűen el vannak ájulva tőlük. Belépve a Duna Arénába, meglátva a városligeti szinkronúszó-stadiont háttérben a Vajdahunyad várával vagy az Országház, a Duna és a Lánchíd alkotta díszlet előtt tapsolva az óriástorony-ugróknak sokaknak leesett az álluk. „Budapest egy felfedezetlen új földrész, maga a csoda” – mondta az egyik afrikai FINA-vezető. Aki nem tudta, nem hiszi el, hogy két év alatt készültünk fel és lettünk meg mindennel. Egyértelmű lett: a Duna Aréna jelenleg a földkerekség legjobb és egyben az egyik leggyorsabb uszodája. Az olimpia utáni vébék általában szegényebbek világcsúcsokban, ehhez képest a 2013-as barcelonai vébé hat rekordját néhány nap alatt lepipáltuk. Pedig ilyenkor néhányan abbahagyják, mások pihennek, a készülő fiatalok meg még nincsenek pályájuk csúcsa közelében. A cápadresszes időt leszámítva sohasem volt annyi világcsúcs egy olimpia utáni vébén, mint Budapesten.

– Számított arra, hogy rekordokat hoz a viadal?

– Tudatosan törekedtünk rá. A munka legelején felfogadtuk egy londoni sportépítész cég szakembereit, akik a londoni olimpiai uszodán is dolgoztak, hogy magyar mérnökökkel együtt készítsenek tanulmányt, mi kell ahhoz, hogy a világ egyik leggyorsabb versenymedencéje legyen a miénk. A tapasztalatokat továbbfejlesztve terveztük a mi medencéinket. A vízmélység, a víztükör feszítésének módja, az úszás közben keletkező vízáramlás mérséklése, a hullámok szabad vagy éppen előre tervezetten befolyásolt terjedése, a vízforgató rendszer és a rajtkövek – ezek jó megtervezése és összehangolása ad ki egy szupergyors medencét.

– Melyek azok a vébén túlmutató előnyök, amelyeket ez az esemény jelent Magyarországnak?

– A vébé alkalmat adott, lehetőséget teremtett olyan városépítő beruházások megvalósítására, amelyek nélküle is szükségesek Budapesten, és évtizedekre teszik jobbá, élhetőbbé a nemzet fővárosát. Régi adósságokat is törleszthettünk így. Angyalföldet többé a legnagyobb árvizek sem öntik el, mert a Duna Aréna mellett megépült az eddig érthetetlenül hiányzó egy kilométeres gát. A Komjádi és a Hajós-Császár uszoda állapota már vállalhatatlan volt, most a Hajós medencéjét leszámítva újjászülettek. A Duna Arénával majd' száz év után kapott új, korszerű versenyuszodát a főváros. Utak, közparkok, az egész Margitsziget kaptak teljes felújítást. A vébé a világ térképére teszi Budapestet, nagy lökést adva a turizmusnak, a vendéglátóiparnak. Az új létesítmények munkahelyeket teremtettek, összesen tízezer ember kellett minden feladat elvégzéséhez két év alatt. Mindez segíti a gazdasági növekedést, bevételt hoz az országnak. És az egész egy nagy sportsiker is: erősödik a versenysport, ősszel több gyerek jelentkezik úszni, vízilabdázni, többet sportolnak majd szabadidejükben.

– A vébé után is van élet. Mit gondol, milyen hatással lesz ez a csúcsesemény a jövőre nézve?

– Ami megépült, itt marad, és a szó legigazabb értelmében mindenkié. Az új és felújított uszodák a családokéi és gyerekekéi, otthonai az óvodások és kisiskolások úszásoktatásának. A nagyközönségéi, mert mindenki úszhat bennük a hét minden napján. A korosztályos és felnőtt versenyzőinkéi, mert edzőbázisai a magyar vizes sportoknak. És mindegyik a miénk, a szurkolóké, mert végre nem kell külföldre utaznunk, hogy rangos versenyeken buzdíthassuk legjobbjainkat. De a legfontosabb talán az, hogy ez az élmény és tapasztalat megerősíti és összekovácsolta a magyarok közösségét. A vébé egyik hatása, hogy Magyarország joggal erősödik meg önbizalmában, önbecsülésében és összetartozásban.

– Mit szólt a vébét övező kritikákhoz, a konfliktusokhoz?

– A jóhiszemű kritikákat köszönjük, hallgatni kell rájuk, a rosszhiszemű ellendrukkerek pedig érdektelenek. Ha akarták, ha nem, ők is hozzátették a magukét a vébé sikeréhez: a legfáradtabb pillanatokban, legutoljára az is eszünkbe jutott, nehogy már a károgóknak legyen igazuk – és ilyenkor könnyű volt rátenni még egy lapáttal. A kutya ugat, a karaván halad, és én egészen biztos vagyok benne, hogy a magyarok elsöprő többsége nagy sikernek élte meg az első budapesti vizes világbajnokságot. És abban is biztos vagyok, hogy e siker láttán mi és sok külföldi vendégünk is azt gondolja magában: Folytassa, Budapest!