Vizes vb: Lőttem már ilyet; most a legjobbkor jött – Hosnyánszky

– Úgy tűnik, érdemes volt folytatni a válogatottbeli karrierjét.
– Majd meglátjuk még, de egyelőre tényleg jól alakul – jegyezte meg mosolyogva Hosnyánszky Norbert, aki a görögök csütörtöki legyőzését követően pénteken már a Horvátország elleni világbajnoki döntőre készült a férfiválogatottal. – Azért azt gondolom, így megérte még egy évet elvállalni. Az volt a célom, hogy élvezni tudjam a hazai medencét, a hazai közönséget. – Úgy tűnik, érdemes volt folytatni a válogatottbeli karrierjét.
– Majd meglátjuk még, de egyelőre tényleg jól alakul – jegyezte meg mosolyogva Hosnyánszky Norbert, aki a görögök csütörtöki legyőzését követően pénteken már a Horvátország elleni világbajnoki döntőre készült a férfiválogatottal. – Azért azt gondolom, így megérte még egy évet elvállalni. Az volt a célom, hogy élvezni tudjam a hazai medencét, a hazai közönséget.

– Mi kell ahhoz, hogy élvezni tudja a játékot?
– Ezt a sportot akkor lehet élvezni, ha sok néző van. Ha az a sok néző neked szurkol, és van személyes motiváció, hogy eredményes legyek én és a csapat is. Egyelőre működik. Ha ebből egy vagy kettő nincs meg, akkor már nem biztos, hogy elég a közönség.

– Nehéz ötvözni az egyéni eredményességet a csapat sikerével?
– A csapat eredményességéhez nagyban hozzájárul az, hogy az én teljesítményem milyen. A kettő kisegíti egymást. És itt nem feltétlenül a gólokról beszélek, bármi ide tartozhat, a jó mezőnymunka is.

– A döntő megnyeréséhez azoknak is fel kell javulniuk, akik eddig kevésbé villogtak?
– Elég sok jó játékos van ebben a csapatban. Nem lehet tizenhárom húzóember egy meccsen, olyan nincs. Minden mérkőzésen van egy, kettő, esetleg három ember, akinek jobban kijön a lépés, aztán jön egy Erdélyi Balázs, és lő egy nagyon fontos gólt, mint tette azt a görögök ellen. Neki előtte nem annyira ment, de bármikor történhet ilyen nálunk. A csoportmeccseken nekem sem ment annyira, aztán jobban alakult. Ez ilyen. Vámos Marci az, aki az első meccstől kezdve fantasztikusan játszik, de ez elég ritka.

– Mit szól hozzá, hogy csütörtök este óta az egész ország, sőt talán az egész világ is a csavargóljáról beszél?
– Ezúttal olyan meccsen lőttem, amely a közvélemény számára hatványozottan érdekes. És számomra is. Lőttem már ilyet, olyankor néhány napig felkapják, örülök, ha ez tetszik az embereknek. Nekem is tetszett, magamnak is örömet szereztem.

Hosnyánszky gólja

– Hárai Balázs mondta, sokat gyakorolta a centerből lőtt csavargólokat. Ön gyakorolja ezeket a távoli bombákat?
– Nem. Edzésen egyszer-kétszer eszembe jut, lövök egyet, de ha sokat gyakorolnám, szétmenne a vállam. Ezt időnként el lehet sütni, vagy bejön, vagy nem. Az utóbbi időben inkább nem, fölé ment vagy kapufa lett, háromszor-négyszer próbálkoztam, aztán most a legjobbkor jött.

– Konzultált esetleg a kétezres olimpiai döntőben csavargólt szerző Vári Attilával, hogy ilyenkor hány milliószor kell mesélni a mozdulatról?
– Még nem. Meg azt hiszem, ő egy ilyet szerzett, én meg lőttem legalább hatot… A viccet félretéve, ez most tényleg nagyon jókor jött. De nincs különleges technikája, nincs meghatározott ideje, néha jön magától. Ennyi.

– Mennyire érzi a súlyát annak, hogy rutinos játékosként jól kell teljesítenie?
– Szoktam érezni. De nem az a típusú játékos vagyok, aki csak úgy tud húzóember lenni, hogy sok gólt lő. Alapvetően védőjátékos vagyok, aki tud támadni, tud gólokat lőni, és ezzel elég sok pluszt tud adni a csapatnak.

– A horvátok nehezebb ágon jutottak be a döntőbe, előbb az olaszokkal, aztán a szerbekkel játszottak. Elfáradhattak ebben a menetelésben?
– Lehet, de egy döntőre már mindent félretesz mindenki. Itt már nincs fáradtság, hiszen mindenki fáradt. Azon múlik, ki mennyire tud alkalmazkodni a játékvezetői felfogáshoz, de számít a szerencse és a kapusteljesítmény is. Sok ilyen apróságból áll össze a siker.

– A pekingi olimpiai arany és a barcelonai vb-siker után tetováltatott. Jöhet az újabb mű?
– Ha nyerünk, biztosan csináltatok még egyet.

– A családtagjai kint vannak a mérkőzéseken?
– Igen, de nem is tudtam, hogy hol ülnek, a meccs után szoktam találkozni velük a parkolóban.

– Tanácsokkal is ellátják?
– Nem, nem is engedtem, hogy erről beszéljünk.

– A szombati finálét hová helyezi a pályafutásában?
– A hazai döntő mindig kuriózum. A 2014-es Eb-finálé meg a mostani egészen más. Lehet olimpiai döntőt játszani, volt olyan, amelyen sokan voltak, de Rióban a negyeddöntőben például felnéztem a lelátóra, és volt kétszáz ember. Az nem a kedvencem.

– A tömött lelátókat látva elképzelhető, hogy a nemzetközi szövetség illetékesei elgondolkodnak azon a régóta szajkózott gondolaton, hogy nyáron rendezzék a bajnokságokat is?
– Mondanék most sok mindent, de amíg van egy bizonyos külföldi úriember a FINA vezetőségében, addig ez nem változik. Talán utána. Én is azt gondolom, hogy nyáron kellene zajlaniuk az eseményeknek.

– Kijelenthetjük, hogy ez a döntő életük nagy lehetősége?
– Az egyik nagy lehetőség. Nekem is, és a fiataloknak is. Itthon lesz, rengeteg ember előtt, így egészen más, a vízilabda nem olyan, mint a futball vagy a kézilabda, ahol egy bajnoki meccsen is lehet öt-hatezer ember. Nálunk nincs ilyen, ezért is nagy dolog ennyi ember előtt játszani. Nyerni meg pláne nagy dolog lenne.

VIZES VILÁGBAJNOKSÁG, BUDAPEST

VÍZILABDA (HAJÓS ALFRÉD NEMZETI SPORTUSZODA)
FÉRFIAK, DÖNTŐ
20.30: MAGYARORSZÁG–Horvátország (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!