„Úgy vagyok ezzel a világbajnoksággal, mint a jó szörfös: szereti, amit csinál, elkapott egy jó hullámot, élvezi a helyzetet, majd egyszer csak, ki tudja, miért, lepattan róla, és szenved – idézi Gerendás Györgyöt a waterpolo.hu. – A nehezebbnek ítélt sorsolás ellenére elkaptuk a jó hullámot, jó meccset játszottunk az ausztrálokkal, az olaszok ellen ellenszélben, első számú centerünk nélkül döntetlent harcoltunk ki, majd az ausztrálok sportszerűségének is köszönhetően könnyebb ágra kerültünk. Ott tovább lovagoltuk a hullámot, az oroszokat, majd a görögöket remek játékkal győztük le, úgy voltunk az egésszel, ez a teljesítmény elvisz minket az aranyig. Majd számomra döbbenetes módon a döntő első negyedében leugrottunk a hullám tetejéről. Sok döntőt játszottam, illetve éltem meg edzőként, de olyat, mint ez a mostani volt, soha, egész egyszerűen érthetetlen.”Úgy vagyok ezzel a világbajnoksággal, mint a jó szörfös: szereti, amit csinál, elkapott egy jó hullámot, élvezi a helyzetet, majd egyszer csak, ki tudja, miért, lepattan róla, és szenved – idézi Gerendás Györgyöt a waterpolo.hu. – A nehezebbnek ítélt sorsolás ellenére elkaptuk a jó hullámot, jó meccset játszottunk az ausztrálokkal, az olaszok ellen ellenszélben, első számú centerünk nélkül döntetlent harcoltunk ki, majd az ausztrálok sportszerűségének is köszönhetően könnyebb ágra kerültünk. Ott tovább lovagoltuk a hullámot, az oroszokat, majd a görögöket remek játékkal győztük le, úgy voltunk az egésszel, ez a teljesítmény elvisz minket az aranyig. Majd számomra döbbenetes módon a döntő első negyedében leugrottunk a hullám tetejéről. Sok döntőt játszottam, illetve éltem meg edzőként, de olyat, mint ez a mostani volt, soha, egész egyszerűen érthetetlen.”
Montreali bajnokunk érzései a döntő óta nemhogy csillapodtak volna, az órák múltával még erősebben tombolnak benne – nem titkolja, nem tudja megemészteni a történéseket: „Új csapat, új edzővel, új stábbal, új szellemiséggel hagyta elveszni a soha vissza nem térő lehetőséget. De továbbmegyek: ellökte magától a győzelmet! Lehet, hogy közhely, attól még így van: gólokat ajándékoztunk az ellenfélnek. Olyan gólokat, amelyek ha csak egy kicsit rangosabb ifimeccsen történnek, az edző leüvölti a gyerek fejét...”
„Elképzelni sem tudom a valós okát. Ami tény: az első negyedben nem védekeztünk! – folytatta Gerendás. – Nem zártunk vissza, nem segítettünk vissza a társaknak, nyomát sem lehetett látni a két nappal azelőtti fantasztikus védőmunkának. És igen, olyan könnyű gólokat ajándékoztunk nekik, mintha gálameccsen lettünk volna, nem pedig egy vb-döntőn. Elkeserítő…”
A folytatásról éppen ezért egyelőre nem is kívánt beszélni Gerendás György, szavaiból is kitűnik, idő kell még neki...