Felrobbant az aréna egyszer, kétszer, háromszor.
Sokszor.
Mindennap többször, és a Duna Aréna mellett lázban égett a Margitsziget is, ahol vízilabdázóink játszottak.
Telt ház volt itt is, ott is, mi több, nagyon sok szurkoló követte az eseményeket Balatonfüreden is, hiszen öt évvel ezelőtt a magyar tengerben küzdöttek meg egymással a világ legjobb nyílt vízi úszói.
Akkor, 2017-ben beugrottunk rendezőként: Magyarország eredetileg a 2021-es vb rendezési jogát nyerte el, ám az eredeti nyertes, Guadalajara pénzügyi okok miatt visszalépett 2015 elején, mi a mexikói város helyére léptünk.
Akkor már ismert volt, hogy 2019-ben Kvangdzsu lesz a világbajnokság helyszíne, 2021 kapcsán pedig új pályázatot írt ki a vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetség (FINA), s a kandidálók közül Fukuoka lett a befutó.
Csakhogy a koronavírus-járvány miatt elhalasztották az olimpiát 2020-ról 2021-re, így a vizes vb időpontja is tolódott 2022 májusára, ám a tokiói játékok után, és mert az országban az év elején újra erőre kapott a Covid, Japán visszalépett a rendezéstől.
Mi pedig ismét átvállaltuk a házigazda szerepét, így az a helyzet állt elő, hogy voltaképpen annak a világbajnokságnak is Magyarország adhat otthont, amelyiknek a rendezési jogát még 2013-ban elnyerte.
HÁROM-ÖT ÚSZÓÉRMET REMÉL A KAPITÁNY
Úszóink öt évvel ezelőtt elkényeztettek minket, két arannyal, négy ezüsttel és két bronzzal zárták a vb-t (ezzel a hetedik helyen végeztek a sportági éremtáblán), ám a júniusi világbajnokságon nem feltétlenül számíthatunk ilyen sikerekre, hiszen például a tokiói olimpián is „csak” egy arany és egy ezüst termett nekünk a medencében, mind a kettőt Milák Kristóf nyerte.
„Az elmúlt másfél évtizedben jócskán el voltunk kényeztetve, bár azért tudunk olyan időszakot említeni, amikor egy-egy úszónk szerepelt kiugróan, hiszen például Sydney-ben egyedül Kovács Ági szerzett érmet, míg Pekingben Cseh László volt a zászlóvivő – mondta el Sós Csaba szövetségi kapitány. – Nem magyarázni szeretném a tokiói bizonyítványt, még csak azt sem akarom éreztetni, hogy savanyú a szőlő, de azért Japánban volt három olyan negyedik helyezésünk Kapás Boglárka, Kenderesi Tamás és Verrasztó Dávid révén, amelyikből könnyen lehetett volna érem, mi több, én magam is dobogóra vártam ezt a három úszót. Hogy hogyan szerepelünk az újabb hazai vébén, meglátjuk, nem sorolnám a meglepetés kategóriájába, ha három-öt éremmel zárnánk a világbajnokságot.”
Sós Csaba nagyon várta az áprilisi országos bajnokságot, mert mint mondta, kapitányi munkájának egyik legizgalmasabb része mindig az ob, ugyanis ott lehet válogatni, észrevenni a tehetségeket, felfigyelni a hibákra, és sok minden másra.
A kapitánynak figyelnie kell a vb-n is, de már egészen másként és máshogy, mint az országos bajnokságon.
„Résen kell lenni, érzékelni kell, ki az, akit agyonnyom a tét, ki az, akit tehermentesíteni kell, esetleg visszaléptetni egy számtól azért, hogy a másik távján igazán jó legyen. És ami kapitányként igazi kihívást jelent egy vébén, az az, hogy úgy állítsam össze a váltókat, hogy minél sikeresebben szerepeljünk – mondta Sós Csaba. – Egy hazai rendezésű világbajnokság természetesen mindig más, itt minden örömforrás tízszeresen hat ránk, ráadásul míg máshol tapsolnak és éljeneznek, itt felrobban az uszoda. Az utazás és az akklimatizáció szerencsére ilyenkor nem terhel minket, ez feltétlenül előny, és az sem hátrány, hogy ezekben a napokban előtérbe kerül a sportágunk. Én szeretem a hazai rendezésű versenyeket, szeretem, ha éltetik az úszóinkat, ha megtapsolják őket, mert az országos bajnoksággal ellentétben, ahol a szereplőválogatás zajlik, itt már bizony ki kell állni a színpadra, és meg kell mutatni mindent.”
EGY FOKKAL FELJEBB LÉPNE A FÉRFICSAPAT
Öt évvel ezelőtt a férfi vízilabda-válogatott a döntőig menetelt, ott azonban a horvátok megállították a mieinket. Märcz Tamás szövetségi kapitány lényegében azon a tornán mutatkozott be a válogatott élén, mondhatjuk, meglehetősen jól.
„Úgy tűnik, tradíció lesz abból, hogy az olimpiai ciklus hazai rendezésű világbajnoksággal indul – mondta Märcz Tamás, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – A viccet félretéve, az olimpia után mindig átalakul a válogatott, nemcsak a miénk, hanem a többi is, ugyanakkor a hazai szereplés egyben felelősséget is jelent. Ettől függetlenül igyekszem a pozitív oldaláról nézni a tornát, akárcsak öt évvel ezelőtt, hiszen életre szóló élményt jelent nagyszerű körülmények között, hazai közönség előtt szerepelni.”
Ugyanakkor a felkészülés egészen rövid lesz, hiszen még tart a férfibajnokság fináléja, és a Bajnokok Ligája nyolcas döntője is hátravan, amelyben a Ferencváros és a Pro Reccót erősítő Zalánki Gergő is érdekelve van.
„Kétségkívül másmilyen lesz a felkészülésünk, mint a megszokott – állapította meg a kapitány. –Viszonylag formában vannak a játékosaink, ebből az állapotból igyekszünk átvezetni és még jobban kihegyezni őket. Az nem változott, hogy két szakaszban kezdjük el a felkészülést, az első csoport május huszonötödikén kezd, hozzájuk csatlakoznak a BL-ből érkező játékosok június nyolcadikán, nagyon rövid pihenőt követően. Többre nincs idő, mert alig két hét lesz hátra a június huszonegyedikei első csoportmérkőzésig. Már az első csoportnak is lesz bőven feladata, edzőmeccseket játszunk a Ferencvárossal, ezzel is segítve a felkészülését a BL nyolcas döntőjére, ez mindenkinek hasznos lesz.”
Az olimpiai bronzérmes csapatból hárman biztosan nem lesznek már ott a tizenhármas keretben, így aztán kinyílt az ajtó a fiatalok előtt.
„Minden adva van a fiatalításhoz, már csak azért is, mert elég rutinos játékosok estek ki a csapatból – jelentette ki Märcz Tamás. – Jó elegynek kell létrejönnie, a húzóembereknek segíteniük kell az újonnan bekerülőket, nem szabad nehéz helyzetbe hozni a fiatalokat azzal, hogy kizárólag rájuk pakoljuk a terheket. Látok olyan játékosokat, akik bekerülhetnek a csapatba, a teljesítményük még hullámzó, de ez teljesen természetes ebben a korban. Az a célunk, hogy a legjobb fiataloknak legyen lehetőségük megmutatniuk magukat. Két világversenyünk is lesz a nyáron, de az Európa-bajnoksággal csak a világbajnokság után foglalkozom. A játékosok, a stáb és én magam is várakozással telve várom a hazai vébét, nagy lehetőségnek tartom, hogy nagyot alkossunk. Sokunkban maradt hiányérzet az öt évvel ezelőtti, egyébként nagy eredménynek számító ezüstérem miatt, itt a lehetőség javítani a helyezésen.”
A NŐI VÁLOGATOTT CÉLJA A DOBOGÓ
A női vízilabda-válogatott egyértelműen csalódásként érte meg a 2017-es világbajnokságot, hiszen a negyeddöntőben Kanada megállította, így csak az 5. helyért játszhatott az utolsó napokban – azt viszont legalább megszerezte. Azonban ez már egy másik csapat, amelyik(nek a magja) Európa-bajnoki bronzérmes lett a Duna Arénában, Olaszországot a saját medencéjében legyőzve jutott ki az olimpiára, amelyen történelmi bronzérmet nyert – és útközben minden ellenfelet megvert már legalább egyszer. A női válogatott annyival előrébb jár, hogy már régen vége az idénynek, a csapat túl van egy erdélyi összetartáson, és már a Széchy medencében készül.
„Három és fél hétig itt leszünk a Margitszigeten, gyakorlatilag napközis rendszerben, délelőtti és esti edzésekkel készülünk – mondta Bíró Attila szövetségi kapitány. – Június hatodikán megyünk Veszprémbe az ausztrálokkal közös edzőtáborozásra, az azt követő héten pedig az amerikaiakkal Szegedre. Az ott töltött néhány közös nap után jövünk vissza Budapestre. Külföldre már nem utazunk, végig itthon készülünk. Azt sem szerettem volna, ha a Margitsziget varázsa megzavarná az utolsó heteket, így az utolsó két hét vidéki programja jól fog jönni.”
A fiatalítás a női válogatottra ugyanúgy igaz, mint a férfira. Bíró Attila ezzel kapcsolatban annyit mondott, reméli, hogy az újonnan érkezők hasonlóképpen mutatkoznak be, mint 2017-ben Gurisatti Gréta vagy Szilágyi Dorottya. A cél és a prioritás egyértelmű: noha lesz még a nyáron világligadöntő és Európa-bajnokság, a hazai vb mindent visz.
„Két cél van, az egyik, hogy olyan csapatot találjak a nyáron, amelyikkel már esetleg jövőre ki tudjuk vívni az olimpiai részvételt – tekintett előre a kapitány. – A négyéves ciklus viszont lerövidült két és fél évre, és ez nem könnyíti meg a helyzetünket, ám mindenkinek ennyi ideje lesz. De nem tolnám el a felelősségünket sem, a másik célunk az éremszerzés. Bármi áron el kell érni. Hogy milyen színűt, fölösleges taglalni. Tudjuk, hogy nem mi vagyunk a legjobb együttes a világon, az olimpia is bizonyította, hogy vannak nálunk jobbak. Ugyanakkor ahogy azt az olimpián is láthattuk, egy-egy meccsen bárkit képesek vagyunk megverni, még a nálunk magasabban kvalifikált és jobb csapatokat is.”