Vizes vb: A bozótharcos diadala – Csurka Gergely véleménye

„Inkább foglalkozzanak Dáviddal.” Ez volt Rasovszky Kristóf reakciója, amikor jelezték neki, hogy épp most hajtottak el öt fotóst a közelből, akik arra hegyezték magukat, hogy az orvosi sátorból kilépő világklasszist megörökítsék, akár saját lábán botorkálva, akár hordágyon, csak legyen valami sokkoló – úgyis ez a világ sója. Hogy közben egy tizennyolc éves srác épp élete legnagyobb versenyét ússza, most őszintén: érdekel ez valakit manapság? Ugyan, az olimpiai ezüstérmes kiszállt, életében először adott fel 10 kilométeres versenyt, erre muszáj keselyűként rárepülni.

„Locsoljunk le valami málnaszörppel, hogy legyen vér is?” – jegyzi meg mosolyogva az egyik doki, miután a sátorban azért kiderült, szerencsére nincs nagyobb dráma; persze jó lenne tudni, hogy ezt a vasból gyúrt embert miért hagyta el minden ereje úgy négy kilométer után. „Lehet, hogy megint a Hévízi-tóban kellett volna edzened szombatonként, ha tudjuk, hogy ilyen idő lesz?” – vetem oda neki kicsit később, amikor már visszatért csapattársai közé. Tavaly ez volt a siker egyik legfontosabb komponense: minden héten három-négy kilométer a 32-33 fokos vízben, mert Tokióban 30 körüli vízhőmérséklet várta. És ő maga mondta az ezüstérem után: Hévíz nélkül nem ment volna ugyanígy. Most csupán ingatja a fejét: „Lehet, tényleg nem tudom. Ilyen még sohasem történt velem...”

Közben Dávid óriási úszással bejön ötödiknek. „Egyszer, ha elérek valami nagyobb eredményt, talán Dávid leszek, és nem Dávidka” ejtette el korábban a kisember, és egy, a királykategóriában elért világbajnoki 5. hely után egyértelmű, hogy ezentúl csakis Dávidnak szólítható. Amúgy is a legkeményebb bozótharcost formázza, miután az egyetlen a mezőnyben, akinek a hátán és aztán a fürdőruhája alatt is megtalálható a Lupa-tó növényvilágának komplett kivonata. „Rasó hányadik lett?”, kérdi kifelé jövet. „Kiszállt.” „Nem ért be?” „Nem, feladta.” „Ne, azt ő nem szokta”, mondja hitetlenkedve. Becsülettel végigtolja a magyar médiát, klasszikus szövegláda, ráadásul jól is áll neki, aztán a sátor felé veszi az irányt. Most látja először klubtársát. Rasovszky nem csupán gratulál, de nagyon szorosan magához öleli.

Ő pontosan tudja, milyen óriási eredmény, amit Dávid elért: 61 induló között az olimpiai távon ötödikként beviharzani a „bölények” – azaz az elmúlt években világ- és Eb-érmeken osztozó nagyok – alkotta közvetlen élboly után 18 évesen... Szerintem nemigen fogjuk fel, hogy ez mekkora tett, mert annyira el voltunk kényeztetve érmekkel az elmúlt időszakban. Azaz nem baj, ha perspektívába helyezzük: ennyi idősen két magyar nyílt vízi úszó kezdett 10 kilométeren 5. hellyel egy világbajnokságon – Olasz Anna és Rasovszky Kristóf. Láttuk, meddig jutottak azóta.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!