Tovább a díszpolgári úton

Folytatódott azzal, hogy az addig középcsapatnak számító Sabadell szép lassan a legjobbak közé verekedte magát. A negyedik helyen futott be a tavalyi bajnokságban – köszönhetően többek között a szegedi fiatalamber remeklésének –, s ez a gárda addigi legjobb teljesítményét jelentette.
Na de nem volt még vége! Az idei küzdelemsorozat már egyértelműen a Barcelona melletti kis(s)csapatról szólt, amely a bajnokságban és a kupában egyaránt az ezüstérmet kaparintotta meg. Nem sok hiányzott az első trófeához sem (a kupadöntőt és a bajnoki finálé harmadik, mindent eldöntő meccsét is odahaza bukta el a csapat), ám a CN Barcelona most még rágós falatnak bizonyult. Most még –hangsúlyozzuk, hiszen a Sabadell nem adja fel, ha már ilyen magaslatokba mászott, a csúcsot veszi célba. Nem is vesztegették idejüket a spanyol vezetők, az első között kínáltak újabb szerződést a csapat harmadik legeredményesebb játékosának (Kiss Csaba 41 gólt szerzett, őt csak az 59 találatig jutó Ballart, valamint az 53 gólos center, Xavier Valles előzte meg!). Nos, ne húzzuk tovább, az 1978-as születésű Európa-bajnok – aki nyáron Kemény Dénes válogatott keretében igyekszik megvillantani, kamatoztatni tehetségét, nem mindennapi lövőtudományát –újabb két évig a Sabadellt szolgálja!
"A spanyolok is szerették volna, hogy mihamarabb eldőljön a sorsom, így nem késlekedtek, megtették az ajánlatukat. Én meg köszöntem szépen, elfogadtam. Gondolkoztam, miért is kellene váltanom, de semmi sem jutott eszembe… ” – mesélte Kiss Csaba, akit a zuhanyhíradó szerint több pesti csapat is szívesen látott volna, sőt mi több, neve az olaszok elitalakulatánál, Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás együttesénél, a Posillipo Napolinál is felvetődött.
"Voltak érdeklődök, én is hallottam neveket, de az az igazság, hogy konkrét ajánlattal még senki sem állt elő. Kaptam egy telefont ugyan Savonából, de azt is már csak azután, hogy igent mondtam a Sabadellnek, amit persze cseppet sem bánok. Nagyon jól érezem magam a csapatban, a városban, barátként kezelnek, nincs okom panaszra.”
Spanyol bajnokság. A hazai megítélése nem egyértelmű: sokan elimerik, mégiscsak olimpiai és világbajnokok tempózgatnak arrafelé, ám a fanyalgók a nemzetközi kupákban látottak alapján hajlamosak kézlegyintéssel elintézni a sorozatot. Éppen ezért érdekes lehet, hogyan látja a helyzetet az exfradista: "Lehet, hogy anno én is azt mondtam volna, ó, ugyan, a spanyol bajnokság, de a saját bőrömön érzem, nem szabad leírni. Nagyszerű játékosok ellen kell vízbe szállni hétről hétre, meg kell izzadni a pontokért rendesen. Az viszont kétségtelen, hogy a medencés hercehurca nem szolgálja a nemzetközi kupákban szereplők, ezáltal a spanyol vízilabda érdekeit. A bajnokságban hol kis medencében, hol nagyban rendezik a mérkőzéseket, aztán, teszem azt, a LEN-kupában jön egy gyors magyar vagy egy masszív horvát együttes, amely normál körülmények között szép lassan bedarálja spanyol ellenfelét. Gyorsan hozzáteszem, nálunk nem lesz ilyen probléma, mi csak nagy medencében edzünk és játszunk otthon, úgyhogy a KEK-ben talán megtörjük az átkot.”
Amúgy az Olaszországban játszó világbajnokok közül többen is hazakészülnek, hovatovább a teljes világbajnoki sor odahaza keresi kenyerét. Kiss Csaba, no és a Mataróban már az első évében kimagasló produkcióval kirukkoló Matajsz Márk ("Márkó letette a névjegyét, hamar felfigyeltek ám rá!”– mondta az egykori csapattársról a balkezes) a magyar pólósokra is felhívta a figyelmet, jól taposta az ösvényt, könnyen lehet, hamarosan követőik akadnak. "Régóta Olaszország a magyar játékos úti célja, ám nyugodtan mondhatom, Spanyolország is tökéletes helyszín, itt is lehet fejlődni, tanulni, pénzt keresni. Nekem szerencsére eddig mindhárom sikerült. És ha még a bajnoki cím is összejönne…”
No, akkor a díszpolgáritól sem sok "menthetné” meg…