Bárány volt a plávik farkasa

Még úgy is, hogy a találkozó nagy részében a "törzstagok” közül maximum három volt a vízben egyszerre, egyébként az újaknak adott a szokottnál jóval több lehetőséget Kemény Dénes.
Azzal persze mindenki tisztában volt, hogy az este még véletlenül sem telhet a könnyedség jegyében – elvégre tavalyi nemezisünk, a csapatunkat az Eb-n és a vb-n is legyőző jugoszláv együttes volt soron.
Ez mindenesetre másképp indult, mint a tavalyi Eb-meccs. Először is, nem zuhogott. Másodszor: négy perc alatt elmentünk hárommal. Benedek szabadult meg emberétől és tette be a labdát Kuljacsa hóna alá, majd egy Biros–Molnár kontra gyümölcsözött, utóbb Kiss Gergő passzát Bárány húzta be. Akciógól mind, a szerbek ellen – nem akármi. Csirics lövése sem akadt volna be, ha nem pattan meg a labda Kásás kezén; amikor Szapicsé egyenesen érkezett, Szécsi simán odaért, jegyezzük meg, hátrányban. Sajnos, Molnár pattintása a léc éléről kifelé jött, mindazonáltal így sem lehetett panaszunk az első hét percre (3–1).
A másodikban Biros ziccere hozhatott volna megnyugvást, ám Kuljacsa jó helyre tette a kezét, majd Kiss nem kapott emberelőnyt, a jugók igen, Vujaszinovics pedig nem ismert kíméletet. Fór híján továbbra is az akciók okoztak gyönyört, Benedek egészen hihehetlen bravúrral mentett ki egy labdát két rázuhanó bekk közül, Fodor ballal elkapta, jobbal betette, ezt is ki lehet tenni a kirakatba. A túloldalon egy újabb máktól feketéllő gól tartotta képben a vendégeket: Udovicsics labdája a felső lécről vágódott Szécsi fejére, onnan pedig be. Kiss Gergő rútul kapusba kent ziccere nem hiányzott, Szapics egyenlítése még kevésbé. Első előnyünket Biros hamar ellőtte, Kuljacsa védett – na ez a negyed speciel feledhetőnek hatott (4–4).
Milliméterek döntöttek a harmadik rész elején, a Szécsi által oldalra ütött labda épphogy hozzáért a kötélhez – ellentámadásunk helyett jugó szöglet, majd Trbojevics felsősarkosa következett. Keményítettek a védekezésükön a plávik, hat a hat ellen képtelenség volt helyzetbe kerülni mellettük – igaz, a mi térfelünkön sem öltött zsúrjelleget a játék. Emberelőnyünk időkérés után sem fialt, náluk a távolik elkerülték a kaput, Molnár pedig kivételesen átlövésből kísérletezett, Kuljacsa azonban szépen odanyúlt a labdára – nohát ez a negyed góltalanul pergett le nálunk: ahogy mondani szokták, írtunk már jobb papírra is (4–5).
Annál jobban startoltunk a záróban: Kiss harcolt ki fórt, Benedek pedig gyönyörűen húzatott gólt Báránnyal, ugyanakkor a túloldalon Szécsi elképesztő bravúrral piszkálta ki Pekovics háromméteresét hátrányban. Iszonyatos csata folyt a vízben, minden négyzetcentiért meg kellett harcolni. Nos, Bárány megharcolt érte, s lélegzetelállítóan szépen emelte át a labdát a rárobbanó kapuson (ilyen meccsen egy hármast hinteni: szédületes!). Molnár kezében volt a meccs, de tisztán, centerből a kapufára ejtett 1:49-nél. Sebaj, Szécsi szerelt, a fáradó Szapics visszarántott, Benedek meg feladta a labdát Birosnak előnyben, aki zsákolt. Ötven másodperccel a vége előtt 7–5, Szécsi még miheztartás végett lenyelte Szapics ziccerét, majd a lepattanó utáni duplázást is hárította, még önfeledtebbé téve a közönség tombolását.

Mestermérleg
Kemény Dénes: – A jugoszláv csapat ellen három nullás utolsó negyedre legfeljebb vágyni lehet, kivételes alkalom, amikor öszszejön.
Nenad Manojlovics: – Szörnyen kezdtünk, féltem, nem lesz visszaút. A csapat azonban magára talált, és nem is játszott rosszul, ám az utolsó negyedre elfáradt.