Az a fránya labda&Az előző esztendőben az utánpótlás csúcsára juttatta, aztán mintegy "megkoronázva az addigiakat, rendesen kifogott rajta. Emlékezzünk csak vissza: 2002. december 27., Komjádi uszoda, Fila Final Four, röviddel a gála nyitó meccse, a BVSC-UTE rangadó előtt. A lelátó kis híján tele, a hangulat kifogástalan, természetesen az öltőzőkben sincs másként. Hanem aztán elég egy átkozott pillanat, és hirtelen az arcukra fagy a mosoly az újpestieknek. A focizgató titán, Létay Krisztián számítása nem válik be, rálép az alkalmi sárga futball-labdára, ami végzetesnek bizonyul. Jobb bokája aláfordul, beduzzad, így a kivonulás helyett a bevonulás marad számára. Meccs helyett a Sportkórház, a vasutasok helyett a sín&
Létay Krisztián (13) az egyik legnagyobb reménysége Csapó Gábor csapatának (Fotó: M. Németh Péter)
Létay Krisztián (13) az egyik legnagyobb reménysége Csapó Gábor csapatának (Fotó: M. Németh Péter)
Pedig az arénában nemcsak Szécsi, Vincze, Ibolya, Varjas és társaik, a szurkolók, hanem maga Faragó Tamás is várt reá. A montreali legenda miatta látogatott ki az uszodába, hogy átadja neki a róla elnevezett vándordíjat. Mert 2002-ben az év utánpótlás-játékosának őt, Létay Krisztiánt választották a szakemberek. "Nagy megtiszteltetés ez számomra, sajnálom, hogy nem tudtam a nagyközönség előtt átvenni a kupát” – kezdte a lila-fehérek felettébb tehetséges, 19. életévében járó balkezese, aki a bajnoki mérkőzéseken csillogtatott tudása mellett az augusztusi junior Európa-bajnokságon villantott nagyot. Bariban csaknem harminc találattal lett gólkirály, úgy, hogy nemcsak kötelezőnek mondott bulimeccseken, hanem a rázós, kiélezett rangadókon, a legnagyobb riválisok ellen is megdolgoztatta az eredményjelző kezelőjét. (Mellesleg az asszisztok zömét jó barátja, a szintén Újpesten nevelkedő Vasas-pólós, a Faragó-kupát 2001-ben kapó Varga Dániel jegyzi.) "Valóban jól sikerült az előző esztendő. Tökéletesen persze akkor lennék elégedett, ha Bariban nem veszítjük el a finálét, és ezüst helyett aranyérem díszelegne a szobámban. Sebaj, majd az idei világbajnokságon pótoljuk ezt is, az Újpesttel meg megpróbáljuk a bajnokságban elcsípni a negyedik helyet. Ezt a két tervet kellene az idén teljesíteni”– folytatta az UTE egyik legnagyobb kincse. A vízilabdát egy, a kezébe került szórólapnak köszönhette – no meg természetesen edzői áldozatos munkájának. "Sportiskolában végeztem az általánost, ahol kötelező volt igazolt módon sportolni. Először az öttusával próbálkoztam, ami jó bulinak tűnt csupán, hiszen a haverok zöme is ezzel próbálkozott, gondoltuk, majd jól elleszünk együtt. Mondani sem kell, eltanácsoltak. Vízilabdázni vágyó gyerekeket várnak a Margitszigeten, ez állt azon a szórólapon, ami eljutott hozzám, ekkor jött meg az alapötlet. A szüleim levittek, én meg ottragadtam. Pesti Anikó néninél úgy négy-öt évig csak úsztam, majd Martinovics László adott a kezembe először labdát. Aztán végigjártam a szamárlétrát, Csombor Zoltán, Godova Gábor, majd Petrovits Mátyás lett az edzőm. Mindanynyiuknak sokat köszönhetek.”
A Faragó-kupa díjasai
1983:
Dóczi István
1984:
Sprock Tibor
1985:
Gyöngyösi András
1986:
Gyöngyösi András
1987:
Kardos István
1988:
Péter Imre
1989:
Varga Zsolt
1990:
Benedek Tibor
1991:
Nagy Tibor
1992:
Märcz Tamás
1993:
Fodor Rajmund
1994:
Kiss Gergely
1995:
Kiss Gergely
1996:
Kiss Csaba
1997:
Steinmetz Ádám
1998:
Tromler Miklós
1999:
Katonás Gergely
2000:
Szívós Márton
2001:
Varga Dániel
2002:
Létay Krisztián
A Kodolányi János Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán levelező tagozatos fiatalember fejlődése töretlen, erőssége az improvizatív játék, jól lő, technikás, elmondása szerint "az úszás húzza le az átlagot”. Ám miután ő is azok közé tartozik, akiket a jó értelemben véve szinte ki kell rugdosni edzések után az uszodából, hamarosan kész pólós válhat belőle. "Krisztián meghatározó alappillére lett a mai Újpestnek, olyan, akit meg kell becsülnie, és akit meg is becsül szakosztályunk. A közelmúltban Berezvai, majd Dala levette a válláról a terhet, ám amióta egyedüli balkezes, nagyobb a felelősség rajta. A csapat is haloványabb, ha nem megy neki. Szerencsére azonban bírja a megpróbáltatásokat, rendkívüli a játékintelligenciája, fegyelmezett, sokat edző játékos, akinek tudása mindenre feljogosíthatja. Ugyan balszerencséje, hogy az előtte lévő balkezesek még fiatalok a válogatottban, ám ha javítunk az úszásán, idővel ő is ott lehet közöttük” – elmélkedett jelenlegi trénere, a Csapó Gábor, Petrovits Mátyás duó utóbbi tagja, aki tanítványa helyett a szövetség emlékplakettjét vette át a Komjádiban. A vándordíjat maga Faragó Tamás szállította házhoz (érdekesség: három jelenlegi válogatott balkezes, Benedek Tibor, Kiss Gergely és Kiss Csaba is megkapta anno ezt a díjat), ami már önmagában is feljogosítja őt a jövőbéli remeklésre. Persze ahhoz előbb fel kell épülnie (mintegy két hét pihenést javasolnak az orvosok) az egyelőre mankót is segítségül használó játékosnak, mert az a fránya labda kivételesen –igaz, nem a vízben! – kifogott rajta…