Enyhe késéssel, úgy fél tizenkettő tájban kezdte meg címvédő hadjáratát a kétszeres bajnok Avanglion. Ezen műveletnek első szenvedő alanya a BVSC volt, hiszen a "napszemüvegesek egy laza, kétszettes meccsel már el is foglalták jól megérdemelt helyüket a döntőben.
Az első meccsek közti szünetben a "lépkedj végig a söröskupa-kokon, és kapsz egy pólót” elnevezésű játék szórakoztatta a napfürdőző nézőket. A vállalkozó szelleműek igen érdekes jeleneteket produkáltak, amit kék-zöld foltok tanúsítanak… Később újra előkerült a labda, s az iskolások kézbe vették az irányítást – a KSI is finalista lett rövid úton. Tekintve, hogy a nap szikrázott, felhőből kettőt-hármat lehetett látni, a szél pedig messze elkerülte Visegrádot, egyáltalán nem irigylésre méltóak azok, akik nem fértek be a medence másik felébe, és a nézőtéren kellett "aszalódniuk”. Persze őket is kárpótolta a bronzmeccs. A kisdöntőben általában szomorú csapatok szenvedését szoktuk látni, a vasárnapi mérkőzés viszont igazán élvezetes volt. Märcz Tamás gárdája a vigaszt jelentő győzelemért indult harcba, ám végül erről is lemaradt. Ezen szívfájdító eset egyik oka, hogy az Ozzie igen rövid kispaddal (ami valójában egy felfújható krokodil volt) érkezett – még az eredetileg nevezett Fülöp Gergely is távol maradt az eseménytől valamilyen rejtélyes okból. A másik Kiss Csaba, aki miután kimaradt a vb-keretből, a dühét itt hét gól képében adta ki… A köztes könnyűzenei bemutató után (amely finoman szólva is megosztotta a közönséget…) következett a finálé. Amely azzal kezdődött, hogy a helyi DJ. vízibalettra invitálta a résztvevőket, majd a játékvezető, Székely Zoltán dőlt be a medencébe, hűsítendő felhevült testét – mire az egyik játékos a "Hol van a daru?” epés megjegyzéssel reflektált. Amikor már a győztes gólért adogathatott az Avanglion, sokaknak bevillant: vajon az idén is Binder Szabolcs lövi-e. Jelentjük, igen, az idén is a termetes pólósé volt az utolsó találat. Társulatának ezért egymillió forint jár.