A szombaton 161-es vereséget szenvedő Szeged-Beton VE vezetősége az újabb kudarc előtt már eldöntötte, hogy megválik Horváth Viktortól, a csapat trénerétől. Az öltözőben a játékosok és az edző előtt kihirdetett határozattal egy időben azt is bejelentették, hogy utódja Gyöngyösi András lesz, aki a legutóbbi két idényben az FTC-nél tevékenykedett.
Gyöngyösi András sokat tanult a Ferencvárosnál eltöltött két évbôl, s most Szegeden szeretné bizonyítani, hogy igenis jó edzô (Fotó: Árvai Károly)
Gyöngyösi András sokat tanult a Ferencvárosnál eltöltött két évbôl, s most Szegeden szeretné bizonyítani, hogy igenis jó edzô (Fotó: Árvai Károly)
– Csomagol már? – kérdeztük Gyöngyösit, aki hétfőn már munkába áll Szegeden. – Nagyon nem pakolok, hiszen nem megyek túl messzire, meg aztán a hétvégi meccsek után mindig hazaugrok. – Mikor keresték meg a csongrádiak? – Úgy egy hete. Előbb a következő idényről beszéltünk, aztán szóba jött ez a szezon is. Elmondtam a nézeteimet, többek között azt is, hogy a Szegedben benne van az ötödik hely lehetősége. – Az optimista kijelentésétől csillant fel a helyi vezetők szeme? – Nem feltétlenül, az viszont tény, hogy korábban azt nyilatkozta Horváth Viktor, hogy a szezon végén mindenképpen elköszön Szegedtől. – Bízott benne, hogy ilyen gyorsan kispadra ülhet? – Tavaly nyáron még abban bíztam, hogy a Fradi vezetőedzője maradok. Nehéz volt elfogadnom, hogy kétéves eredményes munka után el kellett jönnöm. Ezek után nemigen számítottam arra, hogy még ebben a bajnokságban munkám lesz, de a sport, úgy látszik, kifürkészhetetlen. – Bármilyen ajánlatot elfogadott volna, vagy egy bizonyos szint alá nem adja? – Bármelyik csapat hívására mentem volna, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek, és bebizonyíthatom, hogy jó edző vagyok. – Például, ha az ötödik helyre kormányozza a válságban szenvedő csongrádiakat. – Szerintem igenis elérhető ez a cél. Amikor az első évemet töltöttem a Fradinál, senki sem várta el tőlünk, mégis meg tudtuk verni a Vasast és a Honvédot is. Ha az idény elején lennénk, én a negyedik helyet sem tartanám elképzelhetetlennek, a jelenlegi helyzetben azonban ez álomnak tűnik. – Mit csinált az elmúlt hónapokban? – Sok dolgom volt, igaz, nem a vízilabdával kapcsolatos. A bajnokságot a tévén és a sajtón keresztül követtem, meccsekre nem jártam. – Miért nem? – A csalódottság diktálta ezt, nem akartam, hogy felszakadjanak a sebek. De most, hogy megint a kispadra ülök, a munkámmal szeretném megcáfolni az igazságtalan mendemondákat, amelyek rólam keringtek. A Fradinál eltöltött két év jó és rossz élményei egyaránt sokat segítettek, az elmúlt nyolc hónap pedig jó alkalmat adott a merengésre, a tapasztalatok leszűrésére.