Olyan szépen indult az egész: szegény Szirányi Balázst leszámítva mindkét oldal teljes vértezetben pompázott. A Vasas kórháza is kiürült: még a lábujját törő Varga Dániel is frissen tempózott a bemelegítésnél, sőt a névrokon, Varga Tamás is beszállt, igaz, egy méretes kötéssel a bal fülén.
Aztán, mondjuk, az angyalföldiek délutánjába belerondított kissé az amúgy ünnepelt Székely Bulcsú előnygólja. A túlvégen Madaras is bevégzett egy fórt, majd a Fradiból hirtelen félkarú óriás lett – már ha óriás volt egyáltalán… Mindenesetre Tóth László Juhász játékvezetővel folytatott egyoldalú diskurzusa rögvest cserés kiállítást ért – ezáltal a vendégek valódi középcsatár nélkül maradtak a derbi nagy részére. Később Létay és Kásás Tamás alakított érdekes páros gyakorlatokat. A második nekifutás olyan volt, mint az első: egyetlenegy pengeváltás, amúgy úszóverseny és birkózás. Ja, és hazai előnygyakorlás, mert a fórarány a félidőben 6–1 volt a listavezetőnek. Majdan Varga Zsolt megmutatta, hogy megy ez akcióból is: éppen egy bekk alatt agonizált a sydneyi bajnok, aztán egyetlen kínálkozó megoldásként a vízről húzta be a labdát. Odaát Weszelovszky ágyúzott egyet, s már-már emelkedett a színvonal. De még hogy! Varga Zsolt megint prezentált egy mesterművet, válaszként meg Létay boronált el gyorsan egy fórt – a dudaszóval egy időben landolt a helyén a Mikasa. Érdekes módon Kásás Zoltánnak nem tetszett annyira…
Nagy küzdelmet hozott a meccs, ezt a kép is sejteti. Székely (sötét sapkában) és Madaras csatája itt és a gólszerzésben is döntetlenül zárult (fotó: Meggyesi Bálint)
A végső fázisnak Vindisch adta meg az alaphangot, a Fradi meg center híján nyöszörgött támadásban. Egyenlő létszámnál legalábbis, mert a fórokkal egész jól dolgoztak a zöldek. Elhárításban meg kiváltképp, és Suti még villant is egyet – egálra álltak ekkor, teljesen igazságosan. A finisben persze győzött a hazai pálya és a nagyobb tudás, de ebből a meccsből kiindulva hosszú együttlétre számíthat a két gárda az elődöntőben. A Fradiban ugyanis mocorog valami – kár, hogy ehhez a felismeréshez egy teljes alapszakasz kellett.
A két mestert Tóth László korai és nagy vihart kavaró partra ültetéséről faggattuk. – Ez az ítélet alapjában határozta meg a találkozót, mert mi már az ötödik perctől félvállról vettük a mecscset, s ez lett belőle – mondta Kásás Zoltán. – Ôszintén szólva, maga az ítélet fura volt, de ettől még jól játszottunk. A döntetlent talán megérdemeltünk volna – szomorkodott Csapó Gábor.