Elveszve az utolsó részben

A tudományos megfigyelések egyébként azt mutatják, hogy az átállási folyamat negyedik és nyolcadik napján szokott bekövetkezni egy koncentrációs mélypont, márpedig ez a meccs épp az érkezést követő negyedik napra esett – igaz, Kemény Dénes a mérkőzés után egy szóval sem említette ezt a problémát, sokkal inkább a védelmi hibákra helyezte a hangsúlyt, továbbá az előnyök ménkű rossz kihasználására. A meccsen egyedüliként remeklő csapatkapitány, Benedek Tibor is amondó volt, hogy "rosszul lőttük a fórokat, ezért veszítettünk".
Voltaképpen a játékvezetésre sem lehetett panasz, bár Kemény a mérkőzés előtt felhívta a csapat figyelmét arra, hogy gyaníthatóan lesznek idegesítő pillanatok, az első öt perc botrányos egyoldalúságát – négy kontra ellenünk, három emberelőny ott – később igencsak kiegyensúlyozott bíráskodás váltotta fel. Noha az elején a síppal támogatott jenkik kihasználták a lehetőséget (3–0), a negyed végéig ledolgoztuk hátrányunkat (Benedek villant kétszer, majd Steinmetz Ádám rakott be egy lepattanót), sőt Kiss Gergő akár a vezetést is megszerezhette volna. A második részben megint akadt néhány feledhető pillanat, 7–4-nél a kettős fór sem volt elég, átellenben szerencsére a léc hárított, így a félidő előtti utolsó előnyből Benedek látótávolságon belülre hozta válogatottunkat (7–5).

Ahhoz képest, hogy a harmadik kilenc perc sem indult túl fényesen (Biros büntetőt hibázott – azért olvassák el keretes írásunkat), a Gergely helyére beküldött Szécsi zárórát tartott, elöl pedig lassan beindult a gépezet. Benedek újabb előnygólját Madaras remek megúszása követte, majd fél perccel a befejezés előtt egy amerikai kontrafault után Steinmetz Ádám is betalált, így 8–7-re mi vezettünk.
A záró rész első három percében még tartott a Szécsi-varázs, ekkor kellett volna kettőre növelni az előnyt, s akkor talán megroppannak lelkileg a házigazdák – ehelyett Bailey kisvártatva a kapunak háttal állva húzott egy gólt öt méterről.

Eztán Biros lőtt egy fantasztikusan nagy gólt (sikerült a zóna feltörése), több pozitívum azonban nem maradt a meccsben. Szécsi elnézte Azevedo nem túl acélos távoliját, Kásás elbaltázta az előnyünket, a meccs legjobbja, Bailey ugyanakkor a túloldalon közelről bepofozta a feladott labdát. Eztán már nem akadt kecsegtető támadásunk, a találkozó végére pedig Powers tett pontot 40 másodperccel a befejezés előtt, midőn messziről megint meglepte Szécsit. Kár: bár kapusunk 12 percig remekül őrizte a hálót, az utolsó 2:50-et alighanem gyorsan elfelejtené. Persze nem elsősorban rajta múlott: a többiek támadásban elég gyengék voltak, az első hatból négy előnyt használtak ki, a következő nyolcból viszont csak egyet.
Magyar idő szerint csütörtök hajnali négykor jön a második meccs: ha meg akarjuk őrizni az első helyünket, többet már nem hibázhatunk.

---- Rengeteg pozitívummal szolgált ez a mérkőzés. Persze miközben tudjuk, mit csinálunk jól, azzal is tisztában vagyunk, min kell még javítanunk.
Ratko Rudics az amerikai válogatott szövetségi kapitánya

Nem sikerült az elszántságot jó egyéni teljesítményekkel párosítanunk. Úgy érzem, több játékos fásult a sok meccstől, néhányan meg tán túlzottan is feszültek a huszonegyedikei csapathirdetés miatt.
Kemény Dénes a magyar válogatott szövetségi kapitánya ---- Amint azt megszokhattuk, a FINA égisze alatt zajló eseményeken mindig akad valami, ami a közröhej kategóriája. A tavalyi Világliga-döntő alkalmával az edzők azt kérték a nemzetközi szövetségtől, hogy az olimpiai felkészülés jegyében legyenek 4x7 percesek a VL-meccsek is, ám ebbe a FINA nagyurai nem mentek bele. Cserébe annyit ajánlottak, hogy 13 helyett 14 játékos szerepeltethető az összecsapásokon. Eztán megjött Gianni Lonzi az első budapesti meccsre, és közölte, 13 pólós nevezhető. Így tizenhárman játszottunk a jugók ellen. Az amerikaiakkal vívott partik delegátusa a görög Diathesszopulosz volt, aki kijelentette: "persze hogy tizennégy név írható be." S lőn. Belgrád, John Whitehouse, a FINA pólóbizottság második embere a technikai értekezleten: "Budapesten volt némi félreértés: tizenhárom játékos játszhat". Aha.
Ja, Whitehouse külön kiemelte: "a mérkőzésen a büntetőt négy méterről kell elvégezni, mint rendesen, csak az esetleges döntetlent követő ráadásban lövik öt méterről". Na. Ehhez képest hétfőn kaptunk egy büntetőt, Legare, a kanadai játékvezető pedig visszarendelte Birost öt méterre. Hiába magyaráztak neki, onnan lövette a "négyest" – persze, ettől még nem kellett volna a kapusba verni a labdát. Igaz, a delegátus is szólhatott volna. A máskor gumilabdaként pattogó Gianni Lonzi azonban csak ült. Érthető, hogy a 2008-as olimpián miért jelölte a programbizottság a vízilabdát az ellenőrzendő sportágak közé.