Mindenki nevet a meccs végén

Mintha egy Vasas-Eger meccs lett volna a nem is olyan régmúltból. A lelkes, ám a pesti nagyok által tehetségeitől megszabadított vendéggárda a tisztes eredmény reményében küzd az előző napi Domino-meccstől fáradt, s emiatt magából csupán a szükséges mennyiséget kipréselő angyalföldiekkel.
Holott…
Holott a sztárjai nagy részétől megváló angyalföldiek a bajnoktól elszenvedett vereség után még hazai medencében sem tűntek igazán esélyesnek az erőtől duzzadó egriek ellen, akik az ősszel is elég simán eltángálták őket (legalábbis a bajnokságban).
Ehhez képest…
Amikor Weszelovszky az első emberelőnyt a blokkba törölte, nyilván sem neki, sem társainak nem fordult meg a fejében, hogy az efféle alkalmakat illene jobban megbecsülni, mert még a harmadik negyedben is az lesz a tét, képesek lesznek-e egyetlen megveszekedett gólt összegereblyézni a Komjádiban.
Merthogy a meccs menete eztán meglehetősen szikár mederben zajlott: a vendégek kihagyogatták a fórjaikat, az angyalföldiek pedig diszkréten lődözgették az akciógólokat. Az Eger mutatója 3/0 volt a második játékrész közepén, a Vasas ugyanakkor Mátyás és Steinmetz Barna átlövésével, továbbá Steinmetz Ádám centerezésével 3-0-ra vezetett. Anélkül, hogy egyszer is emberelőnybe került volna.

Ennél persze még beszédesebb adatot is említhetnénk. Midőn a Vasas már 6-0-val vágtázott, átellenben Németh Zsoltnál vigyorból vagy tízet, igéző szemmel kísért röhögésből legalább hatot számolhattunk össze - védése viszont addig ha egy volt összesen, és az sem tartozott a bravúr kategóriájába. Triviális hasonlattal élve, egy hat napja döglött orrszarvúban több élet volt, mint a vendégek támadásaiban. Steinmetzék zónája tökéletesen szűrt, igaz, magát a szűrőt nem igazán fenyegette az átszakadás veszélye, elvégre az ellen akcióiban kevés volt az elképzelés, idővel egyre fogyott az elszántság, s a második félidő elejére vészesen megrozsdásodott a vasakarat. Fölé-mellé szálló lövések, pontatlan passzok - továbbá az a sötét fellegként mind fenyegetőbben rájuk boruló kérdés: fogunk mi még ma egyáltalán gólt lőni?
Eközben a rendkívül szervezetten, s igen pontosan, a lehető leghatékonyabban vízilabdázó Vasas ha nem is szárnyalt, de fontolva, s igen határozottan haladt: az ifjú Kállay kettősével már öttel vezetett, később pedig, amikor Kiss elúszott Szécsi kidobása mellett, még Kelemen is visszafordult egy gól erejéig - pedig őt általában akkor küldik be, amikor az ászoknak egy kicsit fújniuk kell a parton.
Hanem 20 perc és 47 másodperc elteltével rendkívüli eseménynek lehettünk szemtanúi (ha nem szombat lett volna, még tán a tőzsdeindexre is hatást gyakorol): Czigány labdája utat talált a hálóba, a hetedik fór alkalmával, avagy… Gólt lőtt az Eger.

Igaz, fél perc múlva Gerendás lemondóan nevetett egy reklámtáblára támaszkodva: a Szécsiről kipattanó labdáért Steinmetz Ádám nyúlt a víz alól, és besimította a Vasas hetedik gólját is. Ez már csak egy ilyen nap volt: itt minden, ott semmi.
A záró részben nagyszabású kozmetikázás zajlott. Némethen látszott, nem tudott ritmusba jönni, hiszen az első három negyedben nem találkozott a labdával. Ez utóbbi megállapítás a befejező részben is megállta a helyét, más kérdés, hogy ekkor már eltalálták a kaput Weszelovszkyék, mindazonáltal Vindisch két elsőrangú lövése pompás gólokat eredményezett a másik oldalon, így maradt négy az előnyből.
Mint néhány évvel ezelőtt… A fővárosi sztárcsapat lelazsálja az utolsó negyedet, amit vetélytársa kihasznál.
Holott tudjuk, messze nem erről volt szó.

Gondolta volna, hogy izgalommentesen alakul a meccs?
Földi László:
Nem baj, ha néha akadnak ilyen meccseink is, elvégre izgalmakból kijutott nekünk bőven a múltban. Az Eger ellen természetesen senki sem készülhet úgy, hogy ez lesz a mérkőzés képe - hogy végül is ez lett, ahhoz az kellett, hogy sokkal jobban, sokkal fegyelmezettebben védekezzünk, s persze az is, hogy ellenfelünk sokat hibázzon.

A végén már kínjában nevetett?
Gerendás György:
Mi mást tehettem volna? Minden csapat életében van egy mélypont, nekünk, remélem, ez a mai meccs volt az. Nem baj, hogy január végén jött el ez a pillanat - bár ha ironizálni akarnék, mondhatnám, elégedett vagyok, hiszen nyolcszor lőttünk kapura, s abból öt gól született…