Második helyen végzett a madridi vb-selejtezőn a Faragó Tamás által irányított, olimpiai hatodik helyezett magyar női vízilabda-válogatott, amely ezzel megváltotta a repülőjegyét a montreali világbajnokságra. A csapat a tornán négy mérkőzését megnyerte és egyet, az utolsót, a döntőt a hollandokkal szemben elveszítette. A látottak értékelésére, a hazafelé "félúton" tartó, a csapatot éppen a madridi repülőtér felé szállító buszon utazó Faragó Tamást kértük fel.
- A tornán elsődleges célunk a világbajnoki részvétel megszerzése volt - kezdi a szövetségi kapitány -, hiszen az eredmény-centrikusság a női vízilabdában is egyre erőteljesebben jelentkezik. Csapatunk számára persze ezen kívül feladat volt az athéni olimpián szerzett "sebek" nyalogatása:
A kapitány feledtetni szeretné az olimpiai hatodik helyet (fotó: Németh Ferenc)
feledtetni a vártnál ott gyengébbre sikerült szereplést. Mindkét cél az egész hazai szakág számára rendkívül fontos. A madridi torna szakmai tanulsága az volt, hogy a mezőny egyre inkább erősödik. A középmezőny tagjai egyre közelebb kerülnek az élcsoportban lévőkhöz. Gondolok itt most elsősorban a négy, kvótát szerzett válogatottra.
- Ahhoz képest, hogy Athénba éremért, titkon aranyért utaztunk, nem adtuk túlságosan is le a mércét?
A magyar csapat holtversenyben legeredményesebbje a tornán hatgólos Drávucz Rita (kék sapkában) lett (fotó: Megyesi Bálint)
- Az olimpián és azt követően is megváltoztak kissé az erőviszonyok, és benne megváltozott a mi csapatunk helyzete is. Amíg az olimpián teljesen reális sanszunk volt a négybe kerülni, addig ez a vb-n már bravúr lenne tőlünk. Nem előre lefutott a dolog, nem azt mondom, hogy lehetetlen, de a középmezőny egyik veretes tagjaként nekünk több bravúrra, koncentrációra, szerencsére lenne szükség ehhez, mint a nálunk pillanatnyilag előrébb tartó csapatoknak. Nem szakadtunk le tőlük, belátható távolságban maradtak, csak az esélyek változtak meg egy kicsit az elmúlt időszakban. Ám ez nem jelenti azt, hogy az igényeinkből lejjebb adnánk és a továbbiakban ne szeretnénk megnyerni minden mérkőzésünket és ne szeretnénk minden tornán az élen végezni, ahol elindulunk.
Faragó Tamás már látja a kivezető utat (fotó: Németh Ferenc)
- Változott valami a magyar csapatnál az olimpia óta? Akár taktikailag, akár mentálisan? Utóbbival kapcsolatban Athénban többször is kritikusan fogalmazott, hiszen az adott esetben negatív hatást fejtett ki a taktikára, a játékra is. - Azért ennek a tornának az atmoszféráját nem lehet összehasonlítani egy olimpiaival vagy éppen világbajnokival. Így mentálisan, pszichésen itt nem igazán lehet felkészülni az igazán nagy feladatokra, ez csak egy lépcsőfok. Szerettünk volna a kor szellemének megfelelően taktikai változtatásokat eszközölni, gyakoroltunk, készültünk, de élesben még nem sok mindent láthattam viszont a lányoktól. Ehhez azonban tudni kell, hogy a lehetőségeink ezúttal nem voltak teljesen optimálisak: az Olaszországban légióskodókkal összesen három napot tudtunk együtt készülni a vb-selejtező előtt. Akadnak a keretben még rajtuk kívül fiatalabbak, akik a válogatottban most próbálják meg átvenni a stafétabotot, így nagy csodát nem is vártam tőlük.
A góllövőlista: 1-2. Daniëlle de Bruijn (holland) és Blanca Gil (spanyol) 12-12 3. Jennifer Pareja (spanyol) 11 8-14. Pelle Anikó, Drávucz Rita 6-6 21-27. Györe Anett 4 28-31. Stieber Mercedes 3 32-42. Tóth I Andrea, Tomaskovics Eszter, Benkõ Tímea 2-2 43-50. Kisteleki Dóra, Szremko Krisztina, Valkay Ágnes 1-1
- A világbajnokságig hátralévő időszakban milyen közös teendők várnak a szövetségi kapitányra és a csapatára? - A taktikai repertoárunkat tovább kell csiszolni, egyben bővíteni, ahogy azt a modern női vízilabdázás megkívánja. Ezen kívül keressük az újabb nyerő típusú játékosokat, hiszen rájuk mindig szükség van. A szövetségnek köszönhetően ideális vb-felkészülés elé nézünk, így kizárólag rajtunk múlik, mit és mennyit profitálunk belőle a világbajnokságon.