Nem tudta megvédeni bajnoki címét a férfi vízilabda Euroligában a Domino-BHSE, miután a ma esti döntőben, Nápolyban hosszabbítás után 9-8-as vereséget szenvedett a házigazda olasz Lottomatica Posillipo együttesétől. A nápolyi együttesnek ez volt a harmadik aranyérme a legrangosabb európai kupasorozatban (korábban kétszer megnyerte az Euroliga elődjét, a Bajnokok Ligáját).
Hiába a horvát-magyar barátság, Ratko Stritofot nem zártuk a szívünkbe szombat este (fotók: Reuters)
Hiába a horvát-magyar barátság, Ratko Stritofot nem zártuk a szívünkbe szombat este (fotók: Reuters)
Remekül kezdődött a mérkőzés magyar bajnokcsapat és Euroliga-címvédő Domino-BHSE számára, hiszen előbb Molnár Tamás szerzett klasszikus centergólt (gyönyőrű ejtés volt), majd a mérkőzést "természetesen" lázasan is vállaló Biros Péter használta ki az első Honvéd-emberelőnyt, és máris 2-0-ra vezettek Kovács István tanítványai.
A Posillipo azonban nem az a csapat - különösen hazai pályán nem az -, amelyiket ilyen könnyen zavarba lehet hozni, és ez gyorsan bebizonyosodott: előbb a veterán, 33 éves Carlo Silipo szépített az első olasz emberelőnyből, majd Mauricio Felugo egalizált kettős emberelőnyben.
De ha már a veterán Silipót említettük, akkor nem szabad elfeledkeznünk a 32 éves Benedek Tiborról sem, aki azután, hogy pénteken a Jug Dubrovnik ellen egymaga négyet vállalt a Domino tíz találatából, most is beköszönt: két perccel a negyed vége előtt két ember között felkapta a labdát a vízről, majd azonmód a jobb felsőbe vágta, és máris vezettek megint a magyarok (2-3).
A gigászi csata folytatódott, és a pokoli hangulatot teremtő nápolyi szurkolóhad támogatását élvező Posillipo Francesco Postiglione bombagóljával ismét utolérte ellenfelét (3-3).
Francesco Postiglione két gólt lőtt a Dominónak
A második negyed második percében lélektanilag rendkívül fontos esemény történt, amikor Gergely István hosszú karjaival kivédte Carlo Silipo négyméteresét. Aranyat ért ez, de különösen akkor lett volna nagyon hasznos, ha a Domino kihasználta volna az emberelőnyt a következő támadásból, azonban a kapufa nem így akarta.
Van ilyen, mondhattuk ekkor, az azonban már kissé bosszantó volt, hogy a következő létszámfórt sem sikerült gólra váltani. Még szerencse, hogy az olaszok egymás után küldték Gergely kapuja felé a pontatlan lövéseket. Már hat perc is eltelt a második hét percből, és még mindig nem született gól, ami az első felvonás percenkénti átlagához képest komoly visszaesést jelentett. De hát kit érdekelt ez már akkor, amikor Benedek erős balja másodszor is villant, és az ötödik emberelőnyünkből másodszor született gól (3-4).
Naná, hogy húsz másodperccel a vége előtt kaptak egy emberelőnyt az olaszok is, azonban Silipo lövésére megint olyan pazarul nyúlt ki Gergely, hogy a kezéről a játéktéren túlra pattant a labda, a sarokdobás után pedig másra már nem volt idő. A negyedik hazai fór maradt kihasználatlanul, és 1-0-ra megnyerte a negyedet a Domino.
Gergely István és társai ezúttal nem örülhettek a mérkőzés végén
A harmadik negyed harmadik percében Paján Viktor növelhette volna ismét kétgólosra az előnyt, ám annak ellenére, hogy teljesen üresen maradt, és tisztán lőhetett öt méterről, a kapus karjai közé küldte a labdát. Aztén ő volt az, akit kiállítottak, de a nápolyiak képtelenek voltak eljuttatni a labdát Gergely kapujáig, mert mindig akadt egy blokkoló kéz.
Ami Pajánnak nem sikerült, az sikerült Szívós Mártonnak akkor, amikor már csak egy perc volt hátra a harmadik negyedből, sőt Szívós a nehezebb feladatot is jobban oldotta meg, hiszen a bal szélről, a blokkoló bekkek és a kapus keze között is bepréselte a labdát a jobb sarokba. Újabb kihagyott Posillipo emberelőnnyel zárult ez a periódus, amelyet megintcsak 1-0-ra nyert meg a Domino-BHSE. Jól állt a szénánk, annál is inkább, mivel az olaszokon sokszor a bizonytalanság, a tanácstalanság jeleit lehetett észrevenni. Nem csoda, hisz negyedórája nem lőttek gólt.
Aztán poraiból mégis feltámadni látszott a talján társulat, akiknek Borisz Zlokovics adta vissza a reményt, miután pazar gólt szerzett centerből (4-5). Na de amikor egy csapatnak olyan szélsői vannak, mint Szívós Márton…
Az ifjú Honvéd-játékos létszámfölényben pókhálózta ki megint a jobb felső sarkot (4-6), ám nem késett soká az olasz válasz: Postiglione emberelőnyben egy remekül kijátszott akció végén húzta a labdát "kapásból" a kapuba (5-6).
Megúszott egy újabb emberhátrányt a Posillipo, majd Fabio Bencivenga húzott a kapufára egy átadást. Azonban az olaszok egyenlíteni tudtak, mert kevesebb két és fél perccel a vége előtt Luigi Di Costanzo ballal iszonyú erővel varrta be a labdát a jobb felsőbe (6-6). Utoljára az első negyed végén volt egyenlő az állás, de szerencsére nem sokáig maradt így. Mert igaz, hogy Kiss Gergely előbb elrontott egy lövést előnyben, utána azonban olyan erővel vágta be, hogy a felső léc talán meg is reccsent belé, amikor "továbbpasszolta" a labdát a gólvonal mögé.
Fél perc volt hátra, amikor újra emberelőnybe kerültek az olaszok, és persze időt is kértek, hiszen ez volt az utolsó lehetőségük. Ki más vállalta volna el, mint Carlo Silipo, aki - A fene vinné el a dolgát! - lehetetlen szögből, a bal szélről valahogyan bepréselte az olaszok egyenlítő találatát a kapuba. Hat másodperccel a játékidő lejárta előtt! Hosszabbítás következett, a szabályok szerint kétszer három perc.
A vesztes finálé után Kvács István vigasztalta a fiatal Szívós Mártont
A ráadás elején megint kiküldték Molnárt, Gergely pedig nem ért oda Di Costanzo lövésére, így a mérkőzés során először megszerezte a vezetést a Posillipo (8-7). Na, nem sokáig volt így, mert Szívós Marci ezen az estén nagy bátorsággal és önbizalommal töltekezett fel, és ennek akkor is tanújelét adta, amikor lemásolta Di Costanzo alakítását, csak a másik szélről (8-8). Aztán neki köszönhette a Domino azt is, hogy újra emberfórban adogathatott, hiszen kiállították róla Di Costanzót, azonban ez az előnyünk kimaradt. Ezzel gyakorlatilag le is telt a hosszabbítás első félideje, és nem kerültünk közelebb a megoldáshoz.
Hrisztosz Afrudakisz elhozta a labdát Biros elől az újabb ráúszásnál, aztán az első támadásnál kizavarták Fodor Rajmundot, ám Afrudakisz suhintását Gergely kivédte. Kivédekezték a magyar támadást a taljánok, aztán Felugo bámulatos színészi alakítását díjazták a bírók Fodor büntetésével, és Ratko Stritof, a horvát bombázó egészen lehetetlen szögből újra az olaszokat juttatta előnyhöz (9-8). Ez már nagyon meleg volt a Domino szempontjából, hiszen ekkor már csak alig több mint egy perc volt hátra.
Emberelőny kellett volna, de nem sikerült kiharcolni, sőt Fabio Violetti kivédte Molnár svédcsavarját, és ezzel a nápolyiak gyakorlatilag révbe értek. Sajnos megtörtént a trónfosztás: az Euroliga 2005-ös győztese a Lottomatica Posillipo Napoli együttese lett, a Domino-BHSE ezüstérmet szerzett.
A harmadik helyet a szintén olasz Pro Recco szerezte meg, miután 11-7-re győzött a bronzmérkőzésen a Jug Dubrovnik ellen. ---- Legutóbb a Posillipónak sikerült egymás után kétszer megnyernie a legnívósabb férfi kupasorozatot (még a Bajnokok Ligáját), 1997-ben és 1998-ban diadalmaskodott a nápolyi gárda - az utóbbi évben Kiss Gergellyel és Kásás Tamással a soraiban. No meg Giuseppe (avagy Pino) Porzióval, aki amúgy minden lehetséges serleget begyűjtött játékosként, trénerkedett, majd 2003-ban leült a Posillipo kispadjára szakvezetőnek. Mindjárt el is halászta együttesével a scudettót, s most azon tüsténkedett, hogy a címvédő Domino ne duplázzon az Euroligában. Sajnos sikerrel…
"Nevetséges az egész, az, hogy a hosszabbítás második felében kétszer kerültünk hátrányba, míg ők egyszer sem, és még kontrát is ítéltek ellenünk. Minősíthetetlen volt a bíráskodás, ha így haladunk, a vízilabda halott sportág lesz" - hangoztak Szívós Mártos súlyos szavai.
"Elismerem, követtünk el hibákat, de én még ilyet nem láttam, hogy hosszabbításban valaki támadásban kerül hátrányba. úgy nehéz, hogy minket gyilkolnak, és nem kapunk semmit, őket meg könnyen megajándékozzák. Ebből is okolnunk kell, és meg kell tanulnunk csodát tenni" - így Kiss Gergely, aki megtapsolta a végén a zsűriasztalnál ülőket és a bírókat. ---- A 3. helyért PRO RECCO (olasz) - JUG DUBROVNIK (horvát) 11-7 (3-2, 4-1, 2-1, 2-3) Nápoly, 1800 néző. V: Tulga (török), Margeta (szlovén) RECCO: TEMPESTI - Mistrangelo, VUJASZINOVICS 3, A. CALCATERRA 3, Ikodinovics, Szavics 1, MADARAS 3. Cs: Deserti, Bettini, Mannai 1. Edző: Paolo De Crescenzo DUBROVNIK: Volarevic - Fatovic 2, Komadina, Smodlaka, Boskovic, Krzic 1, Markovic. Cs: Racunica, BUSLJE 2, KARAC 2, Dobud. Edző: Emil Nikolic Gól - emberelőnyből: 6/4, ill. 8/4
Az elődöntő két vesztese közül a hosszabbításban alulmaradó Dubrovnik sokat vesztett a tartásából, így a jól kezdő, lazán játszó Recco ellen nem volt esélye. Vujaszinovics és Calcaterra találataival húzott el 5-2-re az olasz együttes, Madaras és ugyancsak Calcaterra villanásával pedig 10-4 is állt az eredményjelzőn. A magyar válogatott balkezese mindhárom találatát előnyben szerezte, mindannyiszor halálbiztosan értékesítette a fórt.