Szirányi spanyolként jön a Vodafone-kupára

– Várta a múlt vasárnapi meccset?
– Igen, és ez azért is volt ideális, mert nem tétmeccsen találkoztunk egymással.

– Milyen érzések kavarogtak önben?
– Az elején érdekes volt, főleg a parton. Amikor az ember a vízben van, akkor már nincs ideje azon gondolkodni, hogy épp a magyarok ellen játszik. Jóval érdekesebb lenne egy éles szituáció, mondjuk egy világverseny elődöntője, egy ki-ki meccs.

– Nehéz volt a döntés az országváltásról?
– Az volt a legnagyobb visszatartó erő, hogy elképzeltem, milyen lenne a magyarok ellen játszani. A szerbek, az olaszok vagy bármilyen csapat ellen ez nem problematikus, a magyar válogatottal már igen, főleg hogy az a generáció szerepel, amellyel én elkezdtem otthon vízilabdázni.

– Végül mégis a spanyolok mellett döntött.
– Nem volt más választásom. Amikor megkerestek, az volt a benyomásom, hogy vagy spanyol válogatott leszek, vagy nem tudok világversenyen részt venni. Döntenem kellett, hogy szembekerülhetek a magyarokkal, vagy lemondok a nagy tornákról.

– Mikor keresték meg először a spanyolok?
– Ha jól emlékszem, két évvel ezelőtt, a bajnoki elődöntő után. Akkor már benne volt a levegőben, olyanok kérdezték, hogy mikor leszek spanyol válogatott, akikkel nem is voltam napi kapcsolatban... Kértem kis gondolkodási időt, több emberrel is beszéltem pólós berkekben és a családdal is, majd igent mondtam.

– Ennyire nagy motivációt jelent egy világverseny?
– Mindenkinek, aki elkezd sportolni, az az álma, hogy a legmagasabb szinten méresse meg magát. Minden pilóta a Formula–1-ben szeretne vezetni, játékosként engem az motivál, hogy a legmagasabb szintre eljussak.

– Itthonról – akár a kapitány, akár a szövetség – nem is keresték?
– Amikor a döntést meghoztam, nem volt érdeklődés irántam. Az Universiade-csapatba és a keretedzésekre sem hívtak. Úgy éreztem, hogy csak Spanyolországgal lehetek válogatott.

– Nem tart attól, hogy a Vodafone-kupán negatívan fogadják a drukkerek?
– Nem félek különösebben, szerintem meg fogják érteni ők is. Azt szeretném, ha magyarként büszkék lennének rám, hiszen magyarként játszom a spanyoloknál.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN.