Három a Dala – családi portré a Hungaroringtől a Hajós Alfréd uszodáig és a Tatabánya pályájáig

1. FEJEZET
AMELYBŐL KIDERÜL, KÓSTOLTA-E MAX VERSTAPPEN A MAGYAR RÉTEST

– Mi az igazán jó rétes titka?
Dala Döme: A minél több töltelék. A Hetes Rétes – ez a márkanevünk – különlegessége, hogy kilencven százalék tölteléket tartalmaz, s csak tíz százalék a roppanós tészta.
Dala Samu: Ennek a tetejére jön egy leheletnyi porcukor. A legfontosabb persze a minőségi alapanyag.

– Kinek melyik a kedvence?
Dala Döme: A túrós-csokis.
Dala Tamás: Nekem a klasszikus meggyes-mákos.
Dala Samu: A hagyományos ízek mellett huszonegyféle különleges tölteléket kínálunk. Én a túrós-epresre voksolok.

– Honnan az ötlet, hogy két, pályafutása elején járó sportoló vállalkozásba kezdjen?
Dala Tamás: Tatabányai gyerekkori barátom, Takács Antal annak idején hobbiból vágott bele a réteskészítésbe, és nagyon sikeres lett. Az ő példáján felbuzdulva ajánlottam a fiúknak, érdemes lenne nekik is kipróbálni.
Dala Döme: Egy éve indult el érdemben a munka. Manapság nem könnyű vállalkozásba kezdeni, de eddig kedvezők a tapasztalataink.
Dala Samu: Szezonális jelleggel a Római- parton nyitottunk, most keresünk egy fix helyet, ahol nyereségesen működhetünk.

– A bulvársajtó is felkapta a hírt, amikor a tavalyi mogyoródi Formula–1-es futamra kitelepültek, hiszen az árusításban közreműködött édesanyjuk, a korábbi szupermodell Rábaközi Andrea is. Hogyan sikerült bejutni a Hungaroringre?
Dala Döme: Először a Nemzeti Vágtán jelentünk meg, ezt követően keresett meg az F1 cateringpartnere, amely a vágtán is jelen volt. Ők évente mutatnak meg valamilyen hungarikumot
a mogyoródi paddockban, s tavaly a rétesre esett a választásuk; ennek köszönhetően kerültünk képbe. Elégedettek lehettek a kínálatunkkal, mert az idei futamon is számítanak ránk.

– Volt a vevők között sztárpilóta is?
Dala Samu: Vendégünk volt Max Verstappen, és járt nálunk Lewis Hamilton testőre is. Hogy az angol versenyzőnek vásárolt-e, vagy maga ette meg a rétest útközben, nem derült ki. Az előkészületek során Döme is rengeteget dolgozott, de a futam idején az egyetemi világjátékokon szerepelt, így a kiszolgálásban én segédkeztem anyukánknak. Hajnali négy körül keltünk és sütöttük a rétest, hogy minden nap friss rudakat szolgálhassunk fel.

– Tamás legendás története, hogy az európai Szuperkupa megnyerésének első évfordulóján tortát vittek az akkori újpesti klubvezetőségnek…
Dala Tamás:…gy szál gyertyával a tetején, jelezve: egy esztendeje várunk a trófea megnyeréséért beígért prémiumra…

– Azóta átéltünk Covid-járványt, háborús inflációt. Ez is motiválta a vállalkozás elindítását?
Dala Döme: Ettől függetlenül jött az ötlet, de valóban nem árt, ha az ember több lábon áll.
Dala Tamás: Két fiatal sportolóról van szó, remélhetően még jó néhány év van a pályafutásukból, de azért Döme közben diplomát szerzett, Samu pedig ősszel kezdte el az egyetemi tanulmányait. Nem baj, ha nem akkor kezdi tervezgetni a jövőjét egy játékos, amikor lezárul a karrierje. A pályafutásom vége felé én is dolgoztam a bátyám cégében. Amikor pedig megboldogult Csapó „Dudi” szólt, hogy igazgatót keresnek a Nemzeti Sportközpontok uszodái élére, elkezdtem feltérképezni, mit is takar egy ilyen megbízatás.

– Ön főiskolát végzett. A diplomaszerzést elvárta a fiúktól is?
Dala Tamás: Nem volt szülői nyomás, ők maguktól felmérték, hogy enélkül a mai világban nehéz érvényesülni. Amikor én voltam fiatal, érettségivel vagy szakiskolai papírral is lehetett érvényesülni, most más időket élünk.

– Segítik-e az egyetemek az élsportolókat?
Dala Döme: A Műszakin végeztem közgazdászként. Voltak nehéz periódusok, de nekem világéletemben fontos volt, hogy a sport mellett az iskolában is jól teljesítsek. Reál beállítottságú vagyok, a matek állt legközelebb a szívemhez, innen a szakválasztás. Az első félév után egyéni tanrendet igényeltem és meg is kaptam. Más kérdés, hogy akadtak rugalmasabb oktatók és kevésbé rugalmasak is…
Dala Samu: Múlt ősszel kezdtem el a Budapesti Gazdasági Egyetemet kereskedelmi és marketing szakon. Az első félévemet sikeresen lezártam, és eddig csupa jó tapasztalatom van, segítőkészek az oktatók. Nálunk is kérhető egyéni tanrend, és a második félévre újra kérelmezem is.

2. FEJEZET
AMELYBŐL KIDERÜL, BE LEHET-E MÁSZNI A TETŐN ÁT A KOMJÁDIBA

– Tamás pólós pályafutása nincs híján jeles sikereknek, de lehet-e teljes egy magyar vízilabdázó eredménylistája olimpiai arany nélkül?
Dala Tamás: Nekem ennyi jutott, ám erre is büszke vagyok. Az atlantai olimpiára aranyesélyesként utaztunk el, jó is volt a csapat, az elődöntőben azonban a spanyolok ellen elbotlottunk. Öt-hármas vezetés után kaptunk ki hét-hatra, aztán az olaszok elleni bronzmeccset is elvesztettük. Kár tagadni, ez seb marad életem végéig. Ha bejövök a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodába, ahol az irodám van, és balra nézek, tucatnyi Európa-bajnokot látok, ha jobbra, ugyanennyi világbajnokot, egyenesen előre nézve meg hasonló számú olimpiai bajnokot, némelyeknek több aranyuk is van. Így különösen fájó emlék az olimpiai negyedik hely. De ki tudja, merre visz a sors, ha 1996-ban megnyerjük a játékokat? Lehet, akkor 2002-ben nem kerülök a jelenlegi munkakörömbe, ami számos sikerélménnyel ajándékozott meg.

– A spanyolok lennének a Dalák mumusai?
Dala Döme: Annyiban kétségkívül, hogy a máltai U17-es Európa-bajnokságon mi is a spanyoloktól kaptunk ki az elődöntőben, ahogy egy évvel később az U18-as világbajnokságon Szombathelyen is – szerencsére mindkét bronzmeccset megnyertük, így nem maradtunk érem nélkül.

– A Vasas ob I-es csapatának tagjaként miként látja: huszonhárom évesen hol tart a pólós karrierje?
Dala Döme: Az utánpótlásban eltöltött időszakra nem lehet panaszom, a korosztályos válogatottakkal az eredmények is jöttek. Csak tizenhat voltam, amikor az UVSE-ben bemutatkozhattam az ob I-ben, s azóta két topcsapatban pólózhattam: előbb az OSC-ben, múlt nyár óta pedig a Vasasban. Az ősszel Varga Zsolt szövetségi kapitány meghívott a felnőttválogatott bő keretének gyakorlására. Sokat jelentett volna, ha az Európa-bajnoki felkészülésen is részt vehetek, hiszen a horvátországi kontinensviadalon megfiatalított együttes vesz részt. Keményen dolgozom tovább, szeretnék előbbre és előbbre lépni.

– Az MLSZ nyilvántartásában Dala Samu neve mellett 351 meccs és – egészen imponáló módon – 355 gól szerepel.
Dala Samu: Azért ezt nem kell túlértékelni, javarészt az utánpótlásban szerzett gólokról van szó, bár az is igaz, hogy a helyzeteket be kellett lőni. A valódi teszt most következett volna az NB II-ben, a Budafok színeiben, ám 2023 nem az én évem volt: a január ötödikei edzésen elszakadt a jobb térdemben a keresztszalag, s ez a sérülés kilenc és fél hónapra leparancsolt a pályáról. Felépültem, és a tavasszal már az NB III-as Tatabányában igyekszem újra felépíteni magam.

– Atyai szemmel nézve merre tart a két fiú sportkarrierje?
Dala Tamás: Nekem a legfontosabb az volt, hogy tanuljanak, legyenek őszinte, becsületes srácok, és addig sportoljanak, amíg örömöt lelnek benne. Azt reméltem, hogy a sportpályafutásuk legalább tizennyolc éves korukig kitart – ez az óhajom teljesült. Döme úgy lett élvonalbeli pólós, hogy diplomát szerzett. A következő néhány év meghatározó lehet a karrierjében. Kemény Dénes óta a szövetségi kapitányok „fel-felfedeznek” egy-egy rutinos játékost is, de nyilván nem az a cél, hogy harmincéves kora körül verekedje be magát a válogatottba. Samu roppant balszerencsés volt, mert bár egy sérülés sohasem jöhet jókor, a legrosszabb pillanatban szakadt el a térdszalagja. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Hangody László és Gábor Antal személyében remek orvosok operálták, és a futballválogatott kiváló fizioterapeutája, Halmai Tamás irányította a rehabilitációját. Ennek során pluszizmok is felszaladtak rá, aminek még jó hasznát veheti.

– Dala Tamás azon vízilabdázók táborába tartozik, akik nemcsak szeretik a sportágukat, de kritikusak is vele. Korábban többször elmondta, az adott szabályrendszer mellett a póló nem elég vonzó a szurkolóknak, s éppúgy változásokat sürgetett, mint Faragó Tamás vagy éppen Csapó Gábor. Mozdult-e valamerre a sportág?
Dala Tamás: Állandó a változás. Faragóék idejében háromszor be kellett passzolni a labdát a centernek, aztán jött a kiállítás. Már a mi korszakunkban is más volt a játék, és egészen más manapság. Ennek ellenére van bőven teendő, hogy élvezhetőbbek legyenek a meccsek, mert miközben a válogatott telt házat vonz, a bajnoki meccsek egy részén, főleg az alsóházban, szerény az érdeklődés. Sokat dobna a póló vonzerején, ha megint lennének Újpest–Fradi rangadók, mert amikor még én játszottam, a két csapat meccsére a Komjádi tetején át másztak be a drukkerek. Igaz, a klubok megszervezték, hogy legyenek szurkolóik, a Megyeri úti és az Üllői úti futballmeccsekről busszal hozták át a nézőket. Persze uszodaigazgatóként már nem engedhetném meg, hogy háromezren zsúfolódjanak be a lelátókra, sőt a medencét is körbeállják. A katasztrófavédelem sem csukná be a szemét, hiszen a Komjádi ezerhétszáz nézőre lett hitelesítve.

– Nehéz közönségbarátnak minősíteni egy olyan bajnokságot, amelynek délben, sőt délelőtt is kezdődnek meccsei...
Dala Döme: Ahogyan apa is mondta, rengeteget változott az évek során a vízilabda, látványosan felgyorsult. Az más kérdés, hogy a szurkolókat mennyire vonzza. A Vasasnak lelkes drukkerei vannak, de tény, hogy a telt ház táblát csak a legfontosabb mérkőzések idején lehet esetleg kitenni az uszoda kapujára. Természetesen jó lenne több néző előtt játszani – jó kérdés, miképp kellene elindítani a változást.
Dala Tamás: Legyünk őszinték! Számtalanszor előfordul, hogy nem születik gól, és a csapatok percekig le s fel úszkálnak a medencében. Pályafutásom vége felé velem is előfordult, hogy untam nézni azokat a meccseinket, amelyeken nem lehettem a vízben. Aztán ott van a bíráskodás. A vízilabda-mérkőzés alakulását döntően befolyásolhatja a játékvezetés, viszont a laikusoknak fogalmuk sincs, mikor miért szól a síp. Utánpótláskorában Döme minden találkozóján ott voltam, így engem kérdezgettek a szülők, miért ez vagy az az ítélet született. Nem is tudtam a játékra figyelni, folyamatosan szabálymagyarázatot kellett tartanom. Látva, mennyire ki tudnak borulni egy-egy ítéleten, a legjobb edzők sem mindig képesek követni a bíráskodást.

– A póló nemzeti sportnak számít Magyarországon, a futball ellenben hosszú évtizedeken át a „bokszzsák” szerepét töltötte be: szidták, ütötték, vágták. Tapasztalható-e manapság, hogy a válogatott sikerei nyomán megváltozott a labdarúgást körülvevő légkör?
Dala Samu: Mi kissé távolabb vagyunk a reflektorfénytől, de azt azért érzékeljük, hogy sokat javult a futball presztízse. Imponáló, hogy a válogatott meccseire pillanatok alatt elkapkodják a belépőket, s ahogy hallom, hatalmas az érdeklődés az Európa-bajnokság jegyei iránt is azt követően, hogy Marco Rossi csapata veretlenül lett csoportelső a selejtezőben. A bajnoki rangadókra is sokan összegyűlnek, de azért még lehetne növelni a nézőszámot, és különösen érvényes ez a második vonalra, mert olykor csupán néhány százan ültek a nézőtéren.

– A Rossi-kultusz erősödik, ám Dömének is megadatott, hogy legendákkal dolgozzon: valamennyi eddigi felnőttedzője olimpiai bajnok volt.
Dala Döme: Ez valóban különleges szerencse. Az UVSE-nél Benedek Tibor, az OSC-nél Varga Dániel, most, a Vasasban Szlobodan Nikics az edzőm, és olimpiai bajnok a szövetségi kapitány, Varga Zsolt is. Mindegyiküktől lehet tanulni, de az én pályafutásomra a legnagyobb hatást a Mester, azaz Benedek Tibor gyakorolta. Az utolsó utánpótlás- és az első felnőttidényemben volt az edzőm, amiért hálás vagyok a sorsnak. Az ő jelenléte, személyisége, ahogy a fiatal, tizenhat-tizennyolc esztendős játékosaival foglalkozott, valamennyiünknek életre szóló ajándék. S nemcsak szakmailag gyarapodtunk, emberileg is példakép volt.

3. FEJEZET
AMELYBŐL KIDERÜL, EGÉSZSÉGES-E BELÜL ŐRLŐDNI

– A futballbajnokság őszi hajrájában feketén-fehéren kiderült, mit adott a kluboknak a stadionrekonstrukció. Amíg, mondjuk, Mezőkövesden a szakadó esőben is gond nélkül lehetett játszani, a korszerűsítésből egyelőre kimaradó Kecskeméten dagonyázássá alakultak át a mérkőzések. A Covid, majd a háborús infláció nehéz helyzetbe hozta a sportlétesítmények fenntartóit is, sokan féltek attól, hogy számos uszoda kapujára lakat kerül.
Dala Tamás: Egy létesítményt nem csak felépítenek, fenn is kell tartani. Bár a tervezés sem mindig könnyű, lásd a miniszterelnök úr nyilatkozatát, miszerint mégis nagyobb nézőterű Puskás Arénát kellett volna felhúzni... Az általam vezetett Nemzeti Úszó és Vízilabda Olimpiai Központhoz negyvenhat uszoda tartozik. A Duna Arénától Veszprémen, Kaposváron, Nyíregyházán át Debrecenig számos létesítménnyel gazdagodott az ország, közte harminchét tanuszodával. Ennyi létesítmény üzemeltetése nem két fillér, de a kormány stratégiai ágazatként kezeli a sportot, és ennek része az uszodák működtetése is. Ez már csak azért is kulcskérdés, mert elindult egy nagyszerű kezdeményezés, az Úszó Nemzet Program, ami remek alapot adhat a kistelepülésen élő gyerekeknek is, így a szülőknek nem kell rettegniük, ha csemetéjük víz közelébe téved.

– Igazgató úr szokott-e úszni?
Dala Tamás: Kötelező hetente négyszer vízbe mennem, ezt előírtam magamnak. Reggel korán itt vagyok a Hajósban, úszás után jön negyedóra tornatermi súlyzózás. De mielőtt elfelejtem: hozzánk tartozik a tatabányai multifunkciós csarnok is, ami egyrészt azért öröm, mert Tatabányán születtem, és én sohasem felejtem el, honnan indultam – azt szoktam mondani, ha kicsit erősebben kifújom az orrom, még mindig szénpor jön belőle –, másrészt pedig a létesítmény vezetője egy kézilabdás legenda, Marosi László.

– Egy pólósnak mi a kiegészítő sportja?
Dala Döme:  Észszerű keretek között – oda kell figyelnem, hogy ne sérüljek meg – kosarazom, teniszezem. Elsősorban azonban szaunázni szeretek, még ha ez nem is sport.
Dala Samu: A tenisz a fő kedvencem. Játszunk egymás ellen a testvéremmel, s mivel hasonló a tudásszintünk, kiegyenlített meccseket vívunk. Egészen addig, amíg a hangulat úgy nem alakul...

– Hogyan szokott alakulni?
Dala Döme: Nálam ez szervafüggő. Ha nem sikerülnek az adogatások, vagy nem megy a játék, azt intenzívebb reakciók kísérhetik. Samunál ez kevésbé fordul elő, bár szerintem az sem egészséges, ha valaki magában őrlődik.
Dala Samu: Döme viszont a pálya tartozékait őrli... Szoktunk dartsozni is, nem baj, ha két testvér között megvan a versenyszellem.

– A futballnak és a vízilabdának is fontos éve 2024. Mi várható az Eb-n és az olimpián?
Dala Tamás: Az utóbbi időben a labdarúgó-válogatott letette a névjegyét, van egy Szoboszlai Dominikunk és több topligás légiósunk. Szerintem mi lehetünk a torna meglepetéscsapata. Pólóban nyolc együttes harcolhat az érmekért, közülük bármelyik lehet első, de ötödik is. Sok múlik azon, kinek merre pattan majd a labda a kapufáról.
Dala Samu: Remélhetően elkerülik a sérülések a futballválogatottat, mert az utóbbi időben e téren nem volt szerencsénk. A csoportból továbbléphetünk, sőt annak függvényében, kivel kerülünk szembe, a nyolc közé is bejuthatunk. A vízilabdázók tavaly Fukuokában drámai csatában lettek világbajnokok és szereztek olimpiai kvótát; úgy tűnik, összeállt a társaság, reménykedem a minél jobb eredményben.
Dala Döme:  Nem vagyok naprakész a futballban, de azt tudom, hogy a kulcsembereink erős bajnokságokban szerepelnek. Én is elképzelhetőnek tartom a negyeddöntőbe kerülést. Párizsban apróságok dönthetnek el egy-egy meccset, mert a legjobbak játékereje közel azonos. Bízom a lehető legjobb magyar szereplésben.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. január 13-i lapszámában jelent meg.)