Férfi vízi: Magasan van a léc – Molnár Tamás az Eb-rendezésről

– Játékosként vagy sportigazgatóként nehezebb felkészülni egy világversenyre?
– Mindkettőnek megvannak a maga nehézségei, de játékosként talán egyszerűbb dolgom volt – mondta a háromszoros olimpiai bajnok Molnár Tamás, aki a januári, budapesti vízilabda Európa-bajnokság szervezőbizottságának tagja sportigazgatói minőségben. – Akkor megmondták, hogy mit kell csinálnom, tisztában voltam azzal, hogy mennyi ideig és milyen erőfeszítéseket kell tennem a siker érdekében. Szervezőként sok rajtam kívülálló tényezővel kell szembesülnöm, így nem mindig úgy haladnak a dolgok, ahogy azt elképzeltem, ez a legnagyobb különbség. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy a hagyományainknak megfelelően színvonalas Európa-bajnokságot tudunk rendezni.

– A január 12-i rajtig már egy hónap sincs hátra. Hogyan haladnak az előkészületekkel?
– Az összes szükséges lépést megtettük, minden elvégzendő feladat végére pont került. Január negyedikén birtokba vesszük a Duna Arénát, és elvégezzük a kellő átalakításokat. El kell még helyeznünk a dekorációt, ki kell építenünk többek között a ledfalakat és a közvetítőállásokat, de biztos vagyok benne, hogy erre elég lesz a rendelkezésünkre álló egy hét. Óriási segítséget jelent, hogy nem először rendezünk világversenyt, így megvan a kellő tapasztalatunk. Ezzel együtt nem rutinból akarunk megoldani semmit sem, mert az esemény rangja miatt nem csorbulhat sem a magyar vízilabda, sem a teljes magyar sport hírneve.

– Inspirációt vagy nyomást jelentenek a korábbi magas színvonalú rendezések?
– Inkább inspirációt, de tény, nagyon magasan van a léc, főleg ha a vízilabdából kitekintve a közelmúlt többi hazai rendezésű világversenyét is figyelembe vesszük. Minden téren nagy érdeklődésre számítunk, hiszen olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokság házigazdái leszünk, és szeretnénk mindenkinek emlékezetessé tenni az eseményt.

– Ezért a legtöbbet mégiscsak a magyar férfi- és női válogatott teheti. Mire számít a csapatoktól?
– Kimondhatjuk, hogy a kvótaszerzés az elvárás. Tudjuk, hogy tavasszal még az olimpiai kvalifikációs tornáról is ki lehet jutni az ötkarikás játékokra, de azzal is tisztában vagyunk, hogy milyen nehéz megragadni az utolsó esélyt. Hazai közönség előtt lehetőségünk van megszerezni a kvótát – hiba lenne nem élni vele. Ráadásul már mindkét nemnél vannak kvótás csapatok, szerencsés esetben nem is muszáj feltétlenül Eb-t nyerni a kvalifikációhoz. Mindkét csapattól kvótát várunk, és legalább éremszerzést – szerintem ők is maguktól.

– Játékosként kétszeres Európa-bajnok, s megadatott önnek az is, hogy hazai rendezésű Eb-n szerepeljen. Milyen emlékeket őriz a magyar bronzérmet hozó 2001-es tornáról?
– Felemás érzésekkel gondolok vissza arra az Eb-re. Nagyon sok címet szereztem pályafutásom során, de hogy hazai közönség előtt aranyérmet nyerjek a válogatottal, az kimaradt, emiatt van is bennem hiányérzet. A sydneyi olimpiai győzelem után játszottunk Budapesten, talán még bennünk volt a győzelmi mámor, nem léptünk túl a siker eredményezte eufórián, ezért nem tudtunk annyira összpontosítani, és lettünk végül bronzérmesek, ami önmagában persze nem rossz eredmény. Ugyanakkor felemelő volt hazai közönség előtt játszani, hihetetlen szeretet vett körül minket. Remélem, most is sok szurkoló jön ki a Duna Arénába, és segíti a mai válogatott játékosait.