Férfi vízi: Áprilistól decemberig volt nagyon nehéz időszakom – Nagy Viktor

– Az egyéves halasztás mennyivel dobta meg a költségeket, a felkészülésre szánt anyagi keretet?
– Ebben a tekintetben nem befolyásolta az életemet a halasztás, erre az idényre szerződésem volt a Szolnokkal, így minden ment ugyanúgy tovább.

– Az utazási tilalmak hogyan befolyásolták a terveket, edzőtáborokat?
– A klubcsapatommal egyszer játszottunk külföldön ebben az idényben, a válogatottal pedig egyszer sem, ez mindenképpen újdonság. A sportolóknak azonban alkalmazkodniuk kell minden helyzethez, mi sem siránkoztunk, hogy milyen rossz nekünk, hanem igyekeztük kihozni a maximumot a lehetőségekből. Szolnokon a járvány miatti többszöri leállást leszámítva folyamatosan tudtunk edzeni, tudom, hogy más sportágakban ennél sokkal rosszabb volt a helyzet. A válogatottal elmaradt egy tervezett háromhetes amerikai edzőtábor, ezt sajnálom, de kitaláltunk helyette mást, és idehaza készülünk.

– Mennyire félnek a koronavírustesztek előtt, hogy jaj, mi történik, ha ez – noha már a századik – pozitív lesz?
– Rengetegszer teszteltek már, de sosem volt bennem félelem. Az ősszel én is elkaptam a vírust, remélem, ezzel túl is vagyok rajta. A teszteredményre nincsen semmilyen ráhatásunk, így nem szoktam izgulni az eredményre várva.

– Beoltatná magát, ha kötelező lenne az olimpiai induláshoz? És ha csak javasolt, de soron kívül megkaphatná?
– Úgy állok hozzá, mint egy influenza elleni oltáshoz, amely a saját és a környezetem egészsége érdekében egyaránt ajánlott. Nem kérdés, hogy beoltatnám magam.

– Igazságtalanabb lett az olimpiai kvalifikáció a versenyek elmaradása után, vagy a sportági vezetőknek sikerült a lehető legjobban megoldaniuk a problémát?
– Minket ez nem érint, hiszen a tavaly januári Európa-bajnokságon megszereztük a kvótát. Játszottam már olimpiai kvalifikációs tornán, bátran állíthatom, hogy sokkal nehezebb és stresszesebb volt azon védeni, mint egy bajnoki döntőben, a Bajnokok Ligája-fináléban vagy bármilyen olimpiai mérkőzésen. A magyar vízilabdától mindenki elvárja az olimpiai szereplést, ez így is van rendjén. Azonban amikor egy-egy mérkőzésen dől el a sorsunk, az nagy feszültséget tud okozni. Alapesetben sem egyszerű ilyen tornán játszani, a tervezettnél egy évvel később, a jelenlegi körülmények között még nehezebb lehet, nem irigylem azokat a csapatokat, amelyek februárban küzdenek meg a kvótáért.

– Zavarná-e, ha erős ellenfelek maradnának távol, így gyengülne a mezőny, vagy inkább örülne neki?
– Sportemberként azt szeretném, ha mindenki a legerősebb csapatával játszana az olimpián, és úgy nyernénk. Ha éppen foghíjas ellenfelet kell megvernünk, akkor azt fogjuk megverni, nem hiszem, hogy ez csökkentené az eredmény értékét. Szerintem rövid idő elteltével senki sem hánytorgatná fel nekünk. Rengeteg kihívással kellett szembenéznem a pályafutásom alatt, egyik nehezebb volt, mint a másik, ha most esetleg könnyítés következne, természetesen azt is elfogadom… Ezzel együtt azt a feladatot kell megoldanunk, amelyet az univerzum éppen elénk állít.

– Kell-e sport­pszichológus segítségét kérni amiatt, hogy ez a felkészülés teljesen más, mint a többi?
– Nekem áprilistól decemberig volt nagyon nehéz időszakom, de kijelenthetem, túl vagyok rajta. Ehhez nem vettem igénybe külső segítséget. Az eleje azért volt rossz, mert nem lehetett edzeni, aztán pedig átment a csapaton a járvány, én magam is elkaptam a vírust, és miután leküzdöttem, nehezen értem utol magam. Jelenleg nagyon kemény alapozó munkát végzünk a Szolnokkal, most egyértelműen jó formában vagyok, igazából január óta érzem, hogy már valóban az olimpiai felkészülés van fókuszban.

– Mentálisan hogyan lehet kezelni, hogy a vírus és a halasztás miatt simán borulhat a papírforma, jöhet egy outsider, akit elvileg tízből tízszer legyőznénk?
– Vízilabdában ez nem fordulhat elő, minden körülmények között ugyanaz a hat-nyolc csapat érhet oda a végén. A rangsorban hetedik-nyolcadik nyilván csak akkor léphet előre, ha egy-két csapat foghíjas, ha pedig mindenki a legerősebb, ugyanazok küzdenek majd a dobogóért, mint általában.

– Mi a helyzet, ha kiesik egy-két kulcsember? Hogyan lehet tűzben tartani a tartalékokat az eleve egy éve tartó bizonytalanságban?
– Megfordítanám a felvetést, hiszen ha valakit tűzben kell tartani, akkor szerintem nagy gondok vannak vele. Ha valaki, aki eddig nem volt alapember, odakerül a csapat közelébe, mindent megtesz annak érdekében, hogy bizonyítsa, helye van a válogatottban. Ez az egészséges hozzáállás! Az olimpiára egészen biztosan nem utazik olyan játékos, akit külön motiválni kellene. A csapatban mindenki egyenlő, legyen az fiatal vagy rutinos játékos, persze az újaknak alkalmazkodniuk kell a társakhoz, be kell illeszkedniük – ebben igyekszünk mi is segíteni.

– Miként vélekedik arról, ha egy csapattársuk lemondaná a részvételt, mert fél a fertőzéstől?
– Elfogadnám. Felnőtt emberek vagyunk, mindenki el tudja dönteni, mit tart a legfontosabbnak, az meg vitán felül áll, hogy első az egészség.

– A jövőtervezésben mekkora csapás volna az elmaradó potenciális pénzdíj?
– Sosem a pénz motivált az olimpiai felkészülésben, de nyilván jólesik, ha honorálják a teljesítményünket, hiszen nagyon sok áldozatot hozunk érte, ráadásul az élsportot csak bizonyos korig lehet űzni. Ezzel együtt a jövőmet nem erre építem.