Férfi vízi: A magyar ember olyan, hogy mindig kitalál valamit – Märcz Tamás

–Az utazási tilalmak hogyan befolyásolták a terveket, edzőtáborokat?
–Mindent mérlegeltünk a tervek összeállításakor, és nem titok, akadtak lemondott programok az elmúlt időszakban is – mondta Märcz Tamás, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Például nem preferáltam, hogy tömegközlekedést vegyünk igénybe, ezért visszamondtunk egy spanyolországi edzőtáborozást, amelyen a házigazdákkal készültünk volna. A nyári utazásainkat is minimalizáltuk, csak olyan edzőtábort vállaltunk, ahová saját busszal tudunk utazni, repülőre csak akkor ülünk, ha már Japánba utazunk. A közvetlen olimpiai felkészülés túlnyomó része Magyarországon lesz.

–Hogyan állt össze végül a program?
–Június elsején kezdjük a felkészülést, a bázisunk a Széchy uszoda lesz. Igazából már május harmincegyedikén találkozunk, de az a nap a szokásos tesztelésé lesz – na nem úszóteszt, hanem koronavírusteszt lesz minden bizonnyal. Az első héten még nem teljes csapattal edzünk, hiszen a Ferencváros a Bajnokok Ligája nyolcas döntőjében lesz érdekelve, az ott szereplő játékosok a második héten csatlakoznak hozzánk. A teljes kerettel végzett másfél hetes közös munka után a horvát válogatottal edzünk együtt öt napot Sibenikben, majd a hazatérésünk után, július másodika és negyedike között a Benu-kupán szerepelünk. Spanyolország, Horvátország és Oroszország lesz az ellenfél. Ilyen erős mezőnyt régen nem sikerült szervezni, kimondott célom is volt, hogy színvonalas tornán játszhassunk a nyáron. Utána még tíz napot egyedül készülünk, aztán július tizenötödikén utazunk Japánba, de még nem Tokióba, hanem Ojamába, ahol a 2019-es kvangdzsui világbajnokság előtt is készültünk. Még szervezés alatt van, hogy a spanyolok csatlakoznak-e ott hozzánk, ha igen, velük együtt is gyakorolunk még, majd július huszonkettedikén költözünk be az olimpiai faluba.

–Az egyéves halasztás mennyivel dobta meg a költségeket, a felkészülésre szánt anyagi keretet?
–Szerencsére a halasztás nem okozott nehézségeket ebből a szempontból. Mondhatjuk, hogy az elmúlt esztendő pénztárcakímélő volt, hiszen a válogatottat tekintve nyolc hónapig szinte semmi sem történt, a 2020-ra tervezett program átkerült a következő évre. Nagyon kevés lehetőségünk volt a nyári felkészülésig a közös edzésekre, a világliga egyetlen tornába sűrűsödött, az edzőtáborok száma is minimális volt, szinte minden a nyárra koncentrálódik.

–Szóba kerültek már a tesztek, mennyire van önökben félelem, hogy esetleg a századik pozitív lesz?
–Félelem nincs bennünk, főleg, hogy jól halad a játékosok és a stábtagok beoltása a Magyar Olimpiai Bizottság segítségével. Ez fontos abból a szempontból, hogy valóban az a csapat utazhasson az olimpiára, amelyiket szeretnénk. Azért is örülök ennek, mert ha valaki meg is fertőződik, remélhetőleg minél kevesebb tünettel és minél kisebb kihagyással számolhat. Bízom benne, hogy a felkészülést már úgy tudjuk elkezdeni, hogy mindenki megkapta az oltást, aki szeretett volna élni a lehetőséggel, hiszen ez nem kötelező elvárás. Azt kérem mindenkitől, hogy minimalizálják a kockázatot, méghozzá már most, ne csak a közvetlen felkészülés alatt. Így van esélyünk arra, hogy a legerősebb csapattal legyünk ott az olimpián.

–Mi a helyzet az ellenfelekkel? Zavarná, ha gyengülne a mezőny?
–Érdekes folyamatokat látunk, nemzetközi szinten nem egységes a sportolók beoltása. Azt gondolom, hogy a riválisokkal szemben mi szerencsés helyzetben vagyunk. Nyilván minden ország azon dolgozik, hogy a legjobbjait eljuttassa az olimpiára, de nem lennék meglepve, ha egy-egy csapatban lennének hiányzók a vírushelyzet miatt. Azt ugyanakkor nem gondolom, hogy bármelyik válogatottban annyi lenne a hiányzó, hogy jelentősen befolyásolná az erőviszonyokat. Én azt szeretném, ha mindenki a legerősebb csapattal tudna részt venni a játékokon, de bármilyen összetételben játszanak is, mi igyekszünk mindenkit legyőzni.

–A dél-afrikaiak olimpiai részvételéről van hír?
–Igen, megerősítették az indulásukat, így a mi csoportunkban valóban a dél-afrikai válogatott szerepel és nem a beugrásra készen álló oroszok.

–Ha már az oroszoknál tartunk... Igazságtalanabb lett az olimpiai kvalifikáció a versenyek elmaradása után, vagy a sportági vezetőknek sikerült a lehető legjobban megoldaniuk a problémát?
–Ha a végeredményt nézzük, nem változott semmi, az a három válogatott jutott ki az olimpiára, amelyikre számítottunk: a görögök, a montenegróiak és a horvátok. Az meglepetést jelentett, hogy az oroszok nagyon közel voltak a kvalifikációhoz, és szintet léptek az elmúlt évekhez képest. A németek jó szereplését vártam, de teljes kisiklás lett a vége, ami szoros összefüggésben áll a vírushelyzettel, hiszen a felkészülési lehetőségeik nagyon korlátozottak voltak, és sokan kiestek a csapatból.

–A nyári tervekről már beszéltünk, de kell-e sportpszichológus segítségét kérni amiatt, hogy ez a felkészülés teljesen más, mint a többi?
–Úgy állunk hozzá, hogy előttünk az olimpiai felkészülés, a halasztás pedig már jóval mögöttünk van. Ugyan a bajnokság és a nemzetközi kupák még csak most közelednek a finishez, így a játékosok elsősorban a klubjukra koncentrálnak, de biztos vagyok benne, már mindenki foglalkozik vele, hogy olimpia lesz a nyáron. Abban bízom, hogy nem tett senkinek rosszat a halasztás, hanem mindenki előrébb lépett a tavalyi állapotához képest, vagyis egyénileg és csapatként is még erősebbek leszünk. Biztos, hogy mentálisan is kell foglalkozni a speciális helyzettel, ráadásul az olimpia a többi világversenyhez képest is különleges esemény, amely kiemelt koncentrációt követel. Külön kell készülni az olimpiai falura, a légkörre, hiszen lesznek olyan játékosaink, akik még nem szerepeltek olimpián. A többség persze igen, az ő tapasztalataik jól jönnek. Hatványozottan fontos lesz, hogy a tizenhárom játékos és a stábtagok hogyan tudnak valódi csapatként működni. Több mint három héten keresztül leszünk összezárva, így igazán harmonikus kapcsolatra van szükség.

–Ez az olimpia abból a szempontból is más lesz, hogy külföldi nézők nélkül rendezik. Fel lehet rá készülni?
–Ahogyan a mi szurkolóink nem lesznek ott, úgy a riválisokéi sem, így ugyanabban a helyzetben lesz mindenki. Ráadásul a magyar ember olyan, hogy mindig kitalál valamit, úgyhogy abban bízom: lesz egy-két támogatónk a helyszínen. Azt pedig tudjuk, hogy amikor a vízilabdacsapat játszik, nagy figyelem irányul rá, még ha több ezer kilométeres távolságból is. A szurkolóink a messzeségből is támogatnak minket, úgyhogy nem leszünk egyedül.