Pályafutása eddigi legsikeresebb évét zárta a világ legjobbjának megválasztott Zalánki Gergő

– Az Eb-győzelem után immár világbajnokságról is van aranyérme, nem mellesleg kétszeres Bajnokok Ligája-győztesnek mondhatja magát. Jól gondolom, hogy pályafutása eddigi legjobb éve volt az idei?
– Igen, egyértelműen ez volt eddig a csúcs, hiszen klubszinten mindent megnyertünk, a válogatottal pedig világbajnokok lettünk – vágta rá gondolkodás nélkül Zalánki Gergő, az olasz Pro Recco 28 éves magyar válogatott balkezese. – Minden téren nagyszerű évet zártam, sikeres voltam a csapataimmal, és egyénileg is jól teljesítettem.

– Mi kell ahhoz, hogy a fontos mérkőzéseken rendszerint kijöjjön a lépés?
– Hogy képes legyek áldozatot hozni. Gyerekkorom óta mindent a vízilabdának rendelek alá, az élsportot máshogy nem is lehet csinálni, csak önfeláldozással, és napi szinten rengeteg edzéssel. A befektetett munka az idén teljes mértékben megtérült, de nagyon remélem, hogy tudom tartani a szintet – és nemcsak remélem, hanem teszek is érte. Csinálom tovább a dolgomat, elvégre nagyon sok kihívás áll előttem, és ha nem is vagyok már fiatal, azért még van bennem jó néhány év. Szeretnék fejlődni, amiben csak tudok, és mindent megnyerni, amit lehetséges. Jövőre olimpiát rendeznek, a Reccóban pedig változatlanok a célok, vagyis nincs megállás.

– Amikor egymást érik a megméretések, van ideje egyáltalán örülni a sikereknek?
– Gyakran előfordul, hogy amint véget ér egy torna, szinte másnap már folytatódnak az edzések, de az idei világbajnokság után hosszabb szünet volt, úgyhogy tudtunk örülni a győzelemnek és az olimpiai kvótának. Aztán amikor elkezdtem a felkészülést a Reccóval, magam mögött hagytam a fukuokai élményeket, ugyanaz a játékos maradtam, mint a vébé előtt voltam. Nem a múltbeli sikerekből merítek motivációt, hanem az elvégzett munkából és az előttem álló kihívásokból, mindennap úgy megyek edzésre, hogy jövőre megismételjem, amit az idén elértem.

– Más volt az idei Bajnokok Ligája-győzelem, mint a tavalyi, amikor először emelhette magasba a serleget?
– Abból a szempontból igen, hogy a szerb Novi Beograd elleni döntő máshogy alakult – míg tavaly szétlövéssel nyertünk, ezúttal négyperces kiállítás is volt, és magabiztos játékkal győztünk. Sokan mondták, hogy mindhárom meccsünk sima volt a nyolcas döntőben, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy erős ellenfelekkel találkoztunk, szóval mi tettük simává a győzelmeket, nagyon sokat dolgoztunk a hétköznapokon. Míg az előző idényben több szoros csatát is vívtunk, az idei siker a nagyszerű játékunk miatt marad emlékezetes.

– Az őszi szezon alapján nem úgy tűnik, hogy sokkal közelebb kerültek a riválisok a Pro Reccóhoz...
– Pedig a Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc csapat között már nincs nagy különbség, öt-hat gárda is jó eséllyel pályázhat a döntőbe jutásra, ott meg már az számít, ki hogy kel fel aznap – ezt a műfajt szerencsére ismerjük. Ráadásul változott a sorozat lebonyolítása, a második csoportkörben nehéz ellenfelekkel találkozunk, de azon vagyunk, hogy megvédjük a címünket. Nagyon várom már ezeket a meccseket, viszont előtte még a világbajnokságon szeretnénk jól szerepelni, aztán bárhogy is alakul a torna, két napra rá már edzésem lesz Reccóban.

– Ezek szerint csak a világbajnokságra utazik?
– Igen, az Európa-bajnokságot ugyanis néhány héttel korábban rendezik, és mivel nem vagyunk olyan eredménykényszerben, mint ha nem lenne meg a kvótánk, optimálisan, észszerűen eloszthatjuk a terhelést. Ahelyett, hogy két hosszú világversenyt vállalnánk, amelyek sok erőt kivesznek belőlünk, és rendszeresen fogyunk néhány kilót, inkább alapozásba kezdünk, aminek nyáron érződik majd a hatása. Izmot építünk, erősítünk, gyakorolunk, és már az olimpiára koncentrálunk – utólag kiderül, jó stratégiát választottunk-e.

– Nyugtasson meg, hogy azért a pihenésre is jut ideje...
– A múlt héten még edzettünk, szóval nagy a felfordulás itthon, van olyan bőrönd, amit még ki sem pakoltam, mert Reccóból hazaérve rögtön csatlakoztam a válogatotthoz. Annak köszönhetően, hogy kiharcoltuk az olimpiai kvalifikációt, a megszokottól eltérő a felkészülésünk, mi, akik a világbajnokságra utazunk, kaptunk tíz nap pihenőt. Igyekszem feltöltődni, amennyire csak lehet.

– Hogyan telik az ünnepi időszak a Zalánki családnál?
– Rohanással, ilyenkor megyünk mindenfelé. Meglátogattuk a szüleimet Egerben, majd a feleségem, Fruzsi családját is, aztán pedig elutazunk, már nagyon várom. Szeretem a reccói életet, de néha már túl nyugis, úgyhogy ilyenkor inkább kirándulunk, mindenhol megnézzük a legszebb látványosságokat. Azért persze pihenni sem árt, szerencsére lesz lehetőségünk mindenre.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 23-i lapszámában jelent meg.)