Vizes vb: női pólósaink egy amerikaiak elleni edzőmeccsel hangoltak Hollandiára

Mindkét gárda kőkeményen beleállt a gyakorlásba, amelyet ráadásul sikerült a versenymedencébe vinni a program háromórás szünetében, úgyhogy kiválóan szolgálta a két együttes célját: pörgésben maradni a negyeddöntőig.

Keszthelyi Rita épp erről beszélt az ausztrálok elleni csoportrangadó megnyerését követően, mondván, a csoportelsőség jó dolog, ám észnél kell lenni, mert három játék nélküli napon ki lehet esni a ritmusból – és különösen a hölgyeknél többször láttuk már világversenyeken, hogy négyből két vagy három csoportgyőztes bukik el a negyeddöntőben, miután nem sikerül hasonló hőfokon játszania, mint a keresztbejátszásból érkező vetélytársnak.

Márpedig mi éppenséggel a világbajnoki címvédő, három hete Európa-bajnoki aranyat nyerő hollandokkal találkozunk hétfőn. Más kérdés, hogy a narancsosoknak sikerült olyan mérkőzésbe bonyolódniuk a kínaiakkal szombat délben, amilyenből önbizalmat aligha fognak meríteni. A vergődésüket látva egy idő után egyre csak sóhajtoztunk, mennyire kár, hogy nem most találkoztunk velük, mert simán legyőztük volna őket – a női mezőnyben, már elnézést, ritkán látni olyat, hogy ennyire eltűnik az osztálykülönbség. Bár a hollandok a negyedik (!) negyedben, 12–11 (!) után elléptek négy góllal, azaz izgalommentes lett a vége, ám a végeredmény (16–14) azt mutatja, sehogysem állt össze a kép. Utána a médiazónában arról beszéltek, miként mondogatták egymásnak: „Wake up, wake up!” („Ébredj fel!”), őszintén beismerve, hogy a lefújásig ez nemigen sikerült, legalábbis nem csapatszinten.

Hogy képesek-e még egyszer ennyire gyatrán vízilabdázni – zseniális kapusuk, az elmúlt években Dunaújvárosban védő Laura Aarts a meccs egy szakaszában hozzá sem tudott szagolni a kínai lövésekhez –, abban legfeljebb reménykedhetünk, nekünk ugyanakkor egyértelműen magunkra kell koncentrálnunk.

Elvégre a tét eléggé egyértelmű: ha hétfőn nyerünk, garantáltan megvan az olimpiai kvóta, az ugyanis eléggé valószínűtlen, hogy a kanadaiak legyőzik a spanyolokat a nyolc között (hogy az olaszok legyőzik a görögöket, az simán benne van a pakliban, és akkor ez a két gárda foglalja le a két utolsó párizsi helyet).

Az olimpiai bajnokok elleni kétkapuzás persze nem csupán a meccsritmus fenntartása miatt volt fontos – a játékon is lehetett csiszolni. Mihók Attila mérkőzés közben folyamatosan instruálta a társaságot, míg Cseh Sándor a lefújás után egyesével vont félre néhány játékost, például Gurisatti Grétát, majd Geraldine Mahieu-t, s magyarázott nekik apró, ám igen hasznos finomságokat.

Mihóknak tetszett a védekezés – egy-egy könnyű gól azért beakadt, ugyanakkor amint csak kicsi hiba csúszott a rivális passzjátékába, rendkívül magabiztosan fullasztottuk meg a támadásait –, elöl viszont nehezményezte, hogy Ashleigh Johnsonnal szemben a kelleténél jobban bizonytalankodtunk.

„Fantasztikus kapus, ez tény, de attól olyan jó, hogy amikor kiszámítható lövés jön kiszámítható szituációból, azt kivétel nélkül védi. Amikor viszont sikerül akárcsak kicsit meglepni, mint például Faragó Kamillának, sima gól a vége. Vállalkozni kell bátran, nem félni attól, hogy mi lesz, ha Johnson odaér” – mondta az amerikai kapusról Mihók Attila.

Keszthelyi Rita az öltöző felé ballagva arról beszélt, ha sikerülne végre „flow-ban” játszani, akkor szerinte meg tudjuk verni a hollandokat. Eindhovenben is szorongattuk őket, ott egy erősen ingatag VAR-ítélet döntötte el a meccset, hiszen miközben gólt lőttünk és feljöttünk vele egyre, utólag annullálták és „érvényesítették” a hollandok egy erősen véleményes, vonal környékére eső labdáját, s lett közte három (a mai napig nincs döntő bizonyíték, hogy a végül gólnak ítélt holland lövésnél bent volt-e a labda – mindezt az az izraeli bíró fújta be, aki aztán ismét a házigazdák szekerét tolta a spanyolok elleni döntőben, nem kis háborgást váltva ki spanyol körökben).

„Egyértelmű, hogy nem kaphatunk tizennégy gólt, de úgy gondolom, most sokkal jobban védekezünk, és a csapat is sokkal jobb állapotban van lelkileg, mint januárban” – mondta csapatkapitányunk, aki aztán a rendezői balról érkező, egykor fél évig az UVSE-ben is játszó háromszoros olimpiai bajnok amerikai zseni, Maggie Steffens nyakába borult, majd vidáman csicseregve elnyelte őket az öltözőfolyosó.

Amúgy egy éles mérkőzést szívesen játszanánk velük itt – az ugyanis vagy a bronzmeccs lenne, vagy a döntő, immár párizsi repjeggyel a zsebben.

VIZES VB
NŐI VÍZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG
NEGYEDDÖNTŐ
FEBRUÁR 12., HÉTFŐ
14.00: Egyesült Államok–Ausztrália (Tv: M4 Sport)
15.30: Spanyolország–Kanada (Tv: M4 Sport)
17.00: Magyarország–Hollandia (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
18.30: Olaszország–Görögország
MÉRKŐZÉS A 15. HELYÉRT
7.00: Brazília–Szingapúr
MÉRKŐZÉS A 13. HELYÉRT
8.30: Franciaország–Dél-Afrika