Zalánki Gergőt a póló Messijének tartják a görögök

– Szokott kommenteket olvasni?
– Nem igazán – vágta rá vízilabda-válogatottunk balkezese, Zalánki Gergő, aki két évre írt alá a görög Olympiakosszal, miután távozott az anyagi gondokkal küzdő olasz Pro Reccótól.

– Azért nézzen rá az Olympiakosz közösségi oldalára, szinte felrobbant, amikor bejelentették a szerződtetését. Hogy csak néhány hozzászólást idézzek: a legjobb szélső, a nyár bomba igazolása, a vízilabda Messije…
– Vicces, hogy ilyeneket írtak, de nagyon jólesik. Ezeket nem olvastam, de az Olym­piakosz nagy táboráról, fanatikus szurkolóiról már hallottam. Európa-szerte híres a klub, a vízilabdázói mellett a kosárlabdázói és a labdarúgói is sikeresek.

– A fanatikus szurkolótáboron kívül mi szólt még a görögök mellett?
– Elsősorban az, hogy ismertem őket, mert már sokszor beszélgettem a vezetőkkel. Mindig jó irányba haladtak az egyeztetések, de amikor először tárgyaltam velük, még túl fiatal voltam. Aztán a Pro Reccóhoz igazoltam, amivel gyerekkori álmom vált valóra, viszont valamiért mindig volt egy olyan érzésem, hogy egyszer az Olym­piakoszban folytatom a pályafutásomat. Ezúttal is kedvesek voltak velem a görögök, kiemelték, nagy szükségük van rám, fontos nekik, hogy leigazoljanak.

– A nyáron távozó Vámos Márton helyére érkezik. Kikérte a véleményét, mielőtt aláírt az Olympiakoszhoz?
– Olyannyira, hogy ő jelezte nekem, szeretettel várnak a görögök, ha a Recco anyagi nehézségei miatt nem maradhatok Olaszországban. Korábban is beszéltünk arról Marcival, hogy Athén milyen szép város, elmesélte azt is, hogy érezte magát a klubnál, szóval sok mindennel képben voltam. A beilleszkedéssel sem lesz gondom, mert három csapattársammal már játszottam korábban a Reccóban vagy a Fradiban.

– Feltételezem, több országból is akadtak kérői. Fel sem vetődött, hogy itthon folytatja a pályafutását?
– Beszéltünk a Fradival, de Dusan Mandics, Vámos Marci és Nagy Ákos mellé nyilván már nem kell balkezes. Nagyon jólesett, hogy az egri klubelnök, Szécsi Zoli még az olimpia előtt felhívott és elmondta, ha máshova nem tudnék menni, ők szívesen látnak. Most még nem ez volt az első számú opció, inkább külföldi csapatokkal egyeztettem, de tervben van, hogy néhány év múlva Egerben játsszak. Tartjuk a kapcsolatot, nagyra értékelem a klubnál zajló munkát.

– A közösségi médiában rövid üzenetben búcsúzott a Reccótól, ám az élményeiről alighanem könyvet is tudna írni. Megviselte, amikor megtudta, hogy csődközelbe került a klub?
– Nagyon rosszul érintett mindannyiunkat. Már korábban kaptunk információkat arról, hogy baj van, de amíg nem jelentették ki, úgy voltunk vele, biztosan rendeződik a helyzet. Hát, nem rendeződött… Megkértek minket, hogy várjunk, hátha találnak befektetőt, mi pedig reménykedtünk, hogy maradhatunk, de mennünk kellett. A feleségemmel Olaszországban neveltük fel a gyerekünket, együtt fedeztünk fel új helyeket, ezekből az emlékekről tényleg könyvet lehetne írni.

– Milyen hangulatban váltak el Maurizio Felugo klubelnökkel?
– Sok sikert kívántunk egymásnak, ő a pályafutásomhoz, én pedig ahhoz, hogy újjáépítse a Reccót. Szomorú beszélgetés volt, ám úgy váltunk el, hogy a kétéves athéni szerződésem lejártával beszélünk a folytatásról. Ha nem játszom jól és elküldenek, azt mondom, ebben ennyi volt, ez viszont olyan helyzet, ami nem rajtam múlt. Nagyon sajnálom, hogy így ért véget a közös történetünk, de nincs mit tenni, mostantól az Olympiakoszra koncentrálok.

– Hogyan tudta magát függetleníteni a történtektől Párizsban?
– Nem volt egyszerű, életem egyik legnehezebb időszakán vagyok túl. Még tartott az olimpiai felkészülés, amikor az egyik konditermi edzés után, átöltözés közben ránéztem a telefonomra és jeleztem Varga Zsoltnak, hogy felhívnám a Recco csapatkapitányát, Alekszandar Ivovicsot. Tőle tudtam meg, hogy semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt, gyakorlatilag munkanélküli lettem. Valahogy letudtam a következő edzést, aztán egyből beszéltem a menedzseremmel, Szörnyi Attilával, aki megnyugtatott, hogy intéz mindent, én koncentráljak az olimpiára. Nagyon sokat segített, fogadta a megkereséseket és csak a legszükségesebb információkkal látott el. Nem volt egyszerű félretenni ezt az egészet, de az olimpia idejére sikerült.

– Mennyi ideje lesz feltöltődni a görögországi kaland előtt?
– Négy hét szünetet kaptunk, de pihenőnek nem mondanám, mert rengeteg a teendő. Tervezgetjük az új életünket, próbálunk albérletet találni, szóval nem unatkozunk.

„A NEGYEDIK HELYNEK IS LEHET ÖRÜLNI”

Az olaszok elleni szétlövéses eksztázis után két vereséggel zárta az olimpiát férfi vízilabda-válogatottunk, amely karnyújtásnyira volt attól, hogy Tokió után Párizsból is éremmel térjen haza. Az elveszített bronzcsata Zalánki Gergőnek is fájt, de összességében jó érzésekkel gondol a francia fővárosra.   „Nem olyan rossz a negyedik hely, különösen annak tükrében, hogy a legjobb hét csapat hasonló játékerőt képvisel – hangsúlyozta a balkezes klasszis. – Egyre izgalmasabbak a világversenyek, a csoportkörből továbbjutó válogatottak közül bármelyik játszhatott volna olimpiai döntőt, talán csak az ausztrálok szereplése jelentett meglepetést. Előzetesen a stabil teljesítményt nyújtó spanyolokat és a vb-döntős olaszokat az elődöntőbe vártam, a szerbeket nem, de ők építették fel a legjobban a párizsi két hetet. Nem tudom, tudatosan altattak-e mindenkit azzal, hogy majdnem kiestek a csoportkörben, ám bármit is terveztek, bevált, mert az egyenes kieséses szakaszban mindenkit megvertek. Arra sem számítottam, hogy az amerikaiak a négy közé kerülnek, de megérdemelten lettek bronzérmesek, nagyon nehéz csoportból jutottak tovább. Sajnálom az utolsó mérkőzésünket, sok buta hibát elkövettünk, amelyekből gólokat kaptunk, és amelyek ezen a szinten már nem férnek bele. Lehet, hogy tízből hétszer legyőznénk az amerikaiakat, ám ilyenek a nagy tornák, egy meccsen dőlnek el a lényegi kérdések. Négy negyed alatt lezárhattuk volna a találkozót, mégis szétlövés döntött, amiből ezúttal mi jöttünk ki rosszabbul. Csalódott voltam, de utólag azt mondom, a negyedik helynek is lehet örülni.”